„… Oroszhon! Oroszhon! hová repülsz? Felelj!“ – kelet-európai kitekintő

A fenti idézet Gogol Holt lelkek című könyvéből való. Ezt a kérdést az orosz  (vagy ukrán …erről el lehetne vitázni, viszont ettől most eltekintenék) író kb. 150 évvel ezelőtt tette fel először, de olyan érzésem van, hogy az alatt a 150 év alatt semmit sem vesztett az aktualitásából. És még egy jó ideig nem is fog, hiszen ma sem tudjuk pontosan, merre száguld az orosz trojka.

Először is tekintsük át egy kicsit az orosz történelmet dióhéjban.  Sportrajongó olvasóink kedvéért egy kis focis párhuzam 🙂

„Első Péter megiramodott a labdával Európába, lőtt, mellétalált –  kitörte az ablakot. A szakállas muzsikok válogatottja Ázsiába küldte a labdát. Szoknyáját felkapva Nagy Katalin átvette a kezdeményezést. Pál elvette a labdát, és megindult az ázsiai kapu felé. Első Sándor megszerezte a játékszert, és Európa irányába küldte. Első Miklós Ázsia felé hajtotta. Fia,  Második Sándor messze az európai térfélre ívelte. Harmadik Sándor átlabdarúgta a szert Ázsiába. Második Miklós nyugati irányba ügetett. Lenin Ázsia felé vezette a labdát. Sztálin Lenin átadásából gólt rúgott. A mérkőzés állása 100:0 lett. Hruscsov a középvonalról indult, és maga sem tudta miért, Európába száguldott a labdával. Brezsnyev Ázsia felé rúgta. Gorbacsov az európai térfélen játszott. Jelcin folytatta a játékát, de a második félidőben megzavarodott. Állt, és nem tudta, merre  is játszik. Felhangzott a sípszó. Véget ért az elszalasztott évszázad.“

(Viktor Jerofejev: Az orosz lélek enciklopédiája)

   

A fenti idézetből is látszik, hogy az orosz medve nem igazán tudja eldönteni, a világ melyik részéhez is tartozzon. Pont úgy, ahogy a világ sem tud nagyon mit Oroszországgal kezdeni. Az oroszok Ázsiának mindig is túl európaiasak voltak, Európának pedig barbár ázsiaiak maradtak.

Hogy mennyire „modern“ és „liberális“ a 21. században Oroszországban  a törvénykezés, itt van pár szösszenet az orosz  sajtóból, egyik sem régebbi pár hétnél.  Medvegyev újra bevezetné a kényszermunkát az elítélteknél. Az orosz elnök szerint az új törvény modernizálná az orosz törvényhozást.  Ezenkívül kasztráltatná a pedofilokat (bár ezt csak teljesen liberális módon, önkéntes alapon képzelte el, és nem a törvény kötelezné őket rá …hmmm). Moszkvában voltak már tüntetések  a melegfelvonulás betiltása mellett, és az ellenzék ellen is (mivel az ellenzék mellett szóló tüntetéseket általában szétverik, legutoljára például decemberben)

Most akkor Putyin és Medvegyev, vagy Putyin = Medvegyev, vagy hogy is van  ez?

Vlagyimír Putyin Jelcin elnök lemondása óta, vagyis 1999 óta Oroszország elnöke. Mivel 2008-ban az alkotmány szerint nem lehetett újra köztársasági elnöknek megválasztani, ezért helyette  Dmitrij Medvegyev került az államfői székbe. Viszont sokak szerint ez csak egy jelképes lépés volt, és igazából semmi nem változott az egész rendszeren, főleg hogy az új államfő a miniszterelnöki pozícióba Putyint javasolta. Putyinnak töretlen az image-e a választói között, népszerűségi indexére rájátszik a miniszterelnök mint ember és/vagy macsó bemutatása, aki medvére vadászik a tajgán, meztelen felsötesttel horgászik térdig egy folyóban gázolva vagy éppen kölyök bernáthegyit simogat. (Tényleg le a kalappal a profi PR-osai előtt.) 

További állatos képek itt.

Centralizálni, centralizálni, centralizálni.

Putyin 2005 óta már jópár körzetet és autonóm területet  olvasztott  egybe. A közigazgatási területek jogait sorra nyirbálják meg, Moszkva semmit nem akar kiengedni a kezéből. A legjobb példa arra, hogy még az időt is Moszkva akarja uralni, Medvegyev 2010-es rendelete, mely szerint az oroszországi időzónák számát  11-ről 9-re csökkentették. Emlékszem  az orosz lektorunk az egyetemen erre azt mondta, teljesen abszurd, hogy a  végén az ország  összes óráját Moszkva idejéhez fogják állítani. Tény, hogy a „Moskau, Moskau über alles“ politika nem biztos  a legjobb megoldás. Különösen, hogy Szibéria egyes részein a népsűrűség kevesebb mint 1 fő/km²,  míg a tömeg áramlik a fővárosba. A világ legnagyobb országa nagyon komoly demográfiai problémákkal küzd, a népességcsökkenéstől kezdve az alacsony várható élettartamon keresztül a migrációs problémákig. A legpesszimistábbak Oroszország szétesését jósolják 50-100 éven belül.

Vagy szétesés helyett mégis inkább integráció?

Oroszország nem titkolt szándéka volt a Szovjetunió felbomlása után valamilyen szinten egybentartani a posztszovjet államokat. Az első ilyen próbálkozás a FÁK volt, vagyis a Független Államok Közössége, ami viszont még egy kicsit túl korai próbálkozásnak bizonyult, a túl erős szovjetellenes hangulat miatt. Manapság semmilyen komolyabb szerepe nincs a gyakorlatban haldokló Közösségnek, abból, hogy mely államok a tagjai és melyek nem, inkább csak azt lehet kikövetkeztetni, hogy kik szimpatizálnak és kik nem az orosz külpolitikával. Viszont 2010. június 1-től megkezdte működését a Vámunió – egyelőre még csak Fehéroroszország, Oroszország és Kazahsztán közt. Elsődleges célja az egységes vámeljárási rend, továbbá az azonos mértékű vámok alkalmazása. A belépésről pedig érdeklődik Kirgizisztán és Tádzsikisztán, rajtuk kívül pedig még Ukrajna is, bár ez utóbbinál sose lehet tudni, mert általában olyan gyakran váltja a külpolitikai orientációját mint az elnökeit. Lényeg a lényeg, a posztszovjet államok 20 évvel a függetlenség megszerzése után kezdenek rájönni, hogy nem is biztos olyan könnű egyedül lenni, és követik ők is azokat az integrációs trendeket, amelyek Európában, Dél-Amerikában, az arab világban és Délkelet-Ázsiában már jó ideje elfogadottak. Emlékezzünk csak vissza, hogyan is jött létre az EU! 

„… Oroszhon! Oroszhon! hová repülsz? Felelj!

De Oroszország nem felel. Gyönyörűen szól a csengő, széllé változik és süvölt a darabokra hasított levegő, minden, ami csak a világon van, elmarad mögötte, és sanda tekintettel tér ki útjából a többi nép, a többi ország.“

 /majd.holnap/