Gazdaság

Gázháború – Szigorúan ellenőrzött vezetékek

Ki ne emlékezne még az év elejei eseményekre, amikor az oroszok gázcsapelzárását nemcsak családok milliói, hanem jó pár közép-európai ország gazdasága is megsínylette. Ilyet azért nehéz elfelejteni. Nemcsak azért, mert a médiában rögtön megjelent pár katasztrófa-cikk a sötétségbe és a fagyhalálba boruló éjszakákról és a bűnözés drasztikus megnövekedéséről, hanem mert ilyenkor tényleg rádöbben az ember arra, amit már eddig is tudott, hogy az egész világunkat a gáz és a kőolaj irányítja.

Az persze erősen kérdéses, hogy meddig. Mert egy világ, ami a meg nem újuló energiaforrásokra épül, eleve bukásra van ítélve. Stephen Hawkins (nem keverendő össze Sam Hawkinsszal Karl May Winnettou regényéből) is már jópár évvel ezelőtt megmondta, hogy az emberiség egyetlen esélye a túlélésre, ha gyarmatosítja a Világegyetemet. Attól meg ugye egy cseppet messze vagyunk. Bár a nyersanyagok kifogyásáig is még „rengetek időnk” van, állítják a „szakemberek”. A „rengetek idő” az mindig relatív – lehet, hogy egy emberöltő, lehet hogy három. Mindennek ellenére sosem túl korai elkezdeni variálni és befektetni az új dolgokba, mint megvárni, hogy kártyavárként dőljön össze a világunk (mint azt megmutatta pl. a legutóbbi „amerikai álom”).

Hétfőn, azaz július 13-án, új korszak kezdődött az Oroszország-EU kapcsolatok történelmében, ugyanis 5 ország képviselői aláírták a Nabucco gázvezeték megépítésére készített szerződést: Törökország, Bulgária, Románia, Magyarország és Ausztria. Persze a szerződés aláírása még nem jelenti szükségszerűen a gázvezeték megépítését. A Nabucco ugye a Kaszpi-térségből szállítaná a gázt Európába többek között Törökországon keresztül, a nagy testvér, Oroszország megkerülésével. Célja, hogy részben függetlenítse Közép-Európát Oroszországtól, és növelje az energiabiztonságot.

A törököknek előnyös a dolog, hisz meggyorsítják vele az EU-tagság kiharcolását. Nagy kérdés Bulgária szerepe a projektban, ugyanis ők régebben aláírtak egy szerződést Oroszországgal a „Déli Áramlat” elnevezésű gázvezetékkel kapcsolatban, ami a Fekete-tenger alatt Ukrajna megkerülésével szállítaná a gázt Bulgárián, Szerbián és Magyarországon keresztül Közép-Európába, egy másik ága pedig Görögországon Olaszországba. Az már az elején nyilvánvaló, hogy a két vezeték egymás mellett nem működhet. Csak az egyiknek van esélye a túlélésre.

Az elkövetkezendő fél évben biztos nagy propagandacsatát láthatunk majd a két projekt között. Az oroszok többek között Romano Prodi volt olasz kormányfőt és az Európai Komisszió volt főnökét próbálták rávenni a projektjük vezetésére, amit persze ő elutasított. De Gerhard Schröder volt német kancellártól gondolom nyugodt szívvel várhatjuk el a lobbizást az orosz projekt mellett, hisz nem titkoltan szoros kapcsolatban van a Gazprommal. A Gazprom amúgy is jól szétfuttatott kapcsolatokkal büszkélkedhet, úgyhogy izgalmakban nem lesz hiány. Más részről a Nabucco projektet sem kell félteni nagy nevek hiányával, mivel többek között Joschka Fischer volt német külügyminiszter vette azt gondjai alá.

Persze kérdés és bizonytalanság van rengetek. Az egyik a Kaszpi-térségben található gáz mennyisége. De ez még nem is izgatja annyira az embereket. Sokkal lényegesebb, hogy az ottani országok még nem kötelezték el magukat, hogy a Nabuccoba gázt adjanak, és ez a bizonytalanság visszaveti a befektetőket (mert az EU csak egy részét finanszírozza a projektnak). Páran azzal érvelnek, hogy ha javulna a kapcsolat Nyugat és Irán között, akkor akár Iránból is tudnák biztosítani a gázt a Nabuccoba (vagy a délebbi arab régiókból). Irán teljesen tisztában van a helyzetével. És nem lesz egy leányálom egyezkedni velük. De erre az elkövetkezendő 3-5 évben, amúgy sincs semmi reális esély.

A gáz az mindig nagy biznisz volt. A gázvezeték építés meg még nagyobb. Kb. 2-3 hónappal ezelőtt esett meg velem, hogy utazás közben „szereztem” pár információt, hogy hogyan mennek a dolgok az osztrák-szlovák határnál épülő gázvezetéknél, ahol 60 vagy valamennyi km-nyi szakaszt építenek, és amellyel össze akarják kötni a szlovák gázhálózatot az osztrákkal. A csávó (Párkány melletti kis faluból volt az ipse) hegesztőt keresett a gázvezeték építése körüli munkákra, havi 100 ezer tisztán (koronában), 3-4 év tuti munka, volt hónap, hogy 200-300-at keresett. Ha nincs hegesztőpapír, akkor szerez. Nem probléma. Neki is úgy van. Azt mondta, hogy aki hegesztett már otthon, az simán belejön. Jaja, csak otthon többnyire villannyal hegeszt az ember. Nekem meg volt ismerősöm, akinek a hegesztő pályafutását kb. 48 évesen állította meg a rák. És nem az a tengeri fajta volt.

Visszatérve a témára, hogy melyik projekt lesz a befutó, nehéz megmondani. Így elsőre a Nabucconak nagyobb esélye van a befutásra, mert a Kaszpi-térség számára az EU sokkal megbízhatóbb partner, mint pl. Oroszország. De persze nem szeretnének sokat kockáztatni, magukra haragítani a szomszédot, és maximálisan kivárnak, hogy hogyan alakulnak a dolgok. A stabilitás és a megbízhatóság mindig csak másodrendű kérdések maradnak. A mai világban a pénz dominál, és aki a többet kínálja, az visz mindent.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Körkép

A szerkesztőség általános szerzője.

Kövessen minket