2012. július 1-től Ciprus fogja betölteni az elnöki tisztséget az Európai Unió Tanácsában. A ciprusi elnökség alatt Nicosiának sok problémára kell megoldást találnia, mivel a következő félév során tovább kell folytatnia az EU több éves költségvetéséről szóló tárgyalásokat. Fontos feladatok közé tartozik a menekültüggyel kapcsolatos új uniós szabályok kialakítása is, mivel egyre nagyobb problémát okoz az afrikai térségből érkező menekültek kezelése.

A ciprusi görög vezetés további prioritásai közé tartozik a tengeri kereskedelem szabályozása, a szennyezés kezelése, valamint a part menti turizmus fellendítése. Nicosiára nagy nyomás nehezedik, ugyanis ezeket a feladatokat mind teljesítenie kellene 2013-ra. Ezenkívül az országra nehezedő nyomást tovább növeli az a tény, hogy Ciprusnak – s az egész Európai Uniónak  – egy újabb jelentős problémával kell szembesülnie ez év júliusától: Törökország megfenyegette az Európai Unót, hogyha nem rendeződik Ciprus sorsa, nem oldják meg a görög-török ciprióták közti ellentétet a szigetország EU-elnökségéig, akkor Ankara megszakítja a diplomáciai kapcsolatait Brüsszellel.

A konfliktus gyökere: A ciprusi válság

Törökország az Európai Unióba való felvétel egyik legfőbb akadálya a görög-török ellentét, azon belül is Ciprus kérdése. A Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigete, amely megközelítőleg 6000 km2 nagyságú, egy „civilizációs törésvonalon” fekszik, pontosabban az iszlám és ortodox civilizáció között. Cipruson a görög-török ciprióták közötti konfliktus gyökerei a civilizációs különbségekből, vallási ellentétetekből és a múltban, egymás ellen elkövetett atrocitásokból fakadnak.

Ciprus viszonylag későn, csupán 1960-ban nyerte el függetlenségét. Ennek oka, hogy Nagy-Britannia a szigetország rendkívül kedvező fekvése és rajta található brit támaszpontok miatt sokáig ellenezte Ciprus függetlenségét. A görög ciprióták a második világháború után terrorhadjáratot indítottak a britek ellen, hogy kivívják függetlenségüket. Ezekbe a harcokba a Cipruson élő törökök is belekapcsolódtak és harcoltak a függetlenséget – nem utolsósorban pedig a Görögországgal való egyesülést – követelő görögök ellen. A törökök még az Oszmán Birodalom idején érkeztek és telepedtek le a szigetre, ugyanis 1570-ben a oszmán hadsereg elfoglalta a szigetet. Később az Oszmán- Török Birodalom meggyengülése és a cári Oroszország túlságos előretörése miatt, az 1878-as berlini konferencián Nagy-Britannia fennhatósága alá került a sziget. Nagy-Britannia az „oszd meg és uralkodj” gyarmati politikája miatt a kisebbségben lévő törököket támogatta a görögök ellenében, amely miatt a ciprusi görög nacionalisták a mai napig neheztelnek a törökökre.

 hirdetes_810x300  

A függetlenség után bosszúhadjárat indult a törökök ellen, sok családot kitelepítettek, megfosztották őket jogaiktól a szélsőséges csoportok között fegyveres összecsapásokra és bombamerényletekre került sor.  1974-ben egy puccs után Törökország közvetlenül beavatkozott a ciprusi konfliktusba. A török hadsereg partra szállt és megszállta az ország északi részét, ahol a törökök laktak többségben. Ezen a területen kikiáltották az Észak-ciprusi Török Köztársaságot, amelyet ma kizárólag csak Törökország ismer el önálló államként, s rajta kívül egyetlen másik ország sem. A helyzet azóta sem rendeződött, a szigetországot továbbra is kettészeli a „zöld vonal”, s a feszültség még korántsem enyhült a szigeten élő görögök és törökök között, több megbékélési tervezet is kudarcot vallott (pl. a legutóbbi 2004-es népszavazás a viszony rendezéséről, amit a görög ciprióták nem fogadtak el.)

ciprus2.jpg

A török hadsereg 1974-ben meglepetésszerű partraszállást hajtott végre Cipruson, megszállva a szigetország északi részét.

Törökország figyelmeztet

Habár az utóbbi időben viszonylagos csend uralkodott Cipruson, a közeledő EU-elnökség ismételten felszította a régi vitákat. Ankara, amely a kezdettől fogva támogatta a szigetországban élő török cipriótákat, megelégelte azt, hogy Ciprus 2004-es EU-csatlakozása óta az északi részen alig változott a helyzet. A különböző EU-s pályázatokat mindig a görög rész kapja meg, a külföldi hajók nem köthetnek ki és repülők nem szállhatnak le az Észak-ciprusi Török Köztársaság területén. Az északi részről érkező árukkal szemben jelentős vámot szabnak ki, útlevél (sőt vízum) nélkül pedig nem lehet a szigetország egyik végéből a másikba átutazni. A határokon fegyveres őrök, ma napig érvényes tűzparanccsal teljesítenek szolgálatot, s 1974 óta nem egyszer fordult elő incidens a határőrség és civil lakosság között.

