Emeljük fel euro-hangunkat

Egy nagyon érdekes és tanulságos beszélgetőesten vettem részt az elmúlt héten, amely megerősített abban, hogy megírjam a véleményemet erről a témáról, amit eddig „bizonyíték“ hiányában nem tettem meg. Olaj volt a tűzre az ehhez kapcsolódó, „Hlas Slovenska v Bruseli“ c. elemzés is, mely az Inštitút pre dobre spravovanú spoločnosť nevű kormányon kívüli szervezet nevéhez fűződik.

Majdnem három és fél éve vagyunk az EU-ban és gyakran elgondolkodom azon, hogy hogyan is állunk (mármint Szlovákia) és milyen is a megítélésünk, milyen az érdekérvényesítésünk. Több forrásból is hallottam már, hogy az előző kormány és a gazdasági reformok idején, az EU Miniszterek Tanácsának, vagy az Európai Tanács ülésein, Mikloš-hoz és Dzurindá-hoz jártak kezet fogni és gratulálni a nyugati miniszterek és nem fordítva. Azóta besoroltunk: nem vagyunk európai tigrisek, nem lógunk ki sem elöl, sem hátul.

Úgy érzem még mindig a lazítás korszakában vagyunk, nagyon kimerített minket ez az EU-csatlakozás…Meg kell hagyni nagy munka volt, hátrányból indultunk és olyan lemaradásunk volt a többiekkel szemben, hogy céllá változott az, aminek eszköznek kellett volna maradnia: az EU belépés. Nem tudtunk rögtön váltani, később esett le, hogy most már az európai család egyenjogú részei vagyunk és közös asztalnál kell 24 másik állammal szemben megvédenünk érdekeinket, amik hangsúlyozom: nem lehetnek kormányfüggőek!!!

    

És el is érkeztünk az első problémához: nincs igazán definiálva, mik is pontosan Szlovákia érdekei, amik mantineleket adhatnának az EU-ban való manőverezéshez. Ez segíthetne abban, hogy minden partnerünk tudja: ebből nem engedünk. Ez leginkább ad-hoc módon működik, leginkább akkor jövünk rá, hogy valami előnytelen lesz Szlovákiának, amikor már majdnem késő.

Persze az egyelőre nem létező prioritásainkat át is kellene ültetnünk, amik ha még meg is lennének, tartok tőle hogy nem sikerülne realizálni. Sokmindent tanultunk ugyanis a régi tagországoktól, de azt nem, hogy hogyan kell harcolnunk érdekeinkért. Ezt ugyanis Németország és Franciaország, de Írország és talán kicsit meglepő módon Magyarország is nagyon jól csinálja. Nekik nem hiányoznak a témáik, érdekeik és jól menedzselik mindazt, ami az érdekérvényesítéshez szükséges: az információk, az embereket és a két elem keverékét.

Az információk ugyan eljutnak mindenkihez, kérdés hogy mikor – a tűznél kell lenni. És mi kevesen vagyunk a tűznél. A Szlovákia számára fenntartott helyek még nincsenek elfoglalva és ami a legnagyobb szívfájdalom, a pályázatokra jelentkezők – egy kis túlzással – magukra vannak hagyva, a hazai intézményektől nem támogatást, de információkat sem igazán kapnak arról, hogy hol vannak üres helyek és mire kell az ilyen felvételi interjúknál figyelni. De messze nem csak ezzel van a gond, okok keresendők az oktatás színvonalában is. És nem is igazán az információ- és tudásanyagok, hanem a szükséges tulajdonságok hiányára gondolok. És itt még csak az alacsonyabb szintű szakemberekről beszéltem, a legnagyobb szükség a közép- és magasabb szintű hivatalnokokra van szükség, a politikát ugyanis onnan lehet a leginkább befolyásolni és a fiatalabb érdeklődők javára is onnan lehet a leginkább segíteni.

A legmarkánsabb hiányosságnak viszont az emberi hálózatok hiányát tartom – de nemcsak én, hanem a fent említett alapos elemzés szerzői is. Ez egyrészt azt jelenti, hogy nincs igazán működő összetartó erő, ami rendszeresen összegyűjtené – akár formálisan, akár informálisan – az európai intézményekben tevékenykedő szlovákiai szakembereket. Arról már nem is beszélve, hogy a hazai állam- és közigazgatással az együttműködés még inkább döcög, ezen is mihamarább javítani kell.

De hogy végképp ne negatív hangvétellel fejezzem be gondolataimat, örömmel nyugtázom, hogy születnek ilyen elemzések, mint amit az imént említettem és szakemberek, akik az általam említett hiányosságokra megoldásokat, konkrét, gond nélkül realizálható megoldásokat javasolnak, amik előbb-utóbb eljutnak a megfelelő helyekre és meghozzák gyümölcsüket. Hisz ez mindannyiunk érdeke – nekünk is tudatosítanunk kell hogy az EU már messze nem külügy, hanem belpolitika, hisz az európai uniós törvényhozás a szlovák törvények kb. 70%-ára van befolyással.