Az egyetemes magyar kultúra elszakíthatatlan részei – Jubiláns írótársakat köszöntött az SZMÍT

Nyitókép: SZMÍT

A hagyományokhoz híven a pozsonyi Liszt Intézetben ünnepelte a Szlovákiai Magyar Írók Társasága jubiláns tagjainak életjubileumát, június 23-án. Venyercsan Pál, az intézet igazgatója és Hodossy Gyula József Attila-díjas költő, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke köszöntötte a jelenlévőket, és az ünnepelteket, akik a határon túli magyar közösségek tagjaiként elszakíthatatlan részei az egyetemes magyar kultúrának.

Az idén tavasszal 80. születésnapját ünneplő Mácza Mihály  történészt, történetírót Galo Vilmos történésztársa köszöntötte. Megismerkedésük történetével kezdte a méltatást, majd így folytatta:

   

„Mácza Mihály földrajzi és szellemi értelemben is nagy utat járt be, míg Komáromba került, és a helyi múzeum történész-muzeológusaként, illetve a helyi társadalmi-kulturális-politikai élet aktív szereplőjeként és szervezőjeként a város megbecsült polgárává vált… Szerkesztette a magyar ifjúsági klubmozgalom lapját, a „Hang”-ot, majd a Népművelés mellékleteként megjelenő „Így Élünk Mi”-t. Az 1968-ban tanúsított szovjetellenes magatartása miatt a helyzete idővel tarthatatlanná vált a CSEMADOK-ban, így 1970-ben Komáromba költözött, ahol a Duna Menti Múzeumban történészként, majd osztályvezetőjeként, majd pedig igazgató-helyetteseként dolgozott 45 évig, és idővel a város múltjának legavatottabb ismerőjévé vált.

Létrehozta és gyarapította a múzeum újabb kori történeti gyűjteményét, számos időszaki és állandó múzeumi kiállításnak volt a kurátora, 1979–1998 között a szerkesztésében jelentek meg a múzeum évkönyvei. 1974-től titkárként több mint 40 évig szervezte a Komáromi Múzeumbarátok Körének tevékenységét.“

Fotó: SZMÍT

Aich Péter író, szerkesztő idén lesz 80 éves. Fiatal írótársa, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának ügyvezető elnöke köszöntőjében kiemelte, hogy hálás feladat jutott neki, mert az ünnepelt munkásságáról csak az elismerés hangján lehet szólni. Majd kitért arra, hogy: „Péter első versei 1966-ban jelentek meg az Új Ifjúságban és az Irodalmi Szemlében. Majd jött az 1970-es Egyszemű éjszaka antológia, amivel rövid idő alatt egy egész költőgeneráció verte ki a biztosítékot az akkori döntéshozóknál.

Ha Aich Péter az antológia betiltását követően el is hallgatott volna, már azzal is beírta volna a nevét a szlovákiai magyar irodalomba. Szerencsére nem így történt. Igaz, Péter műnemet váltott, és áttért a líráról az epikára, a prózára. Az első kötetével pedig igencsak megvárakoztatta az olvasóit, csupán 1998-ban látott napvilágot az X. Kálmán viszontagságai című novelláskötete.

 

Aztán további könyvek következtek: Első és utolsó (2000), Szerelmek (2005), A harmadik (2007), Torony (2010), Keresés (2011), Várni (2013), Apropó (2014), Hadszintérjelentések (2016), Ovidius visszatér (2017). Péter írásaival rendszeresen találkozhatott az olvasó olyan antológiákban, mint a Szlovákiai magyar szép irodalom, a Madách kalendárium, vagy épp a Pozsonyi Casino Évkönyv. És ha már szóba került a Pozsonyi Casino, azt sem felejthetjük el, hogy Aich Péter alapítója és választmányi tagja e rangos szervezetnek.“

Fotó: SZMÍT

Orbánné Bertha Mária szerkesztő, műfordító idén lesz 70 éves. A hajdani Madách Könyvkiadó sokéves szerkesztőjét, később a Remény című lap jó tollú munkatársát, publicistát, a cseh és szlovák irodalom ismerőjét és fordítóját Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő köszöntötte. „A „Madách” hőskorában, a múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben mintegy tíz évig kollégák, a legendás kiadó szerkesztői voltunk, s nemigen ismertem az akkori szlovákia magyar irodalomnak jobb háttéremberét nála.

