„A legtöbb országnak van hadserege, a pakisztáni hadseregnek viszont van egy országa”

Úgy döntöttem, a jövőben diktátori babérokra törő politikusok, illetve jövendőbeli politikusok pályáját fogom egyengetni profi szinten. Hogy ne csak beszéljek a vakvilágba, ehhez egy kézikönyv kell arról hogy hogyan is kell ezt csinálni. Akkor meg is írom. De valószínűleg azért szövetkeznék valakivel, aki abban szakember hogy hogyan kell egy jelölted a kellő helyre eljuttatni. Én maradnék a másik kötetnél, amely azzal foglalkozna, hogyan kell ott halálunkig megmaradni.

Munkámat azzal kezdeném, hogy modern módon támogatásokat szereznék. Mindössze azon célból, hogy a lehető legnagyobbaktól tanuljak, hogy a gyakorlatból merítve a lehető legmagasabb szinten tudjam működtetni diktátor-képzőmet. Tehát egy hosszabb időre eltűnnék. Figyelni a „mágusokat“. Hogy a lehető legmodernebb és legkorszerűbb praktikákkal testközelben és „melegiben“ ismerkedhessem meg, első utam mindenképpen Pakisztánba vezetne.
Ahogy az előbb említettem, kiadványom első kötetével nem foglalkoznék, annak megírásához még társat keresek. Mindenesetre a diktátor-jelöltnek nem árt egy kis katonai múlt, Pakisztán esetében természetesen India elleni harcban való részvétel, fokozatos előrelépés a katonai ranglétrán, majd a hadsereg vezetőjeként mondjuk egy puccs általi hatalomátvétel. De ahogy említettem, nem veszem el jövendőbeli társam kenyerét, és kézikönyvem a hatalomátvétel pillanatától kezdem írni…

Hogy kézikönyvünk ne legyen olyan személytelen, képzeljünk el egy aberrált, vagy szinonimávat használva Perverz egyént. Vezetékneve legyen Musarraf (minden valósággal való egyezés csak a képzelet szüleménye). Tehát mondjuk egy békés puccsal való hatalomátvétel (1999 október) után egy pár évet azért próbáljunk meg kvázi-demokratikusan uralkodni. Mondjuk hatalomra kerülésünk után azért ígérjük meg, hogy hamarosan választásokat írunk ki, hogy a nép akarata érvényesülhessen és igazi választások útján lehessünk elnökök. Ha nem is a legtisztább választásokkal kerülünk hatalomra (2002), próbáljunk úgy csalni, hogy senki sem háborodjon föl túlságosan. Ehhez nem árt, ha relatíve jó viszonyokat ápolunk a nyugattal, az Egyesült Államok tökéletesen megteszi. Járjunk kedvükben a számukra fontos témákban, mittudomén, mondjuk ajánljuk föl nekik segítségünket a terrorizmus elleni harcban, azt biztos értékelni fogják és egy darabig nyugtunk lesz tőlük.

Ha túl nagy lenne ennek ellenére a hőbörgés – mondjuk egyidejű katonai és elnöki funkciónk miatt – akkor bátran ígérjük meg, hogy egy bizonyos határidőig (2004) lemondunk az egyikről. A kedélyek lenyugvása után azért ezt biztos, ami biztos, vonjuk vissza, hisz értelmes, gondolkodó emberek vagyunk: egy elnöki poszt nem egy biztos szakma a katonaság uralása nélkül, főleg Pakisztánban.
De azért túlzásba ne vigyük a nagy demokráciát, hisz hosszútávon kell gondolkodnunk. Veszélyes lehet számunkra mondjuk a független bíróság, őket pacifikálni kell. Ne ijedjünk meg az ellenkezőktől, a nem megfelelő egyéneket egyszerűen cseréljük ki! Legnagyobb igyekezetünk ellenére sem biztos, hogy minden úgy sül el, ahogy szeretnénk, váratlan dolgok is előfordulhatnak. Tudja a fene, mondjuk a Bíróság úgy is dönthet (2007 március) hogy nem indulhatunk a következő elnökválasztáson (2007 december), ha nem mondunk le a hadsereg vezetéséről! (Ez külön fejezet lenne könyvemben, emberek, diktátor-palánták, nem szabad ide eljutnunk!!! 8 éve vagyunk uralmon és még olyan bíráink vannak, akik ilyet merészelnek? Hiba, nagy hiba, de ne csüggedjetek, nem veszett a helyzet, olvassatok tovább…).
Gondolom mondanom sem kell, hogy első lépésként a bíróság fejétől kell megszabadulnunk. Megvan? Rendben. Várhatóak ugyan zavargások, főleg a jogászok részéről, de nem kell figyelembe venni. Ha messzire merészkednének, egye fene, ültessük vissza székébe kirúgott emberünket és biztosítsunk mindenkit: civil jelöltként veszünk részt a választáson.

De van amikor már egyszerűen elborul az agy. Amikor a szemetek megint belénk kötnek, hogy még mindig a hadsereg élén vagyunk és várhatóan a Bíróság ellenünk fog ítélni, akkor a B terv lép életbe…
Hisz ez már szükségállapot! Terrorveszély, robbantások, radikalizmus, és ilyen légkörben nemcsak választásokat nem lehet tartani, de a helyzet speciális megoldást is igényel, persze az ország érdekében: függesszük fel az Alkotmányt, vezessünk be szükségállapotot, halasszuk el a választásokat. Ha valamelyik bírának nem tetszik, mehet, illetve nem mehet, tömlöcbe vele. Vannak mások is erre a posztra. Aki egyszer ráérez ennek a mámornak az ízére, nem tudja abbahagyni. Tehát lendületből zárassuk be a médiákat, demonstrációkat tiltsuk be!

Aztán várjunk…A Nyugat kopogtatni fog és megmondja a frankót. Legjobb lesz, ha látszólag megígérünk valamit, aztán nem teszünk semmit. Ezt egy darabig el lehet játszani…De nem megyek a dolgok elejébe, figyelem a Mestert, ő írja az utolsó két fejezetet.
Sokan várják már a kiadványt, a fehérorosz hokis-mágus Lukasenkót már felkértem az előszó megírására. Hasznos kis könyv lesz ez, na…