Mária
  • HUF: 346.53
  • USD: 1.18
  • 20 °C
  • 28 °C
egyebek

Amikor Husák elvtárs a földre zuhant

Nyolc éves voltam, amikor 1989 novemberében az iskolában a Nagy Októberi Szocialista Forradalmról tanultunk. A tanító néni hatalmas, ákombákom betűkkel írta fel a fontos dátumokat és főszereplők nevét a táblára, mi meg a frissen szerzett írástudásunkkal buzgón körmöltünk. Egyszer csak hirtelen, a tábla felett lógó Husák elvtárs bekeretezett képe megindult lefelé, s nagy robajjal az éppen továbblépő tanító néni mellett csapódott a földnek. Megijedve pislogtunk, a tanító néni meg, aki mintha még nem fogta volna fel, mit is úszott meg pár centi híján, csak ennyit mondott: “…majd visszatesszük.” Persze már soha nem tettük vissza, cserébe viszont valamivel később kaptunk egy színes, vidám Havelt, akit a tanító néni, elemi óvatosságból inkább a katedra mellé függesztett ki.

Húsz évvel a berlini fal és a vasfüggöny leomlása után sokakban ott a csalódás: nem jött el a megígért “mesés Nyugat” gondtalan jóléte és kényelme. Pláne ilyenkor, amikor munkahelyek szűnnek meg, egyre szaporodnak a populista, korrupt politikusok, uraskodó bürokraták és gátlástalan “üzletemberek”, nem könnyű az elért eredményeket méltatni és azzal érvelni, hogy így, két évtized után is sok a vesztenivalónk.

Hirdetés(x)

Noha a számok szerint a régió országai még mindig messze vannak a Kánaántól, – a jóléti színvonalat szemléltető egy főre eső nemzeti jövedelem Csehországban és Szlovákiában 40%, Magyarországon és a lengyeleknél a nyugat-európai átlag 30%-ka-, nem hinném, hogy szegényeknek kell tartani magunkat.

Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek vesztesek: kilátástalan régiók, elnéptelenedő falvak, a sok helyütt lyukas szociális hálón átzuhanó közösségek. Máshol ez a háló túl nagylelkű: arra motivál egyeseket, hogy járadékvadászként éljenek, semmint arra, hogy inkább maguk tanuljanak meg halat fogni. Ahol az állam túlzottan magára vállalta a “jóléti rendszerváltást”, elhanyagolva a nehéz reformokat, ott alaposan eladósodott. A parti a tavalyi pénzügyi válsággal ért véget, mely a régióban különösen keményen csattant, ficánkoló nemzeti valutaárfolyamokat, megdrágult egyéni és állami adósságot, megszorításoktól dühös, keserű tömegeket hagyva maga után. Ennek ellenére úgy néz ki, a pirula nem volt elég erős, a lecke nem volt elég tanulságos. Hiába azonban minden populista igéret vagy tudásalapú társadalmat hirdető utópia. A kicsi, nyitott gazdaságok (még stabil bankokkal, alacsony adóssággal) mindig is jobban ki lesznek téve a globális hatásoknak, legyen szó akár konjuktúráról vagy visszaesésről. Meg kell tanulni ezzel együtt élni.

Hirdetés(x)

A vasfüggöny eltűnésével, majd az európai uniós csatlakozással a határok már csak vonalak a térképeken.  Bármennyire is nem tetszik egyeseknek, a húsz év alatt beáramló külföldi tőke, menedzseri, technikai know-how és szabad kereskedelem jólétteremtő szerepe elhanyagolhatatlan. Nem csak a világ jött be hozzánk, hanem fodítva is. A nagyszülők hitetlenkedve hallgatják az Nyugatot megjárt unokák beszámolóit a tiszta, rendezett utcákról, ahol a hazai viszonyokhoz képest “minden működik”. Ezek a történetek rávilágítanak arra, hogy hiába van sok zöldmezős ipari park vagy klimatizált open-office, egy prosperáló kapitalizmus nem létezhet megfelelő intézményi keretek, szabályok nélkül. Lehet (és kell) jó törvényeket alkotni, felelőssen kormányozni, de ez messze nem minden. Az emberi viselkedést láthatatlanul szabályozó ezernyi íratlan szabály, attitűd,  “nemzeti karakter” szerepe sokkal nagyobb, melyeket a törvényhozó nem írhat át  egyetlen tollvonással. A berlin fal ugyan leomlott, de továbbra is áll bennünk egyfajta fal: alacsony a társadalmi bizalom, ami egy jól működő piacgazdaságban létszükséglet: a szerződések önkéntes betartása,  a magántulajdon tisztelete vagy az egyéni igyekezet elismerése.

