Nyitókép: Szabó László (Örzse (Forgó Eszter), Marci bá (Kőszegi Németh József és (Háry János) Pfeiferlik Tamás)

 

A Teátrum színházi polgári társulás nagy sikerrel mutatta be Komáromban és Dunaszerdahelyen Kodály Zoltán Háry János című népszerű daljátékát, Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas érdemes művész rendezésében. Komáromban Kodály Zoltán özvegye, Péczely Sarolta énekművész is jelen volt a preimeren, Dunaszerdahelyen pedig teltházas előadás volt.

 

Az előadás címszerepét Pfeiferlik Tamás komáromi szólóénekes alakította, az öreg Háryt maga a rendező, Dráfi Mátyás játszotta. Örzsét Forgó Eszter alakította Komáromban, Csizmadia Lilla Kinga pedig Dunaszerdahelyen. Mária Lujza hercegnőt Illés Gabriella, Ferenc császárt és a bírót Grassl Ferdinánd, Napóleont Nagy Tibor, Ebelasztin bárót Wurczer Péter, Marci bácsit Kőszegi Németh József, Krucifix generálist és Muszka silbakot Tóth lászló, Magyar silbakot és az I. huszárt Bugár Györgyalakítja.

 

A darabban a Dunakeszi Szimfonikus Zenekart Farkas Pál vezényli, illetve a bősi Aranykert néptánccsoport fiatal táncosai lépnek fel, melyeket a dél-komáromi Gábor Klára és Bernáth Zoltán tanította be.

 hirdetes_810x300  

 

Arról, hogy miért éppen a Háry Jánost tűzte műsorára a Teátrum, Dráfi Mátyás rendező, aki egyben az öreg Háry Jánost is alakítja az előadásban, a következőképpen nyilatkozott:

 

„Régi álmom volt – már diákkoromban is –, hogy Erkel Ferenc Bánk bánját és Kodály Zoltán Háry János című daljátékát valahol a Felvidéken színpadra vigyük. A Bánk bánt 2010-ben már bemutattuk, így most következett Kodály-dalmű.”

 

Részlet az előadásból

 

Dráfi szerint Kodály Háry Jánosa a magyar lélek megtestesítője.

 

„Tükör és példa egyaránt, a hűség, a bátorság, a indulat, a hősi virtus, a szárnyalás jelképe.“

 

– vallja a jövőre 80 éves rendező, majd így folytatja:

 

„A darabban szereplő dalok zöme népdalfeldolgozás, illetve népi motívumokra épülő zene. A magyar nemzet regélő nemzet, mesélő nemzet. Mindenki szívesen hallgatja a meséket, még a felnőttek is nagyon gyakran előveszik a mesekönyveket. Nagyon gyakran előfordul, hogy ezekben a mesékben túlzások vannak. Mégpedig olyan túlzások, melyeket szeretnénk, ha bekövetkeznének. Tulajdonképpen álmok ezek a mesék. Háry is álmodik, és a kocsmában mindenki szívesen hallgatja őt, egész egyszerűen azért, mert ők is azonosulnak ezzel a mesével. Mindenki tudja, hogy Háry soha nem fogta el a „nagy” Napóleont. Mindenki tudja, hogy ez nem igaz, mint ahogy azt ő a kocsmában állítja, ugyanakkor mindenki erről álmodott, hogy akadjon már végre valaki, aki ezt a félőrültet megállítja.“

 

Illés Gabriella (Mária Lujza hercegnő), Háry János (Pfeiferlik Tamás)

 

Pfeiferlik Tamás, aki a címszerepet játssza a dalműben, a következőképpen nyilatkozott a szerepéről, illetve Kodály daljátékának magyarokhoz szóló üzenetéről:

 

„Ez az első címszerepem a Teátrumban, és nagyon hálás vagyok Dráfi Mátyás művész úrnak, hogy felkért erre a szerepre. Lelkileg nagyon sokat ad számomra a Háry János címszerepe, főleg a tekintetben, ami a magyarságunkat, a magyar érzést illeti. Ilyen vonatkozásban külön táptalaj ez a mű. Számora mindig megtiszteltetés Kodály-műben szerepelni, ezért a Háry János nagy érték nekem. Amellett, hogy nagyon igényes ez a szerep, mindig feltölt. Nem érzem a fáradtságot az eladás után, habár a sok szöveg, az éneklés, a koreográfia sokat kivesz az emberből, de ez mindig kellemes fáradtság, pozitív kimerültség.

 

Nagyon fontos a nézők, a közönség részéről az a kedves és örömteli fogadtatás, amit kaptunk/kapunk az előadások alkalmával. Látni az örömöt a szemükben, hogy ismét szép estét szereztünk a számukra, sikerült kikapcsolódniuk, feltöltődniük. Ez adja nekem a feltöltődést, az ihletet és az energiát a tovább szerepalkotáshoz. A magyar szívnek, a magyar léleknek nagyon sokat jelent ez a darab, és számos olyan elem van benne, amely sajnos ma is időszerű. Azt üzeni ez az előadás többek között, hogy a magyar kultúránkat, a megmaradásunkat, a magyar lelkületet milyen szinten kellene tartani, művelni, hogyan kellene hozzáállni a nemzetiségünkhöz, a megmaradásunkhoz. Ilyen vonatkozásban is nagyon jó példa a Háry János, és rengeteg üzenetet hordoz magában.

 

A Háry Jánost – Kodály Zoltán eredetileg öt „kalandból” álló – daljátékát először 1926-ban a Magyar Állami Operaházban mutatták be. Ezek alapján azt gondolhatnánk, hogy operáról van szó, azonban műfaját tekintve ez nem egyértelmű, ezért használjuk a daljáték, dalmű kifejezést. Egyrészt azért, mert nem igazán opera – jellegét tekintve sem –, másrészt népdalokra épül, és általa a magyar népdal (is) bekerült a magyar színházakba.

 

A Háry János táncoscsapata

 

A trianoni békediktátum aláírását és a történelmi Magyarország szétverését követőn, a Horthy-rendszer első évtizedében felerősödött az igény, a nemzeti nosztalgia a népszínmű műfaja iránt. Amikor Kodály Zoltán a Háry János feldolgozásán gondolkodott, Garay János Az obsitos című elbeszélő költeményéből indult ki. Garay Háry János alakjának megteremtésével halhatatlan népi hőst adott a magyar nemzet számára. Kodály átértelmezte a népszínművet, természetesen a 19. század szellemében, a reformkor idealisztikus világa, a romantika kora ugyanis alkalmas volt Kodály tündérvilágának, ábrándozásának ábrázolásához.

 

Ennek a történelmi előzménynek a tudatában és a magyar nemzeti nosztalgia jegyében vitte színre a Teátrum a Háry Jánost, tisztelegve ezzel a magyar népmese, a magyar népdal és Kodály Zoltán életműve előtt.

 

Tarics Péter

Fotók: Szabó László

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 6 olvasónak tetszik ez a cikk.