A Lemenő Nap országa? Japán egy évvel Fukushima után

Múlt héten volt az évfordulója annak a katasztrófa-sorozatnak, amely tavaly márciusban hatalmas károkat okozott Japánnak. Habár a földrengés és a szökőár is elég nagy volt ahhoz képest, amelyet évszázadok alatt a japán nép megszokott,  a 2011-es események kapcsán mégis Fukushima neve lesz ismert a jövő generációi számára. Az atomerőmű katasztrófája egy újabb keserű példa volt az emberiség számára: még a legfejeltebb ország sem kerülheti el az emberi mulasztás és kapzsiság ilyen mértékű katasztrófáját. Bár okolhatnánk az atomenergiát a történtekért, vagy inkább a modern életmódunk árát, de Fukushima esetében, akárcsak Csernobilban, az emberi hanyagság volt a felelős a történtekért.

Robbanás a 3-as reaktorban

Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy Japán keleti részén található egy vörös zóna, ahonnan 80 000 embert telepítettek ki, s lakhatatlan is marad még egy ideig. Az 54 atomreaktorból még mindig csak kettő működik a szigetországban, amely miatt a japán vállalatokat leginkább sújtó energiakorlátozás nem fog egyhamar megszűnni. A harminc kilométer átmérőjű körben található települések szellemvárosokká váltak. Egykori gazdáik kutyái falkába verődve próbálnak élelmet keresni az elhagyatott házak között. Japán ismételten megtapasztalhatta a nukleáris erő sötét oldalát. Még mindig lassan szivárognak ki a hírek a baleset következményeiről és utóhatásairól. Japánban nem múlik el hónap sugárfertőzött élelmiszer felbukkanása és az atomerőművet üzemeltető Tepcon botrányai nélkül. Mostanában derült ki az is, hogy a japán kormány megfontolta Tokió és környékének evakuálását. (Ez 35 millió embert érintett volna.)

   

A Vörös Zóna nagysága és a benne található települések. A sárga zónában élők dönthettek az evakuálásról.

Hátrahagyott kutyák a szellemvárosban

Hátrahagyott kutyák a szellemvárosban

Legutoljára talán csak Hirosima és Nagaszaki okozott hasonló traumát a japán mentalitásban. Az, hogy ez az ország volt az első, amely megtapasztalhatta a nukleáris fegyverek borzalmait, mély nyomokat hagyott a japán kultúrában a XX. század második felében. Az atomrobbanás gombafelhője szinte beleégette magát a japán művészetbe: mangák és animék tucatjaiban találunk utalást, ábrázolást atomháborúra, atomrobbanásra és egy nukleáris holokauszt utáni világra. Vagy ott vannak a tipikus Godzilla-filmek: a lény a nukleáris fegyverek szörnyű pusztításának szimbólumává vált Japánban. Kérdés, hogy Fukushima hogyan fog majd megjelenni a következő japán generációk művészetében.

Kétségtelen, hogy a földrengés és szökőár is hatalmas pusztítással járt. Becslések szerint mintegy 20 000 fő vesztette életét, s a kár jócskán meghaladja a háromszázmillió dollárt. Már egy éve folyamatosak az utórengések, amelyek tovább növelik a károk nagyságát. A japánok legendás összefogása és alkalmazkodó-képessége hamar megnyilvánult, rögtön hozzá is láttak az újjáépítéshez, de ez a folyamat lassan halad. A becslések szerint 22,5 millió tonnányi törmeléket kellene elszállítani, s eddig ennek csupán 6%-át sikerült elhordani. 310 000 menekült még mindig ideiglenes lakásban vagy az evakuációs központban él.  

(Ajánlom ezt az oldalt, ahol meg lehet tekinteni a katasztrófa előtti és utáni képeket, valamint az újjáépítés sikereit.)

A japán lakossággal együtt a japán államot is megviselte a katasztrófasorozat. Különösen a szigetország gazdaságát. 31 év után először lett Japán külkereskedelmi mérlege deficites. Az exportja 2%-al zsugorodott, miközben az importja (különösen az energiahordozók iránt) 15%-al emelkedett. Különösen Afrika, az EU és Kína piacaira csökkent a kivitel. A közgazdászok félelmeit leginkább az növeli, hogy Japánban – a kereskedelmi hiány növekedésével párhuzamosan – a fizetési mérleg is mínuszba fog fordulni a közeljövőben.

