A Komáromi Lapok 30. születésnapjára

Nyitókép: A KOMÁROMI LAPOK 1991. ÁPRILIS 20-AI SZÁMÁNAK FEJLÉC-TERVEZETE

Éppen harminc évvel ezelőtt, 1991. április 20-án jelent meg a Komáromi Lapok újraalapítás utáni első száma. Ez volt az újság történetének harmadik újraindítása. Komárom városa leghosszabb megjelenési idejét megért lapja azóta szolgálja a polgárok érdekeit. Hogyan is született a Komáromi Lapok újraindításának gondolata 1991-ben? Mielőtt ezt kifejteném, jöjjön egy rövid történeti visszapillantás.

Komárom történetének egyik legérdekesebb története az 1848-49-es magyar szabadságharc időszaka volt, és egyben Komárom legizgalmasabb sajtóterméke is ekkor született meg. A Komáromi Értesítő (1849. január 9.–1849. július 6.) rövid működése után ugyanis 1849. július 11-én megjelent a Komáromi Lapok első száma, melynek mottója a következő volt: „Ne csak istenben bízzunk, mint bízánk, / Emberségünkből álljon fel hazánk.” A lap szerkesztője Friebeisz István lett. Nagyon nehéz történelmi időszakban indult útjára a lap, hiszen a nagy igyekezet ellenére a lapnak a léte is a szabadságharc kimenetelétől függött. Az újságból rövid idő alatt 68 szám és két rendkívüli szám jelent meg, majd megszűnt.

A Komáromi Lapok megszűnése után 22 évig lap nélkül maradt a város, hiszen csak 1871. április 1-jén jelent meg a helyi és vidéki eredetű társadalmi, szépirodalmi és közigazgatási hetilap. Felelős szerkesztője Pázmány Kornél komáromi ügyvéd és főmunkatársa Rovács Albín volt. A gazdasági válság okaiból eredően – illetve a kellő érdeklődés hiányában – az év végével ismét megszűnt a lap.

   

Az 1880-as év már nagyobb biztosítékot jelentett a lap újraindításában, hiszen 1880. július 3-án indult újra harmadszor a Komáromi Lapok, és 1944-ig szolgálta Komárom igényes olvasóit, tehát a város leghosszabb „megjelenési és működési időt“ megért lapjává vált. Mindmáig az. Felelős szerkesztője és alapítója Tuba János volt, főmunkatársa pedig Ányos Lajos. A hatvannégy évfolyama alatt olyen híres nevekkel találkozhattunk, mint Zámbó Gyula, dr. Kiss Gyula, Fülöp Zsigmond, dr. Gaál Gyula, dr. Baranyai József, dr. Alapy Gyula, Nehéz Ferenc, Szombathy Viktor, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A komáromi régió társadalmi, közéleti, kulturális életének tehát meghatározó lapja volt a Komáromi Lapok.

Amint azt a Komáromi Lapok történetéből (is) láthatjuk, a lap sorsa és működése fölött sosem volt felhőtlen az ég. Nem volt ez másként 1991-ben sem, amikor fél évszázad hallgatás után újraindítottuk az újságot. Hogyan is született tehát a Komáromi Lapok újraindításának gondolata 1991-ben? A Komáromi Lapokat egyrészt a magyar hagyományébresztés szándékával, másrészt pedig éppen a kommunista hagyományokkal való szakítás céljából indítottuk újra. Hagyományébresztés volt azért, mert azt a folyamatot szerettük volna folytatni, amelyet még a 19. században Péczeli József, Tuba János, Jókai Mór, Friebeisz István és mások elkezdtek. S a kommunista hagyományokkal való szakítás pedig azért, mert mellőzni kívántuk azt a sajtópolitikát, amely a vélemények pluralizmusát nem ismerve kisajátította magának a tömegtájékoztatás eszközeit.

Sok-sok éven át csak a Komáromi Lapok hírét emlegették tisztes idősebb komáromi polgárok, többek között dr. Szénássy Zoltán tanár úr, Gáspár Tibor tanár úr, Oláh György tanár úr, valamint dr. Szénássy Árpád, illetve édesapám, Tarics János, akitől annak idején ajándékba kaptam a Komáromi Lapok 1938. november 6-ai számát, azt a színes ünnepi lapszámot, amelyben arról tudósított a Komáromi Lapok, hogy Horthy Miklós, Magyarország kormányzója átlovagolt a komáromi Erzsébet-hídon, hogy visszafoglalja a Felvidék egy részét, benne Komárom városának északi részét.