A török diplomácia többször is felszólalt a diszkrimináció ellen, ám Besir Atalay, a török miniszterelnök-helyettes, volt, aki először nyilvánosan megfenyegette az Európai Uniót: 

"Amennyiben a (ciprusi) béketárgyalások nem hoznak eredményt, és Dél-Ciprus átveszi az EU soros elnökségét, akkor igazi válság veszi kezdetét Törökország és az EU között. Mi ugyanis be fogjuk fagyasztani kapcsolatainkat az EU-val."

2011. október 15-én Recep Tayyip Erdogan, a török miniszterelnök, szintén hasonlóképpen nyilatkozott:            

„Törökország befagyasztja kapcsolatait az Európai Unióval, amennyiben Ciprus a jövő év közepén anélkül veszi át az EU soros elnökségét, hogy megállapodás születne a megosztott szigetország egyesítéséről.”

Azóta szinte állandósultak az ehhez hasonló kijelentések. Erdogan és a török vezetés próbálja magát úgy beállítani Cipruson, mint az iszlám civilizáció védelmezőjét. Kétségtelen, hogy a kulturális-vallási különbségek a ciprusi válságok legfőbb okai, azonban a törökök ilyen mértékű reakciónak és fenyegetéseinek nagyon fontos gazdasági okai is vannak.

ciprus3.jpg

Wulff német államfő és török kollégája Abdullah Gül találkozója 2011. Szeptember 19-én. Pár nappal a találkozó előtt Besir Altay fenyegetése a kapcsolatok megszakításáról.

Leviatán-mező és a földgáz

Törökország a világ 13-ik legerősebb gazdasága, évenkénti GDP növekedése 8-10%-os, dacára a nyugati világot sújtó válságnak. Rohamosan fejlődik a mezőgazdaság az iparral együtt, s a török lakosságban hihetetlenül magas a fiatalkorúak aránya, akik pár éven belül kikerülnek a munkaerőpiacra. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb Törökország energiaigénye, különösen az energiahordozók (leginkább földgáz) iránt. Ezzel kapcsolatban egy hatalmas megoldási lehetőség hullott a törökök ölébe 2009-ben.

2009-ben aFöldközi-tenger alján a Leviatán-mezőben földgázt találtak. A próbafúrást végző izraeliek becslései szerint 122 milliárd köbméter földgáz található ezen, viszonylag egyszerű megközelítési és kitermelési lehetőséggel. A problémák ott kezdődnek, hogy több ország is igényt tart a Leviatán-mezőre: Ciprus, Izrael, Libanon és Szíria. Izrael, hogy enyhítse energiahordozók iránti függőségét, azonnal megállapodott a ciprusi kormánnyal a közös, amerikai vállalatok által végzett kitermelésről. Csakhogy ebből a szerződésből kihagyták az Észak-ciprusi Török Köztársaságot, ők egy csepp földgázt sem kaptak volna. Törökország azonnal fellépett ez ellen, követelve a törökök által lakott északi területek is részesedjenek a bevételből. Rögvest be is jelentették a török fúrások megkezdését Ciprus közelében. Török hadihajók kisérték a fúrást végző kutatóhajókat, s folyamatosan megsértették Ciprus tengeri határait.

A feszültség ismételten nőt nemcsak görög Ciprussal, hanem Görögországgal és az Európai Unióval is. Végül, miután a törökök elvégezték a fúrásaikat és kijelölték a saját területeiket a földgáz kitermelésre, visszavonultak. Az Európai Unió tiltakozott és határozatban elítélte Törökországot, de ezenkívül semmi komolyabb fellépés nem történt. A helyzet azóta se rendeződött, még mindig komoly vita tárgya, hogy kihez tartozik és egyáltalán kinek a joga kitermelni a földgázt a Földközi-tenger alján.

ciprus4.jpg

A vitatott Leviatán-mező

A nagy török hátraarc?

Kérdés továbbra is az, hogy Törökország félévig tényleg felfüggeszti a kapcsolatait az Európai Unióval?  Sokak szerint ezt a fenyegetést nem kell komolyan venni, mivel a törökök továbbra is szeretnének a közös Európa része lenni. Ebben az esetben azonban jóval árnyaltabb a helyzet, nem elképzelhetetlen, hogy a török politikai elit valóban megszakítja a kapcsolatait az EU-val, s erre sajnos egyre több dolog is utal. 

A török kisebbség helyzete Németországban, a ciprióta törökök, iszlám jelképek és imahelyek védelme egyre fontosabb szerepet játszik a török külpolitikában. Törökország, megunva a meddő tárgyalások sorozatát az Európai Gazdasági Közösséggel, majd az Európai Unióval az integrációba való felvételről, egyre inkább elutasítóan áll hozzá a csatlakozáshoz. Ez nemcsak abban mutatkozik meg, hogy képes lenne ilyen konfrontációt vállalni az EU-val, hanem abban is, hogy az utóbbi időben egyre jobb kapcsolatokat ápol az arab országokkal és Iránnal, növeli az ide irányuló exportot, az európai piac rovására. Nem utolsó sorban a török gazdaság számára a Leviatán-mező alján található földgáz kitermelése szinte létfontosságú lenne.

A kérdésemre hamarosan választ fogunk kapni, addig még sok minden történhet. Egy biztos: a ciprusi EU-elnökség korántsem lesz kihívásoktól mentes, amelyekből választ kaphatunk arra a ki nem mondott kérdésre is, hogy mennyire erős vagy éppenséggel mennyire gyenge az Európai Unió a nemzetközi politika színpadán.       

Krajčír Lukács

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!