Miközben a világ figyelme az utóbbi hetekben az amerikai választásokra terelődött, addig egy másik – jelentőségében csöppet sem kisebb –országban szintén „választásokat” tartottak.  Ennek az országnak pedig a neve Kína. Itt azonban nem volt nyílt kampány és televíziós vita, nem lehetett tudni a jelöltek nevét és általuk hirdetett programokat sem.  Az elnökválasztást a háttérben, a Kínai Kommunista Párt (későbbiekben csak KKP) pártfunkcionáriusai és a hadsereg vezetői  döntötték el, különböző titkos alkukat kötve. Ennek ellenére fontos, hogy kit választanak meg ennek a hatalmas országnak az élére, mivel a következő tíz év nemcsak Kínára, hanem a világ többi részére is hatással lesz.

Fokozott biztonság

2012. november 8-án összeült a 18. kínai pártkongresszus, ahol a kínai politikusok négy napon át vitatkoztak az elnök személyéről. Ötévente egyszer hívják össze a kínai kongresszust, s csak tízévente kerül sor a hatalom átadására. A biztonságra a KKP kiemelten ügyelt: a tisztújítás idején Peking úgy nézett ki, mint a 2008-as nyári olimpia idején.  A főváros szinte minden utcasarkán állt egy rendőr.  A taxisofőröknek fel kellett írniuk a nevét azoknak az utasoknak, akik a Tienanmen téren át akartak közlekedni. A hatóságok eltávolították az ablaknyitókat a taxik első ablakainál, hogy megakadályozzák a szórólapok – legtöbbször ellenzéki és kritikus irományok –kidobását az autókból.  Rendőrségi egységek poroltó készülékekkel is fel voltak szerelve, hogy ha valaki fel akarná magát gyújtani, akkor gyorsan közbe lehessen avatkozni. A postagalambokat és távirányítású játék repülőket is kitiltották a városból, nehogy bármi megzavarja a kongresszust.

Az ismert ellenzéki aktivistáknak megtiltották, hogy a héten Pekingbe utazzanak, több külföldön élő kínai elektronikus postafiókját feltörték és blokkolták az e-mailek küldését. A KKP a párt kongresszus alatt teljes hírzárlatot rendelt el.

Sok sárga-vörös virágba öltözött Tiltott Város

A kínai választási rendszer

 hirdetes_810x300  

Az 1,3 milliárd kínainak nincs közvetlen beleszólása a legfelső vezetés kiválasztásába.  A KKP dönt az elnök és a miniszterelnök személyéről.  A KKP a világ legnagyobb pártja, 83 millió tagot számlál, több ezer helyi szervezete lefedi az egész országot. Ebben az évben 2200 delegált érkezett Pekingbe.

A kongresszus választja meg nemcsak az elnököt, hanem a 24 tagú politikai bizottságot, azaz politbürót is, akiknek a kezében összpontosul a valódi hatalom. A kínai elnök és a miniszterelnök nem rendelkezik abszolút hatalommal, a legfontosabb döntésekben a 7-9 tagú állandó bizottság is részt vesz. Ennek köszönhetően nem fordult elő Mao Ce-tung óta, hogy a hatalom egy ember kezében összpontosuljon.

Salát Gergely, az ELTE Kínai Tanszék oktatója, szerint: „a {kínai} rendszer – jellegéből adódóan – a szürke kádereket jutalmazza, nem engedi, hogy kiemelkedő politikusok jussanak pozíciókhoz.”  Ennek köszönhetően a kínai politikusok két csoportra oszlottak, mégpedig a „vörös hercegecskékre” és a populistákra.

A 18-ik pártkongresszus

 Szembenálló felek

Hu Csin-tao, az előző kínai elnök, a populisták fő képviselője volt, s leginkább a Kínai Kommunista Ifjúsági Ligára, a kommunista párt ifjúsági szervezetére támaszkodott. A populisták közé főleg a szegény sorból, egyszerű munkáscsaládokból, vidékről származó pártfunkcionáriusok tartoznak. Politikájuk az egyszerű emberek hétköznapi problémáinak megoldása.

A „vörös hercegecskéknek” azokat a jómódú, elitista vezetőket nevezik, akik a nemzeti hősnek tartott kommunista forradalmárok gyermekei és unokái. Többnyire a városi közegből érkeztek, gazdagabb keleti tartományokban nőttek fel, s gyakran a nagy kínai cégek és vállalkozók érdekeit képviselik. Ebbe a csoportba tartozott Po Hszi-laj is, akinek apja egykor Mao bizalmasa volt.  Sokan őt tartották Kína leendő elnökének, aki nagyon gyorsan emelkedett a ranglétrán: Dalian gazdasági körzetének polgármesteréből tartományi kormányzó, 2004-ben kereskedelmi miniszter, majd három év múlva a Politikai Bizottság tagja lett. Azonban 2008-tól egyre ellenszenvesebb lett a KKP populistái számára. Po Hszi-laj ugyanis az újmaoista vonalat képviselte, amely lényegében egy szélsőbaloldali irányzatnak fogható fel.

Komoly népszerűségre tett szert populista kampánnyal, követelte a gazdasági növekedés lelassítását és a javak újraelosztását. Po tudatosan a Mao-kultuszra épített, híveivel együtt tömeggyűléseket tartott, ahol forradalmi dalokat énekeltek, és az egykori elnöktől vett idézeteket küldött szét sms-ben támogatóinak. Hamarosan azonban nyugtalanítani kezdte a KKP-t  Po népszerűsége, ezért félreállították.

2012. március 15-én Po Hszi-lajt leváltották chongqingi tisztségeiből és nyilvános bírálatban részesítette őt a miniszterelnök. Felfüggesztették a központi bizottsági és politikai bizottsági tagságát és egyben fegyelmi vizsgálatot indítottak ellene. Az ok, egy brit üzletember, Neil Heywood halála, akinek ügyében a felesége gyanúsított lett. 2012 szeptemberében Po Hszi-lajt a KKP KB Politikai Bizottsága döntése alapján kizárták a pártból.

Po Hszi-laj feleségével és fiával.

Az új elnök

A leendő elnök: Hszi Csin-ping előlép a háttérből
A leendő elnök: Hszi Csin-ping előlép a háttérből

Po Hszi-laj eltávolításával lényegében elhárult az akadálya annak, hogy a jelenlegi kínai elnök, Hszi Csin-ping kerüljön Kína élére. Ő eddig is tagja volt a felső vezetésnek. Hszi számos kínai tartományban volt vezető. A piacbarát gazdaságpolitikát részesíti előnyben, és a nagy kínai vállalatok elkötelezett segítője. Nem utolsósorban a kínai hadsereg is őt támogatja: a védelmi miniszter asszisztense volt, 2010 óta pedig a kínai központi katonai bizottság alelnöke. Hivatalosan márciusban veszi át Hu Csin-tao helyét.

Krajčír Lukács

Felhasznált forrás itt.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket a Tumblr-en és a Twitteren is!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!