Többször visszatérő vastaps zúgott Himnuszunk kétszáz éves jubileumának gálaestjén a komáromi Selye János Gimnázium aulájában (Képekkel)

Nyitókép: Körkép.sk

Ezekben a napokban a világ összmagyarsága számos színvonalas rendezvénnyel ünnepli a magyar kultúra napját, amely nemzeti imádságunk megszületéséhez kötődik. Mint az már köztudott, nagynevű, de szerény, szomorú életű költőnk, Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én tisztázta le a HIMNUSZ kéziratát, amely később Magyarország alaptörvényébe iktatott megzenésített jelképpé, legmagasztosabb énekünkké vált.

2023. január 19-én a komáromi Selye János Gimnázium aulájában, a HIMNUSZ születésének 200. évfordulója tiszteletére ÜNNEPI GÁLAESTRE került sor Tarics Péter előadóművész rendezésében, aki e kiemelkedően magas színvonalú műsorfolyamot neves személyiségek közreműködésével tette vonzóvá. A tartalmas est az ismeretterjesztést, valamint a kulturális feltöltődést, a művészi élményt egyaránt szolgálta.

    

Az ünnepi műsor Erkel Ferenc-Kölcsey Ferenc Himnuszával kezdődött, a Concordia Vegyeskar nézőtéri bevonulásával, akik érkezésük folyamatában két oldalról, a közönség mellett álltak meg, velük együtt énekelték megszentelt imánkat.

Nemzeti imádságunk fölzendülését követően Tarics Péter, az ünnepi est rendezője köszöntötte a jelenlévőket, név szerint üdvözölve a műsorban közreműködő jeles előadókat, Császár Angéla Jászai Mari-díjas színművésznőt, Becze Szilvia Himnusz-szakértőt, a Bartók Rádió kiemelt szerkesztő-műsorvezetőjét, valamint Tóth László előadóművészt, költőt.

A bicentenárium tiszteletére rendezett est előadója Becze Szilvia Himnusz-szakértő volt, aki önjellemzése szerint csupán Himnusz – kíváncsiskodónak vallotta magát, állítva, hogy még csak a jéghegy csúcsa, amit eddig látunk e témában, a mélységekig kutatni pedig életre szóló feladatot jelent. Megtudhattuk, hogy kutatásaiban Somogyváry Ákos, karnagy, zenetanár Erkel Ferenc szépunokája volt a segítségére.

Becze Szilvia szakmai prezentációjában főként a Himnusz zenei történetiségéről szólt, számos információt osztva meg a közönséggel. Beszélt általánosságban is a himnuszok megszületéséről, megtudhattuk, a legkorábban keletkezett himnusz a holland volt, melynek gyökerei a 16. századba nyúlnak vissza, majd a spanyol, belga, osztrák himnusz kelt életre.

Magyarországon, hivatalos ünnepeken a 19. század elejétől az osztrák császárhimnuszt énekelték. Tudjuk azonban, hogy a katolikus magyarság néphimnusza a „Boldogasszony anyánk” templomi himnusz volt, a reformátusoké pedig a „Tebenned bíztunk elejétől fogva” zsoltár. Ezeken kívül a Rákóczi-nótát is gyakran énekelték himnusz gyanánt, azonban ezt a hatóság többször betiltotta.

Kölcsey Ferenc Hymnusa 1828-ban jelenik meg az Aurora című almanachban. 1844 februárjában Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója pályázatot hirdetett e mű megzenésítésére, amelyre összesen 13 jeligés pályamű érkezett.

A bírálóbizottság tetszését leginkább az „Itt az Írás, forgassátok / Érett ésszel, józanon. Kölcsey” jeligével ellátott szerzemény nyerte el, amiről természetesen csupán az elbírálást követően derülhetett ki, hogy Erkel Ferenc nyújtotta be.

E pályázat elnyerésével indult el tehát a Himnusz az örökkévalóság útjára, halhatatlan művé magasodva, Kölcsey rímekbe szedett szavaival és Erkel díjnyertes zenéjével. Sajnos ezt a költő már nem érhette meg, mert már 1838-ban távozott a földi létből.

Becze Szilvia előadásában beszélt Dohnányi Ernő zeneszerző, karnagy Himnusz-átdolgozásáról is, ami napjainkig a legismertebb verzióvá vált. Rámutatott Erkel eredeti koncepciója, valamint a jóval későbbi Dohnányi-változat közötti különbségekre.

Az eredeti Erkel műben a harangok játszanak fontos szerepet. Gárdonyi Géza így ír Erkel időskori visszaemlékezéséről:

„Csend van. Ülők és gondolkodok: hát hogy is kellene azt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem és hang-hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a himnusz…”

Becze Szilvia a sok érdekesség között azt is megemlítette, hogy Kölcsey Hymnusának megzenésítésére Egressy Béni, a Szózat zeneszerzője is nyújtott be pályaművet, az 1844-ben kiírt pályázatra, és csupán néhány szavazaton múlott, hogy nem az ő műve került ki győztesen. Tehát nagyon közel járt ahhoz, hogy az ő dallamaira énekeljük ma is nemzeti imánkat.

