Ez a történet viszonylag elég régi. A 90-es évek végén játszódott le, de érdemes róla pár mondatot említeni, mert jót mulattam rajta, meg aztán elég sok köze van hozzá, hogy a történtek után nemsokára megalakult egy ügynökség (APVT, Agentúra na podporu vedy a techniky), amely az iskolaügyi minisztériumon belül irányította és osztotta el a tudomány támogatására szánt pénzösszegeket, és amely mérföldkőnek mondható ezen a téren, mert azóta rengetek fejlődésen ment át a tudomány finanszírozása. Habár a nyugattól még kegyetlen messze vagyunk, mert míg nálunk, ha nem is a 100%-át, de közel a 100%-át az állam finanszírozza, míg a nyugati szomszédainknál a tudomány finanszírozására szánt összeg elég nagy része magánszektorból származik. 

A kezdetekről nem érdemes beszélni. A lényeg az, hogy az amerikaiak támogatták Szlovákiát nem kis pénzösszeggel. A mieink kialakítottak egy ügynökséget, amelynek a feladata ezt a pénzt lett volna koordinálni (pályázatok, projektek elbíralása stb…). Az igazgató, kíváló üzletemberJ, bizonyos R.A., ahelyett, hogy osztogatta volna a pénzt és a pályázatokkal törődött volna, bankból bankba forgatta a dollárokat, attól függően, hogy hol mekkora kamat volt rá (átszámítva mondjuk lehetett 30 millió SK). Aranyozó üzlet volt. Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy voltak pályázati kiírások és voltak projektek is, amelyek átmentek a rostán, de többnyire azoké, akik közeli ismeretségben álltak az igazgatóval, vagy nagy befolyású személyek voltak. A befolyt nyereségből nem volt probléma 80 ezres havi jutalékokat adni a közelálló politikusoknak, annak ellenére, hogy a szabályzat ezeket is tiltotta, meg természetesen az állami pénzekkel való üzletelést. Ezzel csak azt akarom demonstrálni, hogy nem voltak ritkaságszámba menőek a visszaélések. 

Egész jól ment a biznisz, mígnem egy bizonyos S.B. nem került az osztályra. 99-ben az amerikaiak küldtek egy levelet, amelyben rákérdeztek, hogy mi folyik nálunk, mert ennek az együttműködésnek még 97-ben be kellett volna fejeződnie;) … Elég nagy prúszer lett belőle. Nem kellett sok hozzá, hogy napfényre kerüljön a turpisság. S.B. megbízta R.V-t, hogy vizsgálja ki az esetet, meg ki is küldte Amerikába rendezni a dolgokat. Azzal jött vissza, hogy valaki mást kell megbíznia, mert az ő esetében összeférhetetlenség áll fenn, mivel az az ember, aki benne van a dologban az ő nagybátyja, vagy valami hasonló. Ezután következett R.V. aszisztense, aki szintén valami hasonló okokra hivatkozva lépett el a dologtól. S.B. kiküldött  egy kontrolát a pénzügyminisztériumból. ők azzal jöttek vissza, hogy megtettek minden tőlük telhetőt, de ha lehet, akkor többé ne zavarják őket. Szóval mindenki, aki tehette és ahogy az lenni szokott, másra próbálta hagyni a szar bekebelezését. Aztán S.B. elsimította az ügyet az amerikaiakkal, ami nem kis idejébe fájt. A pénzük is vissza lett szolgáltatva. Az igazgatója a dolognak meg kapott egy levelet, amelyben kedvesen megírták neki, hogy jó lenne, ha lemondana. 

Nincs poén. Bíróság nem lett belőle. A résztvevők is csak egy levelet kaptak, hogy ne beszéljenek róla senkinek, és a lehető leghamarabb felejtsék el a történteket. Az esemény pozitív következménye tényleg csak az volt, hogy pár hónapon belül átment a parlamentben jó pár törvény, amelyek kezdetei voltak egy viszonylag jól működő tudomány és kutatás támogatására szolgáló ügynökségnek. Hát de az is egy külön fejezet, mert nem kis vitákat, és megmosolyogtató történeteket váltott ki az egész herce-hurca körülötte. Főleg a hozzá nem értők részéről. De az már egy másik történet.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!