A szerkesztőket a világirodalomból ismert Thomas Wolfe esete óta néha társszerzőkként is aposztrofálják: Wolfe mindig túlírta műveit, kiadója pedig, aki kitűnő szerkesztő is volt, mindig kihúzta az egyébként nagyon tehetséges barátja írásainak a felét. Ha valahol szükségesek voltak az ilyenfajta társszerzők, akkor az egykori szlovákiai magyar irodalomban sokszorosan azok voltak: nem egy hazai szerzőnk (hadd ne említsek neveket) írásait a szerkesztő kénytelen volt a szó szoros értelmében újra írni, s így közölhetővé tenni.

Bertha Mária (ünnepeltünk akkoriban még csak így jegyezte munkáit) nem tartozott ugyan a radikális „átíró” szerkesztők közé (annál sokkal jobban tisztelte a szerzőket), de mindig megtalálta azt a szerkesztői-nyelvi aranymetszetet, középarányost, amely egyaránt garantálta a szerző sajátos stílusát (ha volt neki) és a mű közölhetőségét.”

Fotó: SZMÍT

Az egykori Jugoszláviában, a mai Szerbia területén született, de évtizedek óta Dunaszerdahelyen élő és alkotó Bordás Sándor szakíró, klinikai pszichológus és főiskolai tanár is idén tölti be a 70. életévét. A Szlovákiai Magyar Írók Társasága tagjaként, valamint a Kodolányi János Egyetem főiskolai tanáraként Petőcz András József Attila-díjas költő méltatta  Bordás Sándort, akinek „az egyik legutóbbi kötete, A magyar kultúra történelmi traumái méltán kapott olyan figyelmet, hogy mára már hézagpótló munkaként tekintünk rá, amely munka végre rámutat a történelmünk olyan ellentmondásaira, amelyek a mai napig meghatározzák az egész közösségünk, nemzetünk gondolkodását…

Szerbiában született, Magyarországon járt egyetemre, és Szlovákiában telepedett le. Dolgozott Bécsben, most Magyarországon, a  Kodolányi János Egyetemen dolgozik, így nyilvánvalóan széleskörű kapcsolatrendszerrel bír. A Kodolányi János egyetemen a Humánfejlesztési Tanulmányok Tanszékét erősíti, a Jól-léti Társadalom Intézet keretén belül. Mint kolléga, bátran mondhatom, hogy Bordás Sándor az egyik legnépszerűbb tanár, aki a színes egyéniségével jóval többet ad annál, mintsem csak a szárazon vett tananyag.

Kutatásai igazi közép-európai témák, benne a különböző nemzetiségek helyzete, ami alatt azt is érthetjük, hogy szinte mindegyik itteni államalakulat követett el hibákat szinte mindegyik népcsoport ellen, Bordás tanár úr ezeket a hibákat veszi górcső alá, munkáiban ezeket kutatja, a kutatási eredményeit ezek keretében adja közre.“

Fotó: szmit.hu

Oros László helytörténész, a Bibliotheca Pro Patria magánkönyvtár alapítója a közelmúltben töltötte be a 70. születésnapját. A rendezvényen sajnos nem tudott részt venni, de mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy az ünnepelt a könyveket passzióból szereti, tudatosan gyűjti majd tekintélyes magánkönyvtárrá bővíti és az állományát céltudatosan rendszerezi.

Értékes kéziratok, dokumentumok, levelek, (cseh)szlovákiai magyar kiadványok, dedikációval, ajánlással ellátott könyvek tulajdonosa. Alezredesi rangban nyugalmazott hadmérnök, aki beleszokott a rendezettségbe. Nála a könyvek nem halmokban tornyosulnak, hanem ábécé sorrendben, szerzők, korok és témák szerint. Olyan katonásan. Oros László vallja, hogy ha álmából felriad, akkor is tudja, melyik könyv hol van. Eddig hat önálló kötete jelent meg.

Nagy Erika