Dunajszky Géza Rimaszombatban – a Ligetfalusi tömegmészárlás ügyében előrelépés mutatkozik

Nyitókép: Körkép.sk

Július 9-én, pénteken Dunajszky Géza tanár, közíró könyvbemutatót tartott Rimaszombatban. Két könyvét mutatta be, az egyik Szökés a haláltáborból, a másik címe Felszántott tömegsírok. Mindkettő a magyarokon elkövetett szörnyűségekkel foglalkozik, amelyeket a második világháború végén a szovjetek, a csehszlovákok és a partizánok követtek el.

Elsősorban a Pozsony-Ligetfalusi (Petržalka) tömegmészárlással ismerteti meg az olvasót, de ezen keresztül szélesebb vonatkozásban is tájékoztat az időszak jogsérelmeiről, amelyek háborús bűnnek, sőt genocídumnak is tekinthetők. A szerző a könyvek ismertetését összekapcsolta a ligetfalusi mészárlásról készült dokumentumfilm bemutatásával.

   

1945 áprilisában szovjetek foglalják el Pozsonyt, Sztálin rábólintott Beneš javaslatára, hogy a magyarokat telepítsék át a németekhez hasonlóan. A cél az volt, hogy egy szlovák várost hozzanak létre. Sajnos, erre sok feltétel megvolt, hiszen már 1930-ra 20 százalék alá csökkent a magyarok aránya a városban. Számukra és a németek számára internáló tábort hoztak létre. Ugyanaz a tábor volt, amit korábban a németek a zsidók számára alakítottak ki.

Az őrzött táborban 1200 magyar internáltat tartottak fogva. A német táborban nagyobb volt a szigor, itt körülbelül 3000-en voltak. Nagyon hamar elkezdődtek a kivégzések, a tankcsapdák árkait használták fel, azokat töltötték fel holttestekkel. A tábort 1946 júliusában számolták fel a kitört tifusz miatt.

A szerző a Szökés a haláltáborból című könyvében említi, hogy frontról hazafelé-tartó leventéket fogtak el és Ligetfaluba kísérték őket. Itt rögtön agyonlőttek közülük hatot. Három fiú megszökött a táborból, nekik sikerült átjutniuk a közeli magyar határon. A 90 levente ligetfalusi kivégzését Janics Kálmán foglalta össze a Hontalanság évei című művében.

Szörnyűséges eset történt a csehországi Přerovban is. A 17. Prágai Gyalogezred  katonái 267 dobšinai, hazafelé tartó magyar és német embert gyilkoltak le. Leszállították őket a vonatról és válogatás nélkül főbe lőtték őket, a gyerekeket is. Tömegsírt ásattak, amit 30 centiméternyi földdel takartak be. Szemtanúk szerint még 3 nap múlva is mozgott a gödör teteje. 1947-ben exhumálás lett elrendelve, a testeket ládákba rakták, amiket Olmützben elhamvasztottak. Parancs volt, hogy erről beszélni nem szabad. 77 magyart hamvasztottak el Dobšináról. Sok kutató szerint a ligetfalusi és a přerovi események között nagyfokú összefüggés mutatható ki.

A ligetfalusi kivégzések ügye 1947-ben került napvilágra. Egy magas rangú csehszlovák katona ügyének tárgyalása kapcsán tudomást szerzett róla az ENSZ főtitkára. Annyit tudni, hogy mintegy 500-2500 kivégzett ember teteme nyugszik a tömegsírokban.

A szerző által levetített dokumentumfilm érzékelteti az eset szörnyűséges mivoltát. Megrázó, máig ható történeteket mutat be. Szólnak benne kutatók, egyszerű emberek, és persze olyanok is, akiknek az események nem jelentenek semmit.

A filmet nagy ellenszenvvel fogadták a szlovák történészek. A leállításában reménykedtek, még ez év márciusában is ilyen értelemben foglaltak állást. Viszont az utóbbi hetek fejleményei enyhülést mutatnak irányukból. A magyarokkal történt sok szörnyűség sok embert mozgatott meg. Bizonyára a nyilvánosság ereje hatott és hagyott szélesebb teret az ügyben tevők számára.

Melyek is azok a dolgok, amelyek jelentős előrelépést jelentenek az ügyben? Dunajszky Géza szerint elsősorban a következők:

• Elsősorban az a tény, hogy a magyar kormány elkezdett foglalkozni vele. Több temetőt rendbe tesznek és ami fő, hogy előrelépés van az államközi szerződés megkötése ügyében, ami eddig hiányzott.
• Bizottság alakul a még fellelhető adatok feldolgozására és a holttestek kihantolására, elhelyezésére, majd újratemetésére egy közös sírban.
• Elkészült egy szobortervezet is, Mag Gyula szobrászművész fogja megalkotni a szobrot, aki a közeli Medvesaljáról származik.

Milyen lépéseket kell megtenni a közeljövőben?

• Pártolni kell a magyarság politikai érdekképviseletének létrejöttét.
• A nagyobb hatékonyság érdekében minden lépést egyeztetni kell a magyar kormánnyal.
• A nyilvánosságot minél nagyobb mértékben meg kell ismertetni a ligetfalusi szörnyűségekkel, az elkövetkező lépésekkel és megnyerni őket a bátrabb hozzáálláshoz.

A dokumentumfilm levetítése és a szerző előadása után a könyvek dedikálására került sor.

A Körkép.sk megkérdezte a könyvbemutató egyik résztvevőjét, hogy tetszett a bemutató, váltottak-e ki benne valamilyen érzéseket az elhangzottak?

„Nyilvánvalóan szörnyűséges eseteknek lehettünk tanúi az előadáson és lehetünk majd tanúi a könyv elolvasásakor. Az az álláspontom, hogy ezeket a dolgokat nem szabad elfeledni hagyni. Jól hangzik, hogy a legújabb történések oda mutatnak, hogy talán végre sikerül méltó módon pontot tenni sok ember és sok család kálváriájára. Azt sajnálom, hogy a mai könyvbemutatón kevesen vettek részt. A csak mintegy tíz ember jelenléte arról árulkodik, hogy a rimaszombati szervezők nem álltak feladatuk magaslatán.”

– mondta el a Körképnek Silling Géza.

Mede Géza

Képek: a szerző felvételei