Bacskai napok, Perse – megújult Bacskai Béla szülőháza

Nyitókép: Körkép.sk

Bacskai Béla (1935-1980), festőművész, grafikus Perse egyik legismertebb egyénisége. Munkásságának jelentősége messze túllépi a község, de a nógrád-gömöri régió határait is. Szülőfalujában, Persén hagyománnyá vált, hogy novemberben a Bacskai Napok keretében emlékeznek rá és művészetére. A múlt évben születésének 85. és halálának 30. évfordulóját méltóképpen szerették volna megünnepelni, de a terveket a járványügyi intézkedések miatt nem lehetett megvalósítani.

Az idő az idén sem járt a szervezők kedvében, az ünnepség ugyan nem maradt el, de a járványügyi intézkedések árnyékában  ezt csak egy szűk közönség láthatta.

   

Az elmúlt év nagyon jelentős változásokat hozott magával. Az Európai Fejlesztés Alap és egy Interreges pályázatnak köszönhetően a kultúrház mellett teljesen megújult Bacskai Béla szülőháza. Semmi túlzás nincs abban, hogy szebb, mint újkorában. Sokat tett ezért az egyházasbásti Ladoczky Vilmos, aki nemcsak kijavította a bútorokat, de a szobákat is a korhangulatnak megfelelően tette rendbe.

Belépve a ház belterébe, látva a falakra, az asztalokra, ablakpárkányokra tett terítőket, apró tárgyakat olyan érzése van az embernek, mint Bacskai Béla pár perce ment volna el onnan. Figyelt arra, hogy a naptár a novembert mutassa, hiszen 1980-ban november 7-én hívta magához a teremtője Bacskai Bélát.

Helyet kapott a házban két információs tábla is, melyeken a festőművész életével ismerkedhet meg a látogató. A ház művészeti kiállítását Titton Viktória régész, a Füleki Vármúzeum igazgatója jegyzi.

Bacskai Béla szülőháza a község közepén, a Bató-patak partján, a főút vonalától néhány méternyire áll, amelyet nem sokkal tanítója, támogatója és barátja Szabó Gyula, losonci festőművész 1972-es halála után alakított át saját céljaira. Lakássá és  műteremmé. Itt volt a kis nyomdája, itt készítette a fából készült dúcokat, itt alkotott, s itt keretezte be az alkotásait is. A visszaemlékezések szerint guszonai otthonából biciklin járt Persére.

Halála után a ház bátyja, Barnabás tulajdonába került, aki a lehetőségeihez képest megőrizte testvére itt maradt hagyatékát. Mivel az egyre elhatalmasodó betegsége  korlátozta a tevékenységét, az anyag nagy részét még életében a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum gondozásába, a festői hagyaték általa megörökölt részét pedig a Rozsnyói Püspökségnek adományozta.

Bacskai Barnabás 2000. júniusi halála után az épület állami tulajdonba került (sem Bélának, sem Barnabásnak nem voltak gyermekei, édesanyjuk már 1988-ban elhunyt). Bacskai Béla családi és művészi hagyatékának egy nem is annyira jelentéktelen része viszont a házban maradt, melyet azután közel egy évtizeden keresztül a sorsára hagytak.

Az épület a persi Községi Hivatal kezdeményezésére, helyi és alapítványi támogatással a 2010-es évek elején a község tulajdonába került. Az épület átvételekor kerültek elő Bacskai Béla addig nem ismert tanulmányai, akvarellek, tusrajzok, grafikák, festmények s nem utolsó sorban jegyzetek, levelek és fényképek, beleértve az általa használt festői eszközöket és az említett  nyomdát is.

Az épület leginkább rongálódott részeit akkor kijavították, rendbe tették a ház környezetét. A tervek szerint emlékházat és falumúzeumot szerettek volna kialakítani benne. Végül is emlékház lett, melyben a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria munkatársainak segítségével egy kiállítás jött létre, amely a házban talált alkotásaiból lett összeállítva. A helyiségek eredeti berendezését meghagyták.

A részben felújított emlékházat 2012 novemberében szerették volna átadni, de nem tudták befejezni a tervezett munkálatokat, így az csak 2013 novemberben nyílt meg, s azóta igény szerint fogadta az érdeklődő látogatókat.

A most befejezett munkálatok eredményét látva elmondhatjuk, hogy a megújult házért, annak megtekintésért érdemes Persére látogatni.

Puntigán József