Gyimesi György Komáromban, mint a trianoni békediktátum emlékünnepének és az összetartozás megerősítésének fő hangja

2023. június 4-én délután a felvidéki Révkomáromban, a Te Ügyed Kör Polgári Társulás sokéves hagyományának megfelelően ismét ünnepi megemlékezésre szólította a város népét nemzeti összetartozásunk kinyilvánítására és erősítésére.

A trianoni békediktátum 103. évfordulóján az ünnepi összejövetel ugyanúgy, mint az előző éveken, a református templomkertben, a Trianon-emlékműnél valósult meg.

A TÜKÖR P.T. 2010-ben, tehát 13 évvel ezelőtt, elsőként rendezett ilyen jellegű történelmi megemlékezést városunkban. Szerencsére azóta számos szervezet és magánszemély felvállalja a veszteségből jövőépítő erőt kovácsoló ünnepi visszapillantást.

   

A fából faragott, vaskos fekete fémgyűrűvel övezett emlékműnél idén is több százan jelentek meg.

Az ünnepséget Feszty Zsolt nyitotta meg, és köszöntötte a jelenlévő magas rangú vendégeket, így id. Lomnici Zoltánt, a Legfelsőbb Bíróság volt elnökét és feleségét, továbbá Balogh Csabát, Magyarország szlovákiai nagykövetét, Fazekas László emeritus püspököt, a helyi vezetőket, valamint az emlékoszlop köré címeres nemzeti zászlókkal összesereglett tömeget.

Feszty beszédének lényegét a keresztény szellemiség hatotta át, mely azt jelzi, nincs számunkra más út, csakis az Isten útja.

A trianoni megemlékezés ünnepi szónoka a Felvidék jelen korszakának kimagasló politikusa, GYIMESI GYÖRGY volt, aki mindenkor bátor kiállásával most is nyíltan, tényekre alapozva kimondta Trianon igazságtalanságát.

„Ma a történelem egy fájdalmas időszakára emlékezünk, a trianoni békediktátum 103. évfordulójára. Ahogy a táncoló gyermekeket, ahogy az éneklő fiatalokat, vagy akár emlékező közösségünk nagy számát láthatjuk, azt kell, hogy mondjam, jelenlétünk ad az egésznek értelmet és hitet. Bizonyosság arra, hogy elegen vagyunk, bizonyosság arra, hogy elegen érezzük a magyarságunkat, a kultúránkat, az értékrendünket és a jövőnket.

 

Voltak időszakok, amikor nem volt rá politikai akarat, hogy Trianonra emlékezzünk, vagy netán még most is vannak helyzetek, amikor vörös posztó kimondani itt, Európa szívében Trianon tragédiáját? Abban az Európában, amely szolidáris, értékőrző és értékteremtő. Abban az Európában, ahol a szexuális kisebbségek érdekeit még mindig jobban megértik, mint az őshonos nemzeti kisebbségek érdekeit. Egyszerűen jobban sikerül… mindig akad olyan melódia, amelytől nem lehet jól kihallani, hogy Európa szívében él egy nemzet, amely darabjaira lett szabdalva!

 

A békekötés idején egyetlen ellenséges katona sem állt a Monarchia területén. Sőt, katonai értelemben sem veszített egyetlen hadszínterén sem. Az akkori Magyarország színmagyar népességének egyharmadát, területének kétharmadát veszítette el.

 

A trianoni béke megkötésekor a győztes hatalmak képtelenek voltak az akkor igazságosnak mondott béke érdekében önmérsékletet tanúsítani.

 

Az ember a szülőföldjén élte napjait, és az egyik napról a másikra egy másik ország állampolgára lett. Egy más nyelv, egy más kultúra önmeghatározásának részévé vált.

 

Mikor szlovák barátaim kérdeznek erről, azt szoktam mondani, képzeljék el, hogy Turócszentmárton hirtelen Lengyelország részévé válna, és anélkül, hogy erről kérdezték volna, kezdje otthonosan érezni magát a lengyel hivatalos nyelv, kultúra, okmányok és feliratok között. Mindezt felkészületlenül, megkérdezés nélkül. Hát persze hogy veszteség…Aki ezt nem annak éli meg, nem készült fel, hogy szembenézzen ezzel a közös történelmi traumával. Míg nem szembesülünk a fádalommal, az igazságtalansággal, nem is számolhatunk le az azzal járó megtörtséggel. És egy megtört nép még nem nyerte vissza az erejét, az önértékelését.”

