Athéni levelek 1.

A nyári turistaszezon ellenére nagyon felkapott téma lett mostanság Görögország. Szinte egész Európában beszélnek róla. Persze nem igazán pozitív hangnemben. Hatalmas államadóssága megingathatja az eurót és vele együtt az Európai Uniót is. Kérdéses, hogy az Unió polgárai mennyire akarják átvállalni a görög államháztartás kilengéseit.

Három évvel ezelőtt szerencsém volt pár hónapot kint tölteni Athénban, és megismerni a görög kultúrát, az ottani emberek gondolkodásmódját, életstílusát, hozzáállását és munkamorálját. Azt hiszem sok minden ragadt rám a déli mentalitásból;) Főleg ezeket a tapasztalatokat szeretném megörökíteni következő körképes cikksorozatomban (először legyen egy cikk, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle). A sorozat íródjon azért, hogy ti is egy cseppet megismerkedjetek a görög életképpel és mentalitással, esetleg új helyszíneket ismerjetek meg, vagy csak így szórakozásképpen – öregurasan, kávé mellett, cigivel a kézben vagy pipázgatva, hanyagul hátradőlve a sétány melletti kávézó karosszékében laptopon olvasva a körképes cikkeket, miközben nézitek, hogyan rohannak el mellettetek az emberek halaszthatatlan dolgaikat hajszolva, szóval ilyen görögösen. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy három évvel ezelőtt már írtam egy nyolcszériás „athéni leveleket”, de azokat csak a szűk baráti kör szórakoztatására. Maradjon is meg nekik emlékbe;) Ide azért egy cseppet más stílusban kellene írni a dolgokat.

Általánosságban (avagy bevezetőül)

Már ottlétem alatt is, és persze azóta is állandóan csak azon gondolkodtam és csodálkoztam, hogy hogyan tud ez az ország működni, és miért „fejlettebb”, mint mink, ill. mint a közép-európai országok. Mert nehézipar ott nagyon nincs. A legtöbb gép olasz termék, a szakemberek és a szerelők is többnyire Olaszból ugornak le, ha valamit szét kell futtatni. Versenyképes technológia nélkül pedig eleve nehéz egy országnak boldogulnia. Aztán ott van a mezőgazdaság. Illetve, hogy „ott van“ az erős túlzás, mert a területének 2/3-a hegyvidéki sziklás kevés termőfölddel és mediterrán éghajlattal. Főleg gyümölcsökre koncentrálnak (szőlő, olíva, narancs, citrom, paradicsom, füge). Ezeket exportálják is. Persze nem hiszem, hogy a külkereskedelemből plusz bevételeik lennének, hisz sokkal drágább gépeket hoznak be, mint gyümölcsöt visznek ki.

Az egyik legnagyobb pénzforrásukat a turizmus képezi. A turizmusnak külön minisztériuma is van. Ez biztosítja a tökéletes PR („PRopaganda”;) és a reklámhadjárat háttérmunkáját. Nem kell Nostradamusnak lennünk, hogy lássuk, idén (ill. az elkövetkezendő években) a „krízis” miatt a turizmusból bejövő jövedelmeik nagyban csökkeni fognak. Többen húzzák meg majd nadrágszíjukat, és részesítik előnyben inkább az olcsóbb hazai és közelebbi kikapcsolódást, mint egy tengerparti európai egzotikumot, vagy kiruccanást az ókor bölcsőjébe. Bár az olcsóbb hazai kirándulás megint csak nézőpont kérdése, mert éppen a „gazdasági krízis” hatására olcsóbbak lettek a külföldi utak és szolgáltatások éppúgy Görögben, mint a világ más területein.

Az utóbbi években, a turizmust leszámítva, az Európai Uniós pénzek és az Unió politikája tartotta életben a gazdaságot. Az emberek szinte mindenre pályáztak, amire lehetett, és elég nagy sikerrel vették az akadályokat. Legalábbis az ügyesebbek. Az Unió politikája egyszerűbbé tette a déli gyümölcsök és borok (köztük a görög borok) beáramlását területeinkre. Ami ugye valljuk be, még a jobbik eset, mintha a görög sörök törtek volna be a piacunkra.

A 2004-es athéni olimpia is komoly fejlesztést és fejlődést eredményezett (persze ezt közvetlenül csak az Attikai-félszigeten). Az olimpia új modern hatalmas reptérrel és modern bekötőutakkal örvendeztette meg a fővárosiakat (a reptér azóta már több díjat is bezsebelt). Az utóbbi 5-6 év alatt kb. két millióval nőtt a főváros és a hozzá tartozó külvárosok lakossága a jelenlegi 5 millióra. Nemcsak a sok bevándorló, hanem a vidékről felköltöző emberek miatt is, akik a munka reményében érkeztek a fővárosba. De látva az egyre növekvő munkanélküliséget, nem hiszem, hogy sok szerencsével jártak.

   

A görög államcsőd közeli állapot nem keletkezik az egyik pillanatról a másikra. Izlandnál sem keletkezett hirtelen. Ott is voltak jelek, hisz az utóbbi időben a külföldi turista számára úgy néztek ki az izlandiak, mintha mindegyikük sikeres magánvállalkozó lett volna. Nagy házak, autók, luxus közeli életmód. A háttérben pedig hatalmas kölcsönök. Mert miért nem kölcsönözhetett volna a jónép?! Hisz állás volt, jól kerestek, tudták törleszteni a hiteleket. Az izlandi bankok és vállalatok pedig hozták a nyereségeket. Igaz, hogy olyan cégekbe, részvényekbe és akciókba fektettek, amelybe józanul gondolkodó és nagy rizikófaktortól tartó európai bankok inkább távol tartották magukat, de hát ez már manapság nem igazán érdekel senkit. Az olimpiák híres mondatát, a „Citius, altius, fortius”-t (azaz “Gyorsabban, magasabbra, erősebben”-t) üzleti és politikai körökben már régen felváltotta a „Ha van, akkor többet, ha több van, akkor még többet” életfilozófiája.

Az izlandi példát nem véletlenül hoztam fel. A görögöknél is már régóta húzódik a cucc, és mindig is voltak olyan dolgok, amelyek erős gondolkodásba ejtették már akkor is az embert. Például én mindig csodálkoztam rajta, hogy hogyan tud egyáltalán működni a „fantasztikus” görög liberális iskolarendszerük és annak finanszírozása, ahol még 36 évesen 40 eltöltött szemeszter után is ingyen tanulhat az ember.  Erről majd egy külön bejegyzésben mesélek, mert az iskolarendszerükről amúgy is litániát lehetne írni.

De nemcsak az iskolarendszerükről, hanem a nagy görög demokráciáról is sokat lehet mesélni, a szinte heti rendszerességgel történő tüntetésekről, az állandó elégedetlenségekről, a bevándorlók helyzetéről, Ciprusról, a görög-török kapcsolatról (mármint hogy valami párhuzamot is vonjuk a szlovák-magyar dínom-dánommal), meg miegymásról.

Asszem bevezetésnek és ráhangolódásnak kezdetnek ennyi bőven elég,  nem kell mindjárt elvenni az olvasók kedvét az első levéllel. Szóval akkor itt most így hirtelen be is fejezem, és majd a következőkben folytatom  érdekesebb élményekkel és tapasztalatokkal. Akik „tevés” képeket várnak a folytatásban, azokat sajnos ki kell ábrándítanom, de pár kutyásat előkereshetek az archívból;)