Sokan hiányolták tehát a lapot, és 1990-ben végzett közvélemény-kutatásom is azt bizonyította, hogy szükség van a városnak a Komáromi Lapok megjelenésére. Konkrét és határozott lépések azonban nem történtek ez ügyben. Éppen ezért – két és fél hónapos alapos előkészítő munka után – 1991. január 24-én Komáromban összehívtuk a Komáromi Lapok alapító ülését, amelyre meghívtuk Észak- és Dél-Komárom polgármestereit, alpolgármestereit, a két városrész önkormányzati képviselőit és tisztségviselőit, továbbá történészeket, politikusokat, jogászokat, újságírókat, képzőművészeket, Észak-Komárom és Dél-Komárom művelődési intézményeinek vezetőit, valamint azokat, akik ismerői voltak az egykoron megjelenő Komáromi Lapoknak. Az alapító értekezlet összehívásával az volt a célunk, hogy szellemi-közösségi platformot hozzak létre a Komáromi Lapok regionális közéleti hetilap újraindítására, működtetésére és támogatására. Szerencsére ez sikerült. Erre óriási szükség volt abban az időben.

Még az alapító értekezletet megelőzően 1991. január 7-én a Komáromi Lapok regisztrálását illetően írásos kérvénnyel fordultunk a Kerületi Nemzeti Bizottsághoz és a Szlovák Művelődésügyi Minisztériumhoz, ezt a kérvényt Komárom város akkori polgármestere, Pásztor István írásban támogatta. A „Komáromi Lapok” név mielőbbi hivatalos és jogi levédésére több okból is szükség volt, hiszen egyrészt az akkori sajtótörvény így írta elő, másrészt Komáromban 1991 elején komoly kísérletek voltak a még meg sem jelenő Komáromi Lapok lejáratására. Ezek a kísérletek szerencsére nem jártak eredménnyel.

Az alapító értekezleten apró részletekig menően megbeszéltük a Komáromi Lapok szellemi hátterét, újraindításának szellemi jelentőségét, költségvetési tervezetét. Az ülésen megegyezés született arról, hogy a Komáromi Lapok egyelőre 4 oldalon, 10 ezer példányban jelenik meg, ára pedig 3 korona lesz. A lap elméleti koncepciója tehát kész volt, a város azonban nem tudta fedezni a megjelenés anyagi költségeit, ami azt jelentette, hogy a Komáromi lapok nem jelenhetett meg a tervezett 1991. március 2-ai időpontra.

Megjelentetési szándékkal jelentkezett viszont a Komáromi Járási Hivatal, s ily módon – éjszakába nyúló tárgyalások és viták eredményeképpen – 1991. április 20-án megjelent a Komáromi Lapok első száma. A lap végül nem lett Észak- és Dél-Komárom közös lapja, ahogy azt eredetileg terveztük, de Dél-Komáromban is lett saját lapja, mégpedig Komáromi Újság néven, melyet 1991. március 15-én indítottak útjára. Tervünk sikerült: hosszú évtizedek várakozását követően a Komáromi Lapok és a Komáromi Újság megjelenése biztosította Észak- és Dél-Komárom lakossága számára a hiteles tájékoztatást. Legnagyobb segítségünkre dr. Bajnok István gyermek-elmegyógyász volt, aki mint közéleti személyiség és igaz magyar ember, mindenben támogatta a Komáromi Lapok újra indítását.

Később megalapítottuk a Péczely József Alapítványt, amely a különböző magyarországi alapítványok hathatós anyagi támogatásával megteremtette a szerkesztőség számára az akkori kornak megfelelő infrastruktúrát, műszaki felszereltséget. Emellett számos több oldalas tematikai melléklettel ajándékoztunk meg a lap olvasóit, hiszen szerkesztettünk tudományos jellegű, történeti, kulturális, egészségügyi, életmóddal foglalkozó, illetve választási mellékletet, valamint hatalmas sikere volt a Magyar Huszár című számunknak, amely eljutott az egész Kárpát-medencében több tízezer példányban, s amely az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc hiteles történetével foglalkozott, benne természetesen a felvidéki vonatkozásokat felelevenítve.

Mindemellett a Komáromi Lapok könyvek kiadásával is foglalkozott, a KomLap Könyvek sorozatban több könyvet jelentettünk meg, melyek elsősorban Komárom és vidéke életét, valamint egyetemes magyar témákat dolgoztak fel.

A Komáromi Lapok életében azóta több változást is történt, így a legkorábbi, hogy 1991. július 1-jétől a város lett a laptulajdonos. Később az A3-as formátumú lapból A4-es lett, majd újra A 3-as, az oldalszámok is időről-időre változtak, volt, hogy havonta, volt, hogy kéthetente jelent meg, ma pedig már Komárom város ingyenes, kéthetente megjelenő lapjává vált.

Tarics Péter