„Itt nem lesz semmiféle színes forradalom”

… vagy mégis? Belarusz helyzetjelentés.

"Itt nem lesz semmiféle színes forradalom" jelentette ki Alekszandr Lukasenko elnök 2006-ban először, a grúz, az ukrán és a kirgiz forradalmi változások után. Ekkor éppen Üzbekisztánban is tömeges kormányellenes tüntetések voltak, és Fehéroroszország elnökválasztásra készült. 2011-ben újra forrongott a világ –  Tunézia, Egyiptom űzte el a saját nem demokratikus kormányait, és a fehéroroszok pedig újra választottak, ami az ellenzéket persze szintén nagyobb mozgolódásra kényszerítette. Lehet, hogy Európa utolsó diktatúrájába is elér a változás szele?

A kezdetek

1991-ben, mikor felbomlott a Szovjetunió, senki sem gondolt újabb együttműködésre Oroszországgal. A kommunizmus elmúlt 70 éve olyan volt mint egy rossz egyéjszakás kaland egy közeli baráttal, tovább tartott a kelleténél, és a legtöbben minél gyorsabban el akarták felejteni. Nem úgy Alekszandr Lukasenko, aki gondolt egyet 1994-ben, és bumm…így lett újra diktatúra.

   

Lukasenkótól most ellopjuk a Hogyan építsünk diktatúrát kézikönyvét, és idézzük belőle legfontosabb négy pontjat …(segítségnyújtásképpen azoknak, ha valaki netán tippeket keresne, hogyan lehet Szlovákiában egy minidiktatúrát kialakítani).

1. Maximalizálni az elnök hatalmát, korlátlan ideig megválaszthatóvá tenni – és ezt csináld referendum formájában, így mindenki azt hiszi a lakosság szabad akaratából döntött így.
2. Az állami ideológia kidolgozása – amit kötelező tanítani alapiskolától kezdve az egyetemekig.(az egyetemeken kötelző abszolválni a Fehérorosz állam alapideológiája nevű kurzust). Aki rosszat mond az elnökről-börtönbe vele!
3. Az ellenzék tevékenységének gátolása, majd teljes betiltása. Akinek nem tetszik-börtönbe vele!
4. A sajtószabadság kiiktatása. Az országban nem létezik egyetlen magán rádió-és televízió állomás sem. A lengyelországi és orosz adások pedig erősen korlátozva vannak. Az internetre rácsatlakozni egyedül az állami Beltelkom cégen keresztül lehet, ami így komoly cenzúrázási lehetőséget jelent az egyes internetes oldalakra nézve.

Amikor a 2003-as grúz rózsás, a 2004-es narancsszínű ukrán, majd a 2005-ös kirgiz tulipános forradalom bekövetkezett, a fehérorosz elnök trónja megremegett….majd újra semmi.

Ezzel el is érkeztünk, ahová az elején akartunk jutni: miért is érdemes minden külpolitika iránt érdeklődő emberkének kicsit jobban figyelnie a belarusz eseményekre.

Az elmúlt fél év krízisei

2010. december 19-én több mint 80 százalékos túlerővel, negyedszer is elnökké választották Lukasenkót. Az ellenzék számára nem volt kérdés, hogy választási csalás történt. Minszk utcáin 20-40 ezer ember tiltakozott. A tüntetőket  meg aznap este brutálisan leverték. 

2011 elején kitört a valutaválság. A lakosság pánikszerűen felvásárolt minden valutát ami a keze ügyébe került. A Nemzeti Bank kénytelen volt piacra dobni az ország tartalékainak egy részét. Azonban ez sem bizonyult elegendőnek, különböző korlátozó intézkedések is bevezetésre kerültek. Vlagyimir Zinovszkij, a Statisztikai hivatal elnöke arról beszélt, hogy a valutahiány mintegy 600 ezer ember munkahelyének az elvesztésével jár. A magánszektorban a vállakozók nem tudják pénzüket átváltani, nem tudnak  külföldről vásárolni, nem képesek tovább működni.

Az ország devizatartaléka 3,8 milliárd dollárra csökkent június elejére. Októberben ez a tartalék még 6 milliárd dollár körül volt. Az emberek nem bízva a pénz értékében, vásárolnak mindent, ami elérhető, tovább fokozva ezzel az áremelkedést. Fehéroroszország a világ legjobban inflálódó állama lett, az életszínvonal zuhanórepülésbe kezdett. Minszk a FÁK-országokhoz és az IMF-hez fordult hitelért.

A kialakult helyzet felelőse pedig az eseményekről beszámoló sajtó lett. Lukasenko elegánsan rákent mindent a médiára, a pánik és ezzel a válság kirobbanásának okát is, majd megoldásképpen bevezette a még nagyobb cenzúrát. Nem jelenhetnek meg a munkanélküliségről, növekvő adósságról és inflációról, gazdasági gondokról, valutahiányról szóló hírek. Amiről nem tudnak, az nem létezik, igaz? Majd a külföldi sajtó kitiltása került fontolóra. „Nekem itt ne hisztériázzanak!“, indokolta az ország első embere, „… tegyenek meg mindent, hogy a tömegtájékoztatási eszközök többet ne dolgozhassanak országunkban. És nem azért, hogy befogjuk a szájukat, de láttam, hogy az egész felhajtást a sajtó felügyeli”.

