Orosz Örs: Szoborsorsaink – könyvbemutató Rimaszombatban

Nyitókép: Körkép.sk

Orosz Örs: Szoborsorsaink című könyvének bemutatójára június 28-án (kedden) Rimaszombatban a Csillagházban került sor. A szerző hangsúlyozta, hogy ősbemutatóról van szó, hiszen a könyv pár hete jött ki a nyomdából. A kötet szerzőjével nagyszámú közönség előtt Nyitrai Nóra beszélgetett.

Orosz így jellemezte a könyvet:

„Ahogy a szobrok és emlékművek a nemzet alakot öltött emlékezetét jelenítik meg, úgy az emlékhelyek sorsa a közösség történetének lenyomata.

   

Könyvemben az olvasót időutazásra invitálom, melynek során megismerheti a mai Szlovákia 1945 előtt keletkezett, magyar vonatkozású emlékhelyeit, köztéri szimbólumait és azok hányattatott, fordulatos sorsát, amely sokszor egybefonódott a helyi vagy tágabb közösség sorsával. Monográfiámban mintegy ezer fényképpel illusztrálva közel száz köztéri szobor, dombormű, emléktábla és további emlékjel történetét ismerheti meg a kedves olvasó.”

Magáról így beszélt:

„Édesapám jászói származású. A szüleimmel nagyon sokat utaztunk a Felvidéken, így alakult ki az érdeklődésem az értékek iránt. Tulajdonképen az anyatejjel szívtam magamba az érdeklődést. A barátom Rimaszécsről származott, a szüleim itt kitettek a biciklimmel együtt az autóból és mi a barátommal túráztunk. Túráztunk nyitott szemmel Rimaszécs és Jászó között, majd az útvonalat módszeresen bővítettük.”

A szobrok iránti érdeklődése:

„A szobrok iránti érdeklődésemhez hozzájárult, hogy Prágában földrajz szakon diplomáztam és itt már akkor komolyan kezdtek foglalkozni a szudéta múltal. Hamar tudatosult bennem, hogy ez a múlt identikus a szlovákiai magyarság sorsával.

A szobraink sorsával mintegy 20 évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni. Gombaszög szervezése mellett rájöttem, hogy ebben a témában nagyon sok az elvarratlan probléma. Sok munka mutatkozott, hálistennek összejött egy elhivatott, potens csapat a témában. Ők hazajöttek, mert úgy érezték, itthon van dolguk. Lett is, és nem is kevés.”

A könyvről:

„A könyv tulajdonképen egy csapatmunka eredménye. Például Szeder László barátomnak nagyon sok munkája van benne, de másoknak is. Tudni kell, hogy nem a teljesség igényével készült, nagyon sok szubjektív megítélés tükröződik vissza benne.

Maga a könyv négy fejezetre osztható:

1. Milleneumi emlékművek. Ezt a kört a Felvidéken Árpádhoz és Huba vezérhez kötődő emlékeink jelenítik meg.
2. Szabadságharcaink emlékei. Ezekből van a legtöbb, például a rimaszombati Tompa szobor is ide tartozik.
3. Uralkodóink emlékművei. Sok Sziszi szobrunk van, vagy például érdekes a pozsonyi Mária Terézia szoborcsoport története.
4. Egyéb értékek. Ilyenek a turistaság, a fürdőélet, ezek a legkevésbé ismertek, de semmiképen nem szabad lebecsülni őket.

Érdekes szobortörténetek:

„ A Mária Terézia ledöntött szoborcsoport darabjait a pozsonyiak széthordták. Nagyon sok munkába került, amíg egyes darabjai előkerültek A könyvben a szoborról nagyon sok kép van beszerkesztve.

A legérdekesebbnek talán a lőcsei honvéd szobor előkerülése bizonyult. Nem azt kerestük, de Lőcsén véletlenül – talán a sors segedelmével – 98 év után ráakadtunk a honvéd szobor torzójára és fejére. A vasból készült szobrot újraöntöttük és Gombaszögön kiállítottuk. Most arra várunk, hogy Lőcsén, három lehetséges hely közül az egyiken, kapjunk engedélyt a szobor elhelyezésére. Megnyugtat bennünket, hogy a folyamat jó úton van.

Másik, nem kevésbé érdekes esetünk a roskoványi honvéd-emlékmű esete. Ez a legkorábbi honvéd emlékművünk. 1853-ban  Sáros-megyében úrhölgyek állíttatták fiuk, férjük emlékére, akik meghaltak a szabadságharc egyik csatájában. Éjjel két órakor állíttatták, titokban, a vasútállomás előtti téren. Koszorúzott csonka oszlop volt ez, amire csak a csata dátuma került fel. 1918-ban légiósok döntötték le, a helyiek elásták. Nekünk megmutatták a helyét, drónnal megtaláltuk a kökény-bokrok között, ott volt. Kiástuk, most közadakozásból rekontruáljuk, jövőre visszatesszük az eredeti helyére. A gondviselésnek tulajdonítom, hogy még a láncok is előkerültek.”

A szlovák községek hozzáállása:

„Lőcsén, Szepes- és Sáros-megye területén példás. Meglepően jó hozzáállást tapasztaltunk Lőcsén a múzeum igazgatónője és Roskonányban a polgármesternő részéről. Persze voltak rossz tapasztalataink is, például Selmecbányán egy szobor talapzatával.”

Mik a következő lépések?

„ Kimaradt nekünk hat nagyon lényeges szál, most azt mozgatjuk, főleg Lőcse városában szeretnénk felállítani az egész alakos honvéd-szobrot. Ezen kívül 7 Árpád-kori objektum feltárására kaptunk engedélyt, négy már megvan, hármon dolgozunk.”

A beszélgetés végén Nyitrai Nóra és a szervezők nevében Pósa Judit megköszönte Orosz Örsnek könyve bemutatását, a közönségnek pedig a részvételt.

Mede Géza

Képek: A szerző felvételei