Az előadásban szó volt a másik nemzeti énekünkről, Egressy Béni-Vörösmarty Mihály Szózatáról is, ami időrendiségben valójában az első volt, azonban keletkezésének idejében nem tudott népszerűvé válni. A Szózat tulajdonképpen egy szónoklat a magyar néphez, a Himnusz pedig fohász, ima Istenhez.

Himnuszunk valójában legelőször az Osztrák-Magyar Monarchia fölbomlása után, 1918/19-ben vált a megcsonkított Magyarország hivatalos himnuszává. Becze Szilvia előadásában utalt arra is, hogy a Pozsonyban született, de New Yorkban elhunyt zeneszerző, Dohnányi Ernő lelassított tempójú, melankolikus himnusz-átdolgozása talán az egymást követő háborús időszakok, a veszteség hangulatának is tudható.

Okvetlen szót kell még ejtenünk a II. világháborút követő évek időszakáról, Illyés Gyuláról és Kodály Zoltánról, akiket a kommunista hatalom 1949 után fel akart kérni új himnusz megírására, megzenésítésére, ám azt mindkét művész elutasította. Állítólag Kodály Zoltán csak ennyit mondott: „Minek, jó a régi!”

Becze Szilvia tartalmas, sokféle tényt feltáró előadását követően a Felvidék egyik legszínvonalasabb kórusa, a Concordia Vegyeskar lépett a pódiumra, és másodízben is fölzendült a Himnusz, immár színpadi műként, amelyet a közönség ismét felállva, tisztelettel hallgatott. Az énekkar repertoárja egy csodálatos Kodály-művel folytatódott, mégpedig Petőfi Sándor – A magyar nemzet című versének megzenésített változatával. Vezényelt Stubendek István karnagy.

E kerek évforduló tiszteletére Császár Angéla erdélyi származású neves színművésznő Kölcsey Ferenc csodálatos Himnuszának valamennyi versszakát elszavalta, mely gyönyörű költői képekkel hűen tükrözi a magyarság ezer éves történetét, küzdelmeit. A hatalmas átéléssel előadott költemény a nézőtéren mélységes csendet varázsolt, és sokak szemébe könnyet csalt.

Szánd meg Isten a magyart / Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart / Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép, / Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép / A multat s jövendőt!

A költeményt követően, a Concordia kimagasló előadásával, a magyarság egyik legjelentősebb történelmi eseményéhez kapcsolódó, Petőfi politikai költészetének csúcspontját képviselő Nemzeti dalt hallhattuk Egressy Béni megzenésítésével, amely most is a költői láng örökéletűségét hozta közénk. A vastaps sokáig zúgott a teremben.

A műsor további jeles előadóművésze Tóth László költő volt, aki Gyulai István kortárs ifjúsági táborvezető Örökségünk című alkotását adta elő, ami utat jelöl a mai kor emberének, s melyet a publikum vastapsa szintén a saját erkölcsi kötelességének értelmezett.

Megtanulom, megőrzöm / Tanítom, továbbadom
A szüleim nyelvét a gyerekeim hangján / Elvenni nem hagyom

Az est további részében is dalt költemény követett, verset kórusmű, melyek változatos élményt hozva egyetlen pillanatra sem engedték lankadni a közönség figyelmét.

Tóth László a továbbiakban Szép Ernő gyönyörű Imádságát adta elő, majd pedig a Concordiától Kodály „A székelyekhez” című művét hallhattuk.

Ki ülsz az égben a vihar felett, / Én Istenem, Hallgass meg engemet.
Hozzád megy szívem ajkam csak dadog, / Hazámért reszketek, magyar vagyok. (Imádság)

Tarics Péter előadóművész, az ünnepi gálaest rendezője Wass Albert Üzenet haza című nagyhatású költeményével lépett színre, melyet a hálás közönség sokáig zúgó vastapssal jutalmazott.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők
és kiássák a fundamentumot
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.

Az ünnepi est egyik fő kuriózumának tekinthető, hogy a Concordia Vegyeskar jóvoltából a közönségnek módjában volt meghallgatni a Himnusz Egressy Béni által megzenésített változatát is. A komáromi Selye János Gimnázium dísztermében a fenséges hangzású művet a közönség üdvrivalgással fogadta, amiért a zeneszerző zsenialitása mellett kijár a tisztelet a Concordia Vegyeskarnak, és dirigensének Stubendek Istvánnak is.

E nagyszerű élményt követően ismét Császár Angéla színművésznőt hallhattuk, aki most másik nemzeti imánkat, Vörösmarty Mihály Szózatát adta elő, mely szintén megrendítően hatott a közönségre.

A különösen tartalmas, rendkívül színvonalas esten legnagyobb költőink, zeneszerzőink isteni szikrával ihletett művei változtak át magunkba fogadott élménnyé, célul, hogy jelképük erejével megérezzük, megéljük a nemzet egységét, s annak oszthatatlanságát, ami utat jelöl újabb és újabb generációknak.

Az ünnepi est Egressy Béni-Vörösmarty Mihály Szózatával zárult, a Concordia Vegyeskar előadásában, a közönség felállásával és szívből jövő közreműködésével.

Buday Mária

A képek a szerző felvételei.