Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés Észak-Koreának

2012. december 12-én reggel Észak-Korea ismételten megpróbálkozott saját fejlesztésű műholdja fellövésével, amelyet – a legutóbbi áprilisi próbálkozástól eltérően – ezúttal siker koronázott.  Az észak-koreai hírügynökség (röviden KCNA) bejelentette: „A sikeres fellövés (…) áttörés országunk tudományos technológiáinak és gazdaságának fejlődésében, és megvalósítja jogunkat a világűr békés felhasználására.” A hírt először sokan csak kacsának tekintették, azonban a NORAD (USA légvédelmi parancsnoksága) és Észak-Koreával szomszédos országok is észlelték a műhold Föld körüli pályára állását.

A föl-földobott műhold…

2012. április 13-án Észak-Korea műholdprogramja ismételten a nevetség tárgyává vált a világban. Immár harmadszor – először 1998-ban majd 2009-ben – kísérelt meg mesterséges égitestet Föld körüli pályára állítani. A Kim Ir Szen születésnapjának századik évfordulójára időzített „rendezvény” látványosat bukott, a környező államok és nagyhatalmak vezetői elégedetten dőlhettek hátra a székükben. Az észak-koreai rakétaprogram körül ezután teljessé vált a csend. Úgy tűnt, mintha Kim Dzsong Un lemondott volna az észak-koreai műhold tervéről.

A háttérben azonban a legnagyobb titokban tovább folytak a kísérletek.  Kim Dzsong Un tanult hibájából és az áprilisi fellövéstől eltérően a decemberi indításról alig lehetett valamit tudni. Csupán november vége felé érkeztek meg az első információk az újabb phenjani kilövési tervekről. A műholdfelvételek is azt mutatták, hogy Észak-Koreában a Dongcsang-i kilövőállás körül hirtelen nagy lett a forgalom. December 10-én az észak-koreai vezetés bejelentette, hogy újra megpróbálkozik egy műhold fellövésével, ám műszaki okok miatt csak december 29-én kerül sor az indításra. Sőt ezután Kim Dzsong Un egy látványos blöfföt vetett be: december 11-én olyan információk láttak napvilágot, hogy a hordozórakétát szét kell szerelni és újra kell rakni.

Habár Japán és Dél-Korea készenlétbe helyezte a honvédelmet, egyik nagyhatalom sem tartott attól, hogy még ezen a héten megvalósulhat a kísérlet.  A Nagy Utód átverte őket, szinte sokként érte őket a hír: közép-európai idő szerint hajnali kettőkor az Unha-3 hordozórakéta Föld körüli pályára állította a Kvangmjongszong-3-as észak-koreai műholdat. Első fokozata a Sárga-tengerbe zuhant mintegy 200 kilométerre nyugatra Dél-Koreától, második fokozata a Kelet-kínai-tengerbe esett, a harmadik pedig a Csendes-óceánba, mintegy kétszáz-háromszáz kilométerre keletre a Fülöp-szigetektől.

Tiltakozások sora

   

A japán vezetés nem adott parancsot a rakéta lelövésére, csupán „mélységes sajnálatát” fejezte ki és az ENSZ Biztonsági Tanácsa rendkívüli ülésének összehívását kérte. Susan Rice, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete közölte, „komoly következményei” lesznek az észak-koreai rakétakísérletnek. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár szintén sajnálatosnak nevezte az észak-koreai rakétafelbocsátást, és rámutatott, hogy ez a cselekedet ellentétes a nemzetközi közösség egyértelmű és erős felhívásával.

A műholdfellövést nemcsak az USA, hanem Oroszország és Kína is elítélte. A kísérlet az  ENSZ Biztonsági Tanácsa 1874. számú határozatának megsértését jelenti – amely szerint Észak-Korea nem birtokolhat és tesztelhet IBM rakétákat – és növelte a feszültséget a térségben. Moszkva felszólította Phenjant, ne tegyen több olyan lépést, amely ellentétes az ENSZ BT határozataival.

Kína úgyszintén ellenezte a fellövést és sajnálatát fejezte ki az eseménnyel kapcsolatban. A kínai külügyminisztérium szóvivője higgadtságra, valamint óvatos és visszafogott reakcióra intette Dél-Koreát, Japánt és az Egyesült Államokat is. A közlemény szerint: „a felfokozott helyzetben minden érintett félnek hideg fejjel tartózkodnia kell attól, hogy olajat öntsön a tűzre, megelőzve ezzel, hogy a fejlemények ellenőrizhetetlenné váljanak.”

Miért pont most?

Felmerül a kérdés, hogy miért pont most, ennyire sietve hajtotta végre Észak-Korea ezt a műholdfellövést, s egyáltalán mi is volt a célja vele? A válasz: Kim Dzsong Un pozíciójának megszilárdítása, katonai fejlettség, valamint nyomásgyakorlás a környező országok kormányaira.

Kezdjük az elsővel. Kim Dzson Un presztízsét az áprilisi kudarc valószínűleg nemcsak határon kívül, hanem belül is csorbította. Természetesen nem az észak-koreai lakosságra, hanem a felső vezetésre, kommunista pártvezetőkre és a hadsereg tábornokaira kell gondolni. Ezzel a lépéssel a Kedves Vezető fia ismét megerősítette pozícióját a párton