„Messzire ment ember azt mond, amit tapasztal” – avagy magyarok, akik meg sem álltak Koreáig

Nyitókép: Balázs F. Attila Facebook oldala

Október 7-én kezdődött meg Szöulban a Suwon KS Költészeti Világfesztivál és Changwonban a KC Nemzetközi Költészeti Fesztivál. A meghívott költők egyetemeken, irodalmi múzeumokban és fesztiválhelyszíneken lépnek fel. Changwon városában átadták a Kim Daljin irodalmi díjakat. A rendezvényekre már tavaly meghívót kapott Balázs F. Attila Forbáth-díjas költő, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának választmányi tagja, a nemzetközi rendezvények rendszeres résztvevője, valamint a magyar költészet kiemelkedő képviselője, Zalán Tibor József Attila-díjas költő, ám a világjárvány miatt elhalasztódott részvételük erre az évre. A fesztivál október 11-én zárt. Az Év Költője díjakat két magyar és két olasz költő, név szerint Balázs F Attila, Zalán Tibor, Laura Garavaglia és Stefano Donnó vehette át ünnepélyes keretek között.

Évente egy-két nemzeti irodalom kerül fókuszba a szöuli fesztiválon, idén a magyar mellett az olasz. A rendezők egytől egyig egyetemi, irodalom szakos professzorok, akik természetesen sokat tudnak a klasszikus magyar irodalomról, viszont a kortárs irodalomról annál kevesebbet.

Ez általában jellemző a dél-amerikai kontinensen, Kínában, Vietnámban, Kanadában is. „Sokáig nem találkoztam egyetlen nemzetközi fesztiválon sem magyar íróval, költővel. Ha kapott is meghívót magyar költő valamely rendezvényre, nem tudta fedezni az utazási költségeit, és nem volt honnan kérnie. Ezen segít most a PKÜ Mutasd magad pályázata, amely az utazási költségek megtérítésével segíti a meghívott vékonypénzű írókat” – tájékoztatta a Körkép olvasóit Balázs F. Attila.

   

Nemzetközi kapcsolatokat csak világrendezvényeken lehet építeni, személyes kontaktusok által, az intézményes próbálkozások sorra kudarcot vallottak.

 

Balázs F. Attila elmondta azt is, hogy „Ahogy a sportnak, a zenének szüksége van nemzetközi megmérettetésre, megmutatkozásra, úgy az irodalomnak is, különben belterjessé válik, és kiesik a nemzetközi körforgásból, nem fordítják, nem díjazzák, nem emlegetik tanulmányokban. Tizenöt éve az irodalmi világrendezvények legtöbbjének meghívottja voltam, ismernek, kéziratokat kérnek, fordítanak, tucatnyi nemzetközi díjam van. Arról is kérdeznek, hogy kiket javasolok ilyen-olyan publikációkba, fesztiválokra. Így egyre több magyar kap lehetőséget a bemutatkozásra.“

Zalán Tibor frappánsan fordította meg a közmondást, amikor így kezdte beszámolóját:  „Messzire ment ember azt mond, amit tapasztal. Én most csak jókat tudok mondani. Példásan előkészítették az utazásomat, három covid-év csúszással is. A Koreába lépéshez szükséges nyomtatványokat – a meghívást szervező Kooseul Kim intencióit követve – sikerrel beszereztem a neten keresztül, a repülőtéren vártak, a szálloda előtt vártak, azóta is példás gondot viselnek ránk, értem a többes számon Balázs F. Attila költőkollégát és barátot, akivel a repülőút közel tizenkét óráján keresztülküzdöttük magunkat.

A tiszteletünkre rendezett fogadásokkal is megadják a nemzetközi költőtalálkozónak a tiszteletet: neves egyetemi potentátok emelték egészségünkre a poharukat a szöuli Hilton különtermében, vagy a város egyik legfelkapottabb vendéglőjében. Külön szerencsének tartom, hogy helyi „kockás abroszos” kisvendéglőkben is kipróbálhatjuk a helyi ízeket. Az eddig eltelt napok várakozáson felüli hangulatban és szervezettségben teltek el. Ezeket a gondolatokat egy piros luxusbuszról küldöm, amelyen délre haladunk, Chanwongba, a találkozó névadójának, Kim Daljin költőnek a szülővárosába.

Itt kerül sor a találkozó költészeti nagydíjának az átadására. Ez a közel négyórás buszos utazás valamennyi belátást engedélyez a fővároson túli életbe. Élmény, élmény, figyelem, szeretet, szeretet és figyelem. Kár, hogy nálunk nincsenek ilyen rendezvények – és másmilyenek s nagyon, csak a meglehetősen kiüresedett lelkű könyvvásárok és fesztiválok.“

Nagy Erika