Többet érdemlünk

A jázminos forradalom példája begyűrűzött az arab világba. Tunézia után immár Egyiptom is forrong, a népharag által megbuktatott "demokratikus" diktatúrákat a fundamentalizmus válthatja. Radikalizálódik Afrika?

A továbbiakban Ďurica Katarína írását közöljük. A cikk eredetileg a .Týždeň 04/2011 számában jelent meg (Svet: Máme na viac címmel). Fordítás: Körkép.sk

A mediterrán országok tigrise, Afrika Svájca. A tízmilliós országot  hét millió turista keresi fel évente, akik ellepték az elmúlt évtizedben az ország tengerpartját. Néhány kilométerrel arrébb, a nyaralóhelyek kapuin túl viszont már a szegény Afrika képe az igazán jellemző.

Ezt a képet viszont nem látja mindenki. Szegénység, munkanélküliség, por, olívaültetvények. Hús, melyet 40 fokos hőségben az utcán árulnak. Hús, mely fekete a legyektől és a bogaraktól. Újságba csomagolták, címoldalán az államfő szigorú arcképe. 2008-at írunk, és Tunéziában Zíne Abidim bin Ali kormányoz. Nem tudhatja, hogy 2011 januárjában félelmében menekülnie kell majd az országból, melyet a sajátjának tartott.

Amikor az uralkodó még "jó" volt

   

2008-ban az autószervizben is Bin Ali fényképe lóg, szép, lila háttérrel. Az államfő fényképe, aki 1987-től fogva egy demokratikus államnak leplezett rendőrállamot hozott létre. A lila a karhatalom kedvenc színe, az odaadó nép így lila képkeretbe helyezi arcképét. Lila függönyök, ing és nyakkendő. A diktátor kellékei, akiről az egyszerű nép sokáig nem mert egy rossz szót sem szólni. Kérdésemre, hogy "Milyen a jelenlegi politikai helyzet?", melyet akkoriban a helyiektől kérdeztem, függetlenül társadalmi helyzetüktől, mindenki pozitívan és optimistán válaszolt. "Uralkodónk jó ember, aki jól vezeti az országunkat." Ezt a klisét tanulják alapiskolától kezdve.

Azokból, akik valóban iskolába járnak, viszont nagyon kevés van. Pontos adatok nincsenek. Az országban élő analfabéták arányát, ahol 23 éve ugyanaz a személy irányít vaskézzel, nem vezetik.

Néhány területen viszont Tunézia mégis fejlődik. Például a női emancipáció folyamata jóval előrébb tart errefelé, mint más arab országokban. Mindez látható. A törvény ugyanis előírja, hogy a nők számára a hivatalokban és az iskolában tilos a nyakat, hajat eltakaró hidzsáb. Ezért nem egyszer megtörténik, hogy a továbbtanulást választó liberálisabb lány édesanyja diplomaosztáskor parókát visel, amely alatt kendőjét fedi el.

Ilyen fényképeket mutatott Shafik, aki programozóként dolgozik egy nemzetközi IT cégben Tunéziában. Shafik a zavargások kirobbanásakor otthon volt a családjánál. „Őrület volt,“ mondta. „Három napig nem mentünk ki a lakásból. Féltünk, hogy a zavargások felerősödnek, és kegyetlenül végződnek.“

Arra a  kérdésre, hogy látja az elkövetkező hónapokat, a forradalom eufóriája nélkül válaszolt: „A tunéziaiak liberálisabb gondolkodásúak, mint a többi arab ország lakossága. A radikalizálódás és vallási fanatizmus a közeljövőben így kizárt, de hogy mi lesz később? Ez a kis ország a turistákból él, akik az idei szezonban elmaradnak, ami szükségszerűen tovább növeli a munkanélküliséget.“

Sokan félnek, hogy a történet további része jól ismert a környező országokból, mint Algéria és Líbia. Kegyetlen diktatúra, vallási fanatizmus, hatalmas szegénység, turisták nélkül. Ugyanez várható itt is?

Az algériai és líbiai nagyvállalkozók gazdag gyerekei mindeközben Tunéziába járnak az alkohol és a turisták után.

Az alkohol az országban csak a turisztikai központokban szabadon hozzáférhető, de az egyszerű tunéziai számára lehetetlen bejutni a hotelok bárjába. Leginkább a nagyobb városokban árulják, de alkoholt ott sem találunk csak úgy, kirakva az üzletek pultjain. A vallási elvek elsődlegesek. Vásárlásnál így meg kell kérni az eladót, aki ezt követően a pult alól, egy másik helyiségben bemutatja a kínálatot. Egy üveg vodka Tunéziában körülbelül 300 euró. Mivel a havi átlagkereset cirka 80 euró, világos, hogy ebben az országban végül azok sem isznak, akik pedig nagyon szeretnének.

Olcsó luxus

Fakírok, orosz hastáncosnők, túlzsúfolt szállodák, magánstrandok nyugágyak nélkül. E észak-afrikai üdülőhely, a maga kvázi ötcsillagos hoteljeivel pár euróért nagy kísértést jelentett a keleti blokk turistái számára. Egyben rengeteg fiatal tunéziainak is, akiknek semmiféle reális perspektívájuk nincs a rendes élet reményére. Számukra a szállodai munka hatalmas álom. Kiszolgálni a turistákat. Így néz ki a szomorú valóság a főiskolai végzettséggel rendelkező tunéziaiak számára is.

A szezon május végén kezdődik és október végéig tart. Vannak szállodák, ahol a turistákat szabadnap nélkül, a nap 12 – 16 óráján keresztül kiszolgálják. Mégis csinálják, hisz presztízst jelent, ha a családtag a tengerparton, nyugati turisták között mozoghat. Tunézia a maga sajátságosan nyitott, vallásilag langyos lakosságával ebben is kivétel az arab országok között. Nemcsak, hogy a fiatalok a szállodákban a helyi viszonyokhoz képest jól keresnek, de az állandóan jelen levő remény is hajtja őket, hogy Európába juthatnak. A helyiek nagy részének mindez felér egy kivásárlással.

„Schengen harcosainak“ neveztük őket. E férfiak tudatosan utaztak az érett hölgyekre. Célpontjaik a frissen elvált, magukra maradt feleségek, vagy túlhajtott asszonyok voltak. Szállodai animátorok, felszolgálók, pincérek, akik havi 150 euró körül kerestek. Karórák, mobiltelefonok, ruhák, melyeket a gáláns hölgyektől kaptak a felejthetetlen szabadság emlékére, jelentős fizetéskiegészítést jelentettek.

Az ajándékok viszont csak az első lépcsőfokok voltak, akadtak fiúk, akik nem elégedtek meg ennyivel. Szerettek volna továbbjutni, el az országból, bármi áron.

Kisportolt testű, szenvedélyes, robbanékony, emóciókkal teli helyi tunéziaiak, és a felhőtlen nyári szabadság légköre. Mindez megtette hatását a nőkre. Néhányuk a húszéves pincér kedvéért akár családját is hajlandó volt elhagyni.

„Tunéziában egy fiatal, vállalkozói réteg készen áll arra, hogy fellendítse az ország gazdaságát. Többre vagyunk képesek annál, mintsem hogy csak az olcsó alkoholt öntögessük,“ írja Hatem a Facebook üzenőfalára, a zavargások kirobbanása után.

„Már soha többet nem fekszem le negyven felüli nővel,“ esküdözik üzenőfalán Rafik. Én pedig mindkettőjüket lájkolom.

A szerző 2008-ban Tunéziában élt.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!