Nyitókép forrása: Puntigán József
Jana Bialová losonci akadémikus festőművész, grafikus, könyv illusztrátor, rajztanár festményeivel tíz évvel ezelőtt találkoztam a losonci Nógrádi Galériában megrendezett kiállításán. Ez a játékos, szürrealisztikus, számomra olykor Csontváry titokzatosság idézi képező festményeinek élménye máig megmaradt bennem. A mostani, ugyanitt rendezett „Titokzatos kapuk“ címet kapott  jubileumi kiállítása egy újabb szintre emelte az akkori érzéseimet.

 

 

A kiállítás kurátora Németh Bozó Andrea, a Nógrádi Múzeum és Galéria művészettörténésze a kiállítás bevezető panelén többek között így ezt írta róla:

 

„Jana Bialová művészetének fő vonalát festészete alkotja, képi világa valójában a 20. század szlovák grafika és könyvillusztráció nagyjainak Albín Brunovszkynak és Dušan Kállaynak szürrealisztikus fantáziájában gyökerezik. Rajtuk kívül nagy hatással volt rá Marc Sagall varázslatos világa. Ez a sokak által csodált, mások által túlhaladottnak tartott mesevilág Bialová keze alatt nem rekedt meg a vizuális klisék mechanikus és tartalmatlan ismételgetésénél, ellenkezőleg képeit saját női lelkének világán keresztül hívja életre, amelyben a szereplők, részletek gondolatok és érzések vizuálisan és tartalmilag is szerves egységet képeznek. Mindezt úgy valósítja meg, hogy nincs szüksége hozzá modern technikai eszközökre, vagy a képekbe belekomponált olyan elemekre, amiktől alkotójuk művésznek érezheti magát.“

 

 hirdetes_810x300  

 

 

Aki belép ebbe a színes, magával ragadó szín- és mesevilágba az a saját szemén keresztül érezheti át az idézett sorok valóságát. Alkotásain emberi és állati figurák jelennek meg, melyek akaratlanul is belső érzelmeket váltanak ki bennünk, felidézve olyan emberi tulajdonságokat, jellemeket, melyekkel magunk is találkozhatunk. Akkor is, ha alakok és alakzatok, tárgyak  nem az általunk megszokott hagyományos környezetben jelennek meg. Fizika valóságukat feladva lebegnek, egy földön kívüli, azon túli világban élik mindennapjaikat.  Megváltoztatva alakjukat, méreteiket, természetesnek érezzük hogy emberi lakból állati formába vagy fordítva alakulnak át.

 

 

 

Aki hagyja magát vezetni az alkotások látványán keresztül az egy egészen más világba jut, melyek érezhetünk a fantázia világának, ugyanakkor életünk múltbéli emlékeit is felidézheti.  Ez a rejtelmes világ valahol a lelkünkben lejátszódó, belső, titokzatos világunk határait feszegeti.

 

 

A művésznő az ecset forgatása mellett más alkotói, kreatív tevékenységnek is teret ad. Erre nyilvánvalóan hat a „civil életében” végzett pedagógiai tevékenysége, melyet a füleki művészeti iskola pedagógusaként végez. Az ő munkáját dicsérik a füleki Apropó és Zsibongó Kisszínpad színpadképei, mely csoportok bemutatóinak állandó díszlet- és jelmeztervezője.

 

 

Mint azt elmondta a régi ruhák átalakítása, a textilékszerek készítése már gyermekkorában megragadta, s alkotómunkájának ezt a részét folyamatosan fejleszti, művészi életének szerves része lett. Az átalakított, általa is szívesen viselt ruhák a múltbéli emlékeket magukban hordozzák, emlékeket, melyekre szívesen gondol. Alkotásaival azt is bizonyítja, hogy ami szövet és régi, attól nem érdemes megválni, mert kellő alkotókedvvel, kreativitással ékszerekké, kitűzőkké alakulhatnak át, melyek minden úgy a fiatalok mind az idősebbek szívesen viselt ruhadarabjává, díszévé válhatnak. Az átalakítás folyamata nem igényel különleges eszközöket. Elég hozzá egy olló, néhány tű, cérna és fonal, s a szövetdarabkák egy kis fantáziával új formába alakulnak át. A kiállításon ezekből is láthatunk néhány inspiráló gyöngyszemet.

 

 

 

Bár az írás nem teljesen sajátja, figyelemre méltóak a kiállításon olvasható gondolatai is. Idézzük ezek egyikét: „A téridőben lezajlott szeretet-villanások és illatok révén létrejött emlékek és gondolat-foszlányok reciklációja ez. Pillanatok, amikor érzékeink felkínálják az anyagnak az időben való megújulást. Az anyagdarabkák így hívják elő a ruhák elmúlt történeteiből  belélegzett emlékek kegyes érintését. Ezek az öltözékek történeteket és illatokat idéznek fel. A jelen számára. Vagyok a tömegben az idő ruhájába beburkolódzva, biztonságban… így magam is alkotás lehetek, amely elhozza a mindennapokba a csodák felfedezésének képességét. Bárhol és Bármikor kész vagyok megnyitni a szívemet az észlelés csodálatos titkainak“.

 

 

Jana Bialová tárlata 2021. június 17-ig lesz látogatható. Kísérő szövegei szlovák és magyar nyelven olvashatóak.

 

 

Puntigán József

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 2 olvasónak tetszik ez a cikk.