2012. február 2.-án Ven Csia Pao kínai miniszterelnök Angela Merkel német kancellár, és az összegyűlt újságírók előtt kijelentette: „Kínának nincs szándékában felvásárolni Európát, de még ha lenne is ilyen szándéka, nincsenek meg erre a lehetőségei!”

kina_2.jpg

A kínai miniszterelnök ezzel a mondattal szerette volna megnyugtatni az európai közvéleményben és a sajtóban egyre növekvő aggodalmakat. Kínai üzletemberek ugyanis már nemcsak az államcsőd szélén álló Európai Uniós országok államkötvényeit vásárolják fel, hanem már a Németországban lévő kis és közép vállalatokat is.  Ám itt nem a felvásárlás ténye a megdöbbentő, hanem az, hogy ezeket a vállalatokat átköltöztették a Középső Birodalomba (Kína ókori megnevezése), s ezzel megszerezték a modern technológiát, amelyre Pekingnek régóta óriási szüksége volt. Természetesen a további kijelentések, mint Peking segíteni fogja Európa erőfeszítéseit az euró stabilizálására”, vagy „Kína valamennyi érintett féllel hajlandó együttműködni a hatékony ellenintézkedések kidolgozásában” sem nyugtatták meg igazán a közvéleményt.

Miről is van szó? Miért kellene tartani Kínától? Miért azonosítjuk Kínát a trójai falóval?

Legelőször is kezdjük azzal, hogy Kína valutatartaléka becslések szerint 2450 milliárd dollár. Ebből a pénzből hitelez szerte a világban, elsősorban Afrikában és Közép-Ázsiában. Nemcsak pénzzel, hanem befektetésekkel, infrastruktúra kiépítésével, fegyverekkel (lásd darfúri konfliktus, vagy Mugabe Zimbabweban), szakemberek küldésével segíti ezeket a térségeket.  Cserébe Peking hűséget vár a nemzetközi politikában (pl. ENSZ), piacot és egy csomó nyersanyagot, azon belül is kőolajat és földgázt. 

 hirdetes_810x300  

kina_3.jpg

Ám Kína nem áll meg. Az USA szintén kap kínai hitelt. Elrettentésképp: a kínai bankok 2009-ben 776,4 milliárd dollárt hiteleztek az amerikai gazdaságnak.

Az Európai Unió pedig kétségbeesetten próbálja fenntartani az eurót, annyira, hogy Brüsszel sem riad vissza pár milliárdnyi kínai hiteltől.  Becslések szerint ma 550 milliárdnyi európai államkötvény van az ázsiai ország kezében.

Az államkötvény gyorsított felvásárlásnak története a 2008-as gazdasági válsággal vette kezdetét. Kétségtelen, hogy a kínai gazdaság is megszenvedte a hitelválságot, de közel sem olyan mértékben, mint Japán, az EU, vagy az USA. Hamarosan észrevette a kínálkozó alkalmat a hatalmas kínai valutatartalék „bevetésére”. Első európai célpontja nem volt más, mint Görögország.

A kínai miniszterelnök európai körúton vett részt 2010 októberében, melynek első állomása Görögország volt. Jéorjiosz Papandreu korábbi görög kormányfővel tárgyalt, akinek ötpontos javaslatcsomagot vázolt fel. A tárgyalás sikerét jelzi, hogy Kína ötmilliárdos alapot hozott létre a görög hajózási vállalatok számára, hogy kínai hajókat vehessenek. 2011. március 7-én ezt az alapot a kínai kormány megkétszerezte.

Kezdetét vette a nagy kínai államkötvény vásárlási és befektetési hullám 

A kínai delegáció 2010 januárjában már a spanyol kormánnyal tárgyalt, és ismételten ígéretet tett az államkötvények vásárlására, mintegy 5,7 milliárd euró értékben. Ezután Portugália következett 4,5 milliád eurónyi államkötvény felvásárlásával. Tervezik továbbá Írország megsegítését is.  2011-ig az ír cégek 641 millió dollárt fektettek be Kínában, míg a kínai cégek írországi befektetései a tavalyi év végéig elérték a 148 millió dollárt.

Ha már egyszer itt tartunk, nem felejthetjük el a tavaly nyáron megkötött kínai-magyar megállapodást sem. Ven Csia-pao kínai kormányfő bejelentette: egymilliárd eurós különhitelt ajánl fel Magyarország számára. Orbán Viktor igencsak elégedett lehetett a tárgyalások eredményével, ugyanis nemcsak államkötvényt sikerült felvásároltatni a kínaikkal, hanem 12 pontban sikerült megállapodniuk. Ehhez szeretnék egy anekdotát is hozzátenni. 