Japán számára nem is jöhetett volna rosszabbkor a nukleáris baleset. A japán gazdaság már a katasztrófasorozat előtt komoly válságokkal és problémákkal küzdött. A hidegháború egyik legnagyobb gazdasági sztárja ma csupán árnyéka egykori önmagának. A japán gazdasági növekedés a 90-es évek végén lelassult, később pedig stagnálni kezdett. Az államadósság meghaladta a saját GDP-nek a 200%-át, amely immár 12 000 milliárd dollárra rúgott. A kereslet a japán áruk iránt világszerte csökkent. Az évezred elején egyre kevesebb ország vett fel kölcsönöket japán bankokból, a japán üzletemberek kezdtek kiszorulni Afrikából és Ázsiából. Sokak számára sokként hatott a 2011 februárjában közzétett japán tanulmány, miszerint a szigetország lecsúszott a világgazdaság második helyéről, pozícióját Kína vette át.

Külpolitikájában szintén több kudarc érte, mint siker. A közvélemény ellenállása miatt – a második világháború óta az első katonai missziójában részt vevő – Japánnak 2008-ban végleg ki kellett vonulnia Irakból. (Természetesen nem fegyveres alakulatokról volt szó.) Ezzel az (is) volt a célja, hogy az Egyesült Államokkal szorosabbra fűzze kapcsolatát, valamint bizonyos engedményekre vegye rá Washingtont. Többek közt szerette volna elérni az Okinava szigetén található Futenma amerikai katonai bázist felszámolását. Ez azonban nem jött össze, sőt az amerikaiak még mindig nem jelentettek be hivatalos távozási időpontot (USA 1945 óta használja a szigetet). Emiatt Hatojama Jukiole-nak, az egykori japán miniszterelnöknek, le kellett mondania tisztségéről.

Oroszországgal a mai napig nem sikerült békét kötnie (hivatalosan fegyverszünet van Moszkva és Tokió között) a Japán körüli szigetek, mint pl. a Kuril-szigetek miatt. Komoly diplomáciai vitákra került sor, amikor Medvegyev az egyik szigetre látogatott. Folyamatosak a provokációk is: japán halászhajók sértik meg az orosz tengerhatárokat, illetve orosz vadászgépek és bombázók a japán légteret.

A japán – és általában a nyugati – ellenállás és embargó ellenére Észak-Korea sikeresen állított elő atomfegyvert, amely ismételten félelemmel töltötte el a japán lakosságot. Legfájóbb pont azonban Japán számára az, hogy Kína megelőzte őt gazdasági téren, s fokozatosan kiszorítja a japán befektetőket és bankokat Afrikából és Dél-Amerikából. A két ország viszonya még mindig eléggé feszült, rendszeresen felmerülnek a múltbéli sérelmek, mint a japánok nankingi vérengzése.

Japánnak ezenkívül komoly társadalmi problémákkal és válságokkal is szembe kell néznie. Ide tartozik az öngyilkosságok magas aránya, amely a XXI. század elején a második legnagyobb volt Ázsiában (az első Dél-Korea): 100 ezer emberre 19,1 öngyilkos jutott. Annak ellenére, hogy a lakosság várható élettartama 82,6 év, itt a legalacsonyabb a népességi ráta, kb.1,1 körül mozog. Emiatt már 1971 óta hihetetlen mértékű népességfogyás vette kezdetét. Japán volt az első ország, ahol hivatalosan népességfogyást regisztráltak. Ha marad a jelenlegi trend, az előrejelzések nem túl biztatóak számukra: ötven év múlva a lakossága 127 millióról 86,7 millióra esik vissza, száz éven belül pedig akár 42 millióra.

Már a korábban említett tanulmányból nyilvánvaló volt Japán lecsúszása a második helyről, de a katasztrófasorozat ezt a lemaradást csak tovább növelte. A felújítás hatalmas megterhelést és kiadást jelent a korábban stagnáló, majd recesszióban szenvedő gazdaság számára, tovább növelve államadósságát.

Japán ismeretes arról, hogy népe hihetetlen áldozatkészségre, összefogásra és együttműködésre képes, s nem reménytelen, hogy majd egyszer a jövőben ismételten visszatér, mint Ázsia vezető nagyhatalma. Addig azonban még sok időnek kell eltelnie és sok mindennek kell történnie, hogy a Lemenő Nap országából újból a Felkelő Nap országa legyen.

Felhasznált irodalom: 

http://kitekinto.hu/kelet-azsia/2011/06/24/elhalasztottak_az_okinavai_bazisok_athelyezeset

http://www.hir24.hu/kulfold/2012/01/30/harmadaval-csokkenhet-japan-lakossaga/

http://useconomy.about.com/od/criticalssues/a/Japan-Earthquake.htm

Keresztes Imre: Sugárzó kelepcék. HVG hetilap.

                                                                              /Krajčír Lukács/

Ha tetszett a cikk, kövess minket a Facebookon is!