Az alábbiakban Hajdók Katalin vendégszerzőnk írását közöljük.

Az Eurostat nemrég közzétett jelentéséből kiderül, hogy 2050-ig az Európai Únió – ezen belül Kelet-Európa – népességének elöregedése olyan méreteket ölt, amelyek komoly aggodalomra adnak okot. Az öreg kontinens immár nemcsak kultúrájával és múltjával érdemelheti ki e nemes jelzőt, hanem demográfiai válságával is.

A lakosság elöregedése nemcsak politikai, kulturális vagy társadalmi kérdés, hanem közvetlen kihívást jelent a gazdaság olyan szféráinak is, mint a foglalkoztatottság, nyugdíj– és adórendszer. Ezen területek kénytelenek lesznek olyan megoldási javaslatokat felmutatni, amelyek elsősorban hosszútávon lehetnek a  megoldás kulcsai, és alkalmazkodnak a rövid időn belül kialakuló helyzethez.

Az egyik legérzékenyebb pont a gazdaságilag aktív lakosság számának jelentős csökkenése. Míg ma minden 65 éven felüli emberre négy aktív korú ember jut, addig 2060-ban már csak kettő. Ez a negatív tendencia nemcsak a Európai Únió gazdasági erejét fékezi majd, hanem a gazdasági növekedést is egyben.

 

Ezen statisztikai adatok hallatán sokunkban felmerül a kérdés, hogy vajon mi lehet a megoldás. Én egyre inkább azt látom, hogy azok az országok jártak jól, akik nem szabályozták a bevándorlást, s ma ennek köszönhetik virágzó demográfiájukat. De aztán tovább kérdezek. Mit tudtak és tudnak, amit mi nem?

 hirdetes_300x300  

 

Talán idejében meglátták annak a szükségét, hogy ha önerőből nem megy, akkor be kell engedni az országba azokat, akik tudásukat és szakértelmüket hozzák, és ott élik tovább mindennapjaikat. S talán ez is a legfőbb oka annak, hogy míg többek közt az Egyesült Királyságnak egyáltalán nem kell attól félnie, hogy, úgymond, megöregszik, addig “meglepő” módon miért éppen Szlovákia, Csehország, Magyarország, Lengyelország… – és azt hiszem mindenki tudná folytatni a sort – vannak és várhatóan lesznek is a legnagyobb demográfiai krízisben.

 

Miért nem tudnak ezek az országok megfelelő gazdasági és szociális biztonságot teremteni? Hiszen, ha megnézzük csak ezt a maroknyi országot, mennyi teendő lenne az egyes régiókban. Nem akarhatjuk megoldani a EU demográfiai problémáit, ha igazán a sajátunkkal sem tudunk mit kezdeni. Tétlenül nézzük azt, hogy egyes régióink elnéptelenednek, és ennek következménye a lakosság nemcsak csökkenése, de fokozatos elöregedése. Hiába reformálunk és “európaiasodunk“. Próbálkozunk, de sajnos valami nem működik, legalábbis nem úgy működik, ahogy az meg van írva…

 

S jöhet a következő kérdés…, de akkor mit lehetne tenni, hogy működjön?

 

Az kellene, hogy a saját házunk táján tegyünk végre rendet, mind a gazdasággal mind a demográfiával, s ha végre működőképes lenne kicsiben, akkor nagy valószínűséggel működne nagyban is. Alapjaiban kell megváltoztatni a politikai hozzáállást, a lakosság nézeteit és a vállalkozói szféra hozzáállását is.

 

A legfontosabb helyen kellene, hogy álljon a család és annak társadalmi valamint gazdasági szerepe. Azután következne a multikulturális társadalom megalapozása és a bevándorlók megfelelő mértékű integrációja, hiszen egy európai társadalomban nincs helye nemzetiségi és nyelvi megkülönböztetésnek. S ha ezeket sikerülne teljesíteni, hacsak részben is, elindulhatnánk végre a demográfiai megújulás útján is. Hiszen ha az EU demográfiája bajban van, mi is bajban vagyunk. Az EU kudarca a mi kudarcunk is.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!