Az országban még mindig politikai perek folynak –  az elnökválasztások utána  hét ellenzéki elnökjelöltet letartóztattak. Vlagyimír Nyeklajev azóta is házi őrizetben van, Andrej Szannyikov, volt  külügyminiszter-helyettest és a legismertebb ellenzéki hírportál, a Charta 97 alapítóját pedig május végén ítélték el 5 év börtönbüntetésre. Vádak: tömegtüntetések szervezése, zavargásokra való buzdítás.

A függetlenség napja?

Majd a hab a tortán júlis 3-i államünnepi események lettek. A hivatalos függetlenség megszerzése 1991. augusztus 25-én történt, amikor az ország kivált a Szovjetunióból. 1996-ban Lukasenko referenduma után az államiság ünnepét, a „Függetlenség napját“  július 3-ára tették át, amikor a Vörös Hadsereg felszabadította a fasiszta megszállás alól az országot.

Azóta ez a nap az ország legfontosabb ünnepe. Az utcákon felvonulások, koncertek, katonai parádék vannak, és Alekszandr Lukasenko beszédet tart. Idén a fővárosban hatalmas szigorításokra került sor – rendőrségi kordonok, szigorú átvizsgálások várták az ünnepségre igyekvőket. Az ellenzék leleményessége határtalan – bizonyítja ezt a módszer, amivel legújabban a tiltakozásukat fejezték ki, és ami miatt volt ez a nagy rendőrségi készülődés.

A legnépszerűbb orosz közösségi hálón, a vkontakte.ru 2010-ben létrehoztak egy „forradalom a szociális hálón keresztül“ nevű csoportot. Tavasszal, a válság hatására is többek közt, a csoport tagjainak száma megsokszorozódott, és elérte a 200 ezer főt. Erőszakmentes forradalmat hirdetnek, és ezt tapssal próbálják meg véghezvinni, túljárva a belarusz KGB eszén: minden szerdán, a nagyvárosokban, főként fiatalokból álló tömeg spontán tapsolni kezd, minden előzetes megegyezés nélkül. Nincsenek vezetők, nincsenek transzparensek, nincsen elfogható személy. És a siker óriási. A csoport adminisztrátora Lengyelországból elérhetetlen a rendőrség számára. Lukasenkóék az egyre több fejfájást okozó csoport tevékenységére teljesen abszurd intézkedésekkel válaszoltak – a Vkontakte adminisztrációja blokkolta a csoportot, „belső szabályok megszegése miatt“ (na, vajon ki állhat a hattérben?), és a kedvencem – az elnök betiltotta a tapsot (!!!) a július 3.-i ünnepségen. Öngólt rúgva magának is ezzel, hiszen így a beszédét is teljes síri csendben mondta el. Az ünnepi szónoklatban üzent a Nyugatnak és nem utolsó sorban az ellenzéknek is: bár valaki nagyon próbálkozik, hogy ukrán és grúz mintára ,“színes“ forradalmat készítsen elő, de ez szerinte Fehéroroszországban nem jár majd sikerrel. Utcai demonstrációkkal nem lehet kikényszeríteni a lemondását. A publikum néma csöndben fogadta, és a helyzet abszurditása talán a szónokló elnöknek is feltűnt.

Az este folyamán folytatódott a „tapsforradalom“ – brutális végkifejlettel: este a gyülekező tapsolókat fegyveres speciális alakulatok várták. Többeket megvertek, könnygázt dobtak közéjük. Az újságírókat letartóztatták, objektíveket, kamerákat, gépeket törtek. 

Mindezek ellenére nem kétséges, ki jött ki győztesen az akcióból.

És a jövő?… én nem vagyok politológus. Jós sem. Az ellenzék megmutatta a hangját, megmutatta, hogy létezik és ott van, akármennyire próbálják elfojtani. Lehet nekünk abszurdnak tűnik, miért siekres egy akció, ha csak tapsolnak, és mást nem csinálnak. Viszont nekik ez óriási előrelépés. Bár, ez még mindig kevés. De Lukasenko szépen lassan ráül arra a bizonyos puskaporos hordóra, és minél jobban fogja majd akarni meggátolni, hogy eldobódjon a szikra, annál több robbanóanyagot gyűjt maga alá, és a robbanás annál nagyobb lesz. Addig pedig igazán érdemes lesz odafigyelni erre a kis országra.

Forrás és további érdekes cikkek Belaruszról itt (magyarul) és itt (oroszul).

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!

Kapcsolódó cikkeink:

"…Oroszhon! Oroszhon! hová repülsz? Felelj!" – kelet-európai kitekintő