Sokszor éppen a válaszott politikusok által vezetett állam rombolja a lassan épülő bizalmat és polgári étoszt. Rossz, kusza törvényekkel kényszeríti az embereket spekulálásra, a szabályok megkerülésére. Nem meglepő, hogy az adóhivatal automatikusan csalóként tekint szinte mindenkire. Az igazságszolgáltatás döcögő,  kiszolgáltatott a politikai hatalomnak, a társadalomban még mindig az emberek, nem a törvények uralkodnak.

Érthető, hogy a sok tökéletlenség és félsiker után a  jelent cinikusan nézzük. Sokat tehetnek erről azok a húsz évvel ezelőtti (érthetően) euforikus hangulatban született rózsaszín jövőképek, illuzórikus elvárások. Mégis, az életünk ma egészen más, mint 1989 előtt volt, több szempontból is sokkal jobb. Teljesen más a jelent a múlthoz, mint a jelent az akkori elvárásokhoz és illúziókhoz hasonlítani.

Szép novemberünk van idén, reggelente munkába menet felidézve a húsz évvel ezelőtti gyerekorri emlékeket, az első bécsi kirándulást, örömmel arra gondolok: mennyire jó, hogy vége lett ennek a lélekmérgező szocinak, szabadok vagyunk s a meglévő nyavalyák ellenére tényleg minden csak rajtunk múlik.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kommentek

lashee
2009. nov. 15. 23:33

Gratulációm a Körkép fejvadászainak. Nagyvad a szerzőgárdában. Ezt azt jelenti, hogy azt a másikat be is csukod?

kl
2009. nov. 16. 09:26

nyavaják ???

kalondaipappsanyi
2009. nov. 16. 13:11

Aki visszasírja az akkori időket, az vagy zombi volt már akkor is, vagy CSKP-tag... Azt a SZÜRKESÉGET nem lehet elmagyarázni!!! SZÜRKE volt minden szín!!! Csak egy dolgot kellene kielmeznünk itt a Felvidéken: miért nem fogytunk 89 előtt, és miért leszünk 100ezerrel kevesebben a jövő évi népszámláláskor???? Ez valóban így van, vagy a szlovák nemzetstatégia műve, hogy meghamisítják a végső adatot?...tényleg, látta már valaha, valaki azt, hogy hogyan adják össze az egyéni adatokat, pl a nemzetiséget is?...

névtelen + 2
2009. nov. 16. 17:20

Igen, kolondaipappsanyi, jelentem láttam a számlálást, sot jártam a házakat, népszámláltam. Minden telepulésen az onkormányzattal szorosan egyuttmukodve torténik az onbevalláson alapuló kérdoívek eljuttatása a lakosokhoz, maga a népszámlálás, majd az adatok telepulésenkénti osszegzése, azután a Szlovák Statisztikai Hivatal munkatársai az anyagot nem elszállítva, hanem általában a helyi hivatalok uléstermében, egyenként leellenorzik, egyeztetik az osszes "onbevalló" kérdoívet a helyi számlálóbiztosok jelenlétében a szintén helybeliek osszegzo íveivel. A besztercebányai lakossági nyilvántartás adatainak végul egyezni kell a helyi nyilvántartási adatokkal meg a statisztikai hivatal adataival, beleértve a nemzetiség megjelolését. Szlovákiában mindenki olyan nemzetiségu, amilyennek vallja magát. Az anyanyelvet kulon kérdezi a kérdoív, mert nemzetiség és anyanyelv ugye két kulonbozo fogalom. Tehát annyi lesz a magyar nemzetiségu állampolgár,ahány ontudatosan vállalja a magyarságát.

[...] Bevallom, határesetnek érzem magam ebből a szempontból - homályosan emlékszem ugyanis, hogy Husák elvtárs kifakult képe még ott lógott az iskolában, amikor én azt látogatni kezdtem, de szerencsére nem sokáig [...]

A kommenteket lezártuk.

Szóljon hozzá!

Körkép

A szerkesztőség általános szerzője.

Kövessen minket