Nyitókép: Körkép.sk
Rimaszombatban, a Csillagházban bemutatták Veres János: Válogatott versek című kötetét. A kiadványt és a költő életútját Kovács Magda, valamint a költő fia, Vörös Attila mutatta be. A mű a gömöri költő válogatott verseit tartalmazza, ebben az évben jelent meg a költő családjának gondozásában és szerkesztésében.
A könyvről
A könyv érett költő műve, aki saját élményanyagán túl népi, modern, magyar és európai hatásokat is bele tudott olvasztani egyéni veretű lírájába. Stílusában, képfantáziájában természeti motívumok alkotják az alapanyagot. Verseiből a szülőföld, a felvidéki, a gömöri magyarság, a nép szeretete köszön vissza.
Életéről és életművéről
Veres János 1930-ban született Vörös Zoltán János néven Tornalján, polgárcsaládban. 11 éves korában költöztek Rimaszombatba, ahol a gyerek Zoltánból költő lett, Veres János néven. Az 1969–1970-es „normalizáció” után meghurcolták, megromlott az egészsége is. 1999-ben halt meg.
Kovács Magda költőnő szerint Veres János termékeny irodalmár volt, aki hatalmas életművet hagyott hátra. Költészetén kívül ismert a dramaturgiai tevékenysége, levelezése a barátaival, többek között Fábry Zoltánnal, Ján Smrek szlovák költővel, akinek a műveit magyarra fordította, és ismert kapcsolattartása a gömöri költőtársakkal is.
Költeményeiből
Hogy költészetéről képet kapjunk, álljanak itt részletek a verseiből, amelyek – a teljesség igénye nélkül – bemutatják életének egy-egy szeletét:
Édesanyjához való viszonyát, szeretetét a betegágyán érzi át igazán, így fejezi ki Anyám című versében:
(részlet)
„…Átcsapdos rajtunk az évek hullámverése,
s te állsz, kezedben bögre,
szédelegve is kiegyenesíted a hátadat:
bánat szobra.
Mindig a meredély szélére rángattalak,
s mégis, még most is
te óvsz meg a lezuhanástól.”
Szerette Gömört. Hanva, Zeherje, Beje, Sajógömör, Runya, Melléte, Naprágy, Rakottyás, Kerepec, Bakti, Guszona, sorakoznak verseiben a számára kedves gömöri falvak. És persze Bást (értsd Egyházasbást), amelyről – a rózsaszín szoknyás lányokról – több versében is kedvesen emlékezik.
Íme:
„Újra Báston
Ceruzahegy a templom tornya,
a kocsmatornác csorba már,
új házra, széles ablakokra
csurog a fémes napsugár.
Tükrös patakban ludak járnak,
autótülök szól valahol,
mosolygó ősz van, szép vasárnap.
Csak a víg diák nincs sehol.
Némák a rokkant krumplipincék,
emléket óvó őrszemek,
a Medveshegyen lila tűz ég,
lángján a régi ősz remeg.
Vetkőzö ágra vadmadár száll,
az ég a tájjal összeforr,
rozsdafoltos a vén Pogányvár,
de a víg diák nincs sehol.
Szolgál-e még a kövér dunna,
a jó Géza bátryám él-e még?
Hív-e a hajlék kéményujja,
vagy eltűnt, mint a buborék?
Megvan a dunna, áll a porta,
ismert ízű a sárga bor,
friss még a tréfa csípős borsa,
csak a víg diák nincs sehol.
Veréb fürdik a meleg porban,
deres fejeken fény dalol,
de a víg diák, aki voltam,
felhőkbe olvadt, nincs sehol.”
A „Básti búcsú” című versének „Utóhangjával” így vesz búcsút Medvesaljától:
„Napos, vidám élet, messze estem tőled,
mint ki pokolba szállt
láthatatlan létrán.
Szerencsés komáim, halljátok-e hangom?
Kedves básti hajlék,
emlékszel-e még rám?”
Csemadokban (Fáklya Irodalmi Színpad) és egyéb közművelődési intézményekben végzett tevékenysége magas fokú magyarságtudatáról árulkodott. Sajnálta, hogy szülővárosa, Tornalja, amely gyerekkorában még színmagyar város volt, a század végére már félig megtelt szlovákokkal. Féltette a magyar anyanyelvét. Ezt fejezi ki „Őrizd nyelved tisztaságát” című versében.
(részlet)
„…A plántát a gyom elnyomja
s a szenny az édes anyanyelvet.
Kristályos tisztán szálljon a dal,
melyet apáink énekeltek.”
A fejkendős, fekete szoknyás parasztasszonyok, mint mozifilm kimerevített záróképe maradt meg benne. Gömör palócságának asszonyi létét rajtuk keresztül erzékelteti:
Palóc madonnák – részlet
„…kidolgozott kezű palóc madonnák – jönnek, csak jönnek
áldozati oltáraik – sütőkemencék tüzétől,
katonavonatok árnyékából,
földönfutók menetoszlopából,
fülledt marhavagonokból,
sikált asztaltól, fonóból, betegágytól,
néma vasvirágok közül.
Add meg sors, hogy ott, ahová mennek,
ne legyenek táncoló bototvákból a hidak…”
A könyvbemutatón Rák Magda a költő megzenésített verseit énekelte és a közönség meghallgathatta verseit a helyi gimnázium diákjainak előadásában is.
Mede Géza
Képek: a szerző felvételei.
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.