Gyimesi György, a jelenkor parázs hangú karizmatikus erővel bíró politikusa a történelmi tények felsorolásával hitet öntött a körülötte álló hatalmas tömegbe, hogy sorsunk valóban jó fordulatot vehet:

„Ma itt állunk és látjuk, hogy nagyon sokan vagyunk. Egyenesen nézünk szembe a történelmi tényekkel, leltárt készítünk a balsorsból, ki merjük és már ki tudjuk mondani, hogy Trianon következtében az akkori Magyarország ezer év alatt kialakult gazdasági egységét teljesen szétverték. Önálló működésre képtelen, így improduktív darabokra szabdalták.

 

Azzal is szembenéztünk, hogy mindez évtizedekkel vette vissza elsősorban a magyar, de egészen biztosan a környező népek gazdasági lehetőségeit is. És már azt is átlátjuk, hogy a célt nemcsak gazdasági, de politikai értelemben is elérték, és egy évszázadra ellenséggé tették a Kárpát-medence népeit, biztosítva saját érdekeik érvényesítését.

 

Barátaim, azt kell, hogy mondjam, soha nem látott erejében a közösségünk! Tudjuk, mi van mögöttünk, azt is tudjuk, hogy az nem fenékig tejfel, de azt a hitet érzem a közösségünkben, hogy a magyar nemzet fohásza meghallgattatott, és már valóban megbűnhődte e nép a múltat, s jövendőt.

 

Érettek és készek vagyunk, hogy saját értékeinkkel tisztába kerülve azok védelmére keljünk. Elkötelezettek vagyunk, hogy a nagyszüleink hagyományait ne váltsák fel az újkori csillámfényes szokások, amelyeket még Brüsszelben is most tanulgatnak szorgalmasan. Tisztában vagyunk önmagunkkal, és azzal is, mi bennünket eddig meghatározott, amihez nem igazán kell külső segítség sem genderaktivistáktól, sem más tudományosan magyarázott ideológiák által.

 

Nem mellesleg, elég tanultak és nyitottak vagyunk ahhoz is, hogy felismerjük, a mi értékrendünk évszázadokon keresztül elég tartós volt ahhoz, hogy generációk nőjenek fel egy kiegyensúlyozott világlátásban. Mindenünk megvan ahhoz, hogy egy jobb jövőt álmodjunk és építsünk magunknak, és erre legalább annyi lehetőségünk van, mint liberális barátainknak, akik egy másik kotta alapján építenek egy másik jövőt

 

Mi viszont itt tudjuk, hogy összetartozunk. Nemcsak addig, míg nem teljesül egy-egy grandiózusnak látszó terv, hanem eredendően, erőltetett ideológia nélkül. Azt is tudjuk, hogy ez az összetartozás egy életigenlő és keresztényi jószándékból gyökerezik.

 

A Jó Isten tartson meg mindnyájunkat hitünkben, és adjon erőt egy értékes jövő építéséhez!”

Az ünnepi beszédet követően a jelenlévő közösség elénekelte nemzeti imádságunkat, a Himnuszt, majd sor került a Kárpát-medencében egyedülálló megemlékezésre, amikor is a két ország egy városa ékes zászlókkal végigvonult Révkomárom belvárosán, a Jókai utcán, a Klapka téren, a Nádor utcán, a trianoni határon át a Duna hídján, Dél-Komáromba.

Az ünnepi megemlékezés itt is folytatódott, érintve a Trianoni lélekharangot és a Turul-szobrot, majd megállva az I. világháborús emlékműnél id. Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke emlékbeszédet mondott.

A felemelő ünnepségsoron részt vett a történelmi Komárom Vármegye és történelmi Esztergom Vármegye számos települése a Felvidékről és a mai Magyarországról.

A tragédiából átminősült nap a Kormorán együttes gyönyörű emlékkoncertjével zárult.

Buday Mária

A képek a szerző felvételei.