Egy kínai metróépítéssel foglalkozó cég állítólag még a budapesti 4-es metrót is megépítette volna. Mivel ez a szakasz kínai mércével mérve nézve rövidnek számít, a munkát INGYEN végezték volna el.  Így nagyobb elismerésre és reklámra tettek volna szert az európai metróépítési piacon.

kina_4.jpg

                     Kina befektetései a világban

Ezek után joggal merül fel a kérdés, mi a célja Pekingnek ennyi államkötvénnyel?

Nem teremt velük ugyanis új munkahelyeket, hosszabb távon pedig nem eredményez gazdasági növekedést. A kötvényvásárlással lényegében Peking hitelezi az európai kormányokat.  Legrosszabb az egészben az, hogy szerintem még maga az EU vezetői sem tudják igazán, mikor és milyen számlát fog Kína benyújtani. Ugyanis még csak megtippelni sem nagyon tudjuk, mit fog majd cserébe kérni a sárkány. Egyelőre még csak sejthetőek a háttérben meghúzódó gazdasági és politikai okok

Kezdjük a gazdasági okokkal: Kína piacot szeretne az Európai Unióban. Mégpedig nem a kínai kereskedelemmel szemben rengeteg kvótákkal megterhelt piacot, hanem teljes piaci nyitást a kikötőkben. Célja ezzel elkerülni a 2005-ös textil-vitához hasonló eseteket, amikor is az EU szigorú kvótarendszere miatt a rengeteg kínai textilt, Made in China feliratú hamisítványt és kacatot nem engedték behozni a belső piacra.

Továbbá a kínaiak szeretnék megvédeni az eurót is. Ezzel ugyanis az a céljuk, hogy diverzifikálják (kockázatmegosztás) a devizatartalékot.  A pekingi vezetése (egyelőre) érdekelt a többpólusú világ fenntartásában, s az Európai Unió támogatásával célja az USA-tól való függőség tompítása. Szeretné még azt is, ha az EU közben járna az IMF-nél, hogy nagyobb beleszólást engedjen Kínának a szervezetbe, vagy egyszerűen csak megszüntesse a vitákat a jüan mesterségesen alacsonyan való tartásáról.

A támogatásnak azonban már vannak előre látható árnyoldalai is, különösen, ha a nemzetközi politikát nézzük. Kína teljes mértékben tisztában van az EU megosztottságával, különösen külpolitika terén, s gyakran ki is használja ezt. Továbbá tudja azt is, hogy az Európai Uniónak nagyobb szüksége van Kínára, mint fordítva.

Ha valaki sértegetni meri Kínát az emberjogi problémák, Tibet, vagy az egypártrendszere miatt, akkor Peking könnyen megszakítja vele a tárgyalásokat vagy előre lemondja azokat.  Ugyanez történik akkor is, ha valaki hivatalosan fogadja a dalai lámát, esetleg egy kínai ellenzéki értelmiségit (már ha nem börtönözik be). Néha zsarolással, néha bojkottal próbálja elérni a célját. Erre egy tipikus eset a 2010-es Nobel-békedíj átadása Hsziao-po kínai ellenzékinek Norvégiában. A kínai küldöttség – valamint Peking „óhajára”, további 19 ország küldöttsége – nem vett részt a díjátadáson, Norvégiával pedig lemondott egy halászati találkozót.

Nem utolsó sorban pedig szeretné feloldani az 1989 óta vele szemben fenntartott európai fegyverembargót, amely ha kis mértékben is, de megnehezíti a kínai fegyverkereskedelmet.

Kína növekvő szerepe a világban sokakat ámulatba ejt, másokat azonban megrémít. Egyesek összeesküvés-elméleteket gyártanak, ezzel erősítve a sárga veszedelem fóbiáját, mások pedig próbálják csökkenteni a kínai terjeszkedés nagyságát és befolyását, sőt igyekeznek róla tudomást sem venni. Mindenestre a közeljövő eseményei fogják megmutatni azt, hogy Kína az Európai Unió számára egy hős, megmentő nagyhatalom vagy inkább egy újabb trójai faló.

kina_5.jpg

Felhasznált irodalom:

http://www.asiaport.hu/hirek/politika/1040-nkina-nem-akarja-felvasarolni-europat.html

http://diplomaci.blog.hu/2011/01/13/a_kinai_falo_avagy_felvasarolja_e_kina_europat

http://www.terradaily.com/reports/Wen_says_China_has_no_intention_to_buy_Europe_999.html


/ Krajčír Lukács/

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!