Ami megoldható a két Korea viszonylatában az érvényes hadiállapotuk ellenére, az a világ demokratikusabb felében Magyarország és Szlovákia között  lehetetlen. Míg Kim Dzsong Il kommunista diktatúrája képes megnyitni a két Kóreát elválasztó demilitarizált övezetet, addig Robert Fico falat emel a schengeni alapzatra, kitiltva az országból a komáromi szoboravatásra igyekvő magyar államfőt.

Az indok?  Sólyom László azon az augusztus 21-i napon mert Szlovákiába jönni, mely napon 41 évvel ezelőtt, 1968-ban a Varsói Szerződés katonái, köztük a magyar honvédség, megszállta Szlovákiát. Ez pedig mégiscsak megengedhetetlen, szemenszedett provokáció, mondja  Robert Fico, a kommunista bagázs egykori  oszlopos tagja, akiknek olyan jól ment a szekér a normalizálódós időszakában. Mondja ezt az a Robert Fico, aki saját bevallása szerint a kommunista rendszer 89-es összeomlását észre sem vette.

Abszurd és bizarr helyzet 2009-ben Európa szívében, két szomszédos EU tagállam között, a két nemzet közös királyaként is tisztelt Szent István király után ezer évvel. Haladtunk egyáltalán előre ezalatt az idő alatt, vagy csak egy helyben toporgunk? Döntse el mindenki saját maga.

Ki hibázott Komáromban?

Hibázott a magyar diplomácia, aki az ismert szlovák komplexus  és magyarellenes fóbia ellenére előkészületlenül, talán túlságosan is a helyi erőkre hagyatkozva érkezett, lehetővé téve ezzel, hogy Szlovákia politikai célokra használja fel a kialakult helyzetet.

Hibázott a politikusi, szakmai és  emberi alkalmatlanságát folyamatosan bizonyító komáromi polgármester,  a HÍD-MOST elnökségi tag Bastrnák Tibor, aki  a szervezők nevében egyetlen  szlovák közjogi méltóságot sem hívott meg az ünnepségre, ezzel is okot adva a hisztériára. (A  HÍD-MOST elnöksége augusztus 20-i sajtónyilatkozatában mégis „sajnálatosnak tartja, hogy a szobor leleplezésére a szervezők nem hívtak meg szlovák állami képviselőt”. Hát érti ezt valaki?)

 hirdetes_400x285  

A legnagyobb bakot viszont kétségkívül a szlovák fél, pontosabban Robert Fico miniszterelnök lőtte, aki ezzel a lépéssel végleg leszerepelt a nemzetközi porondon.

Maradt az indulat, a felkorbácsolt érzelmek, a tojással megdobált lovasszobor, ill. a következményekkel elégedett szlovák politikusok.

Egy, csak egy legény van talpon a vidéken

Mégis volt valaki, aki e kiélezett helyzetben is megőrizte méltóságát, emberi nagyságát, hidegvérét. A magyar államfő Sólyom László. Innen Pozsonyból öröm volt nézni, ahogy csendesen, megfontoltan, mégis a lényeget érintve, igazi  államférfiként beszélt. „Meg kell érteni, hogy a magyarok szeretik a szülőföldjük, ezen a város északi felét értem, Szlovákiának pedig többnemzetiségű államként meg kell értenie, hogy nem viselkedhet úgy, mint egy tiszta nemzetállam. Ez a 19. században volt szokásos” – szavai fényévekkel vannak a hivatalos szlovák álláspont előtt. „Visszajövök még” – búcsúzott, mi pedig – remélhetőleg méltóbb körülmények között – örömmel várjuk majd.

Robert Fico pénteki lépésével átlépte a Rubicont. A választások közeledtével a magyar kártyát ismét kijátszották, melynek hullámai egyre magasabbak.  Félő, hogy lehetséges következményeit egyre kevésbé leszünk képesek befolyásolni.

U.I. Mint ismert, a szobrot már az első éjjel ismeretlenek dobálták meg tojással, a városban felállított térfigyelő kamerák állítólag hatástalanok…

Megosztás:
Címkék: Komárom Sólyom László Szent István szlovák-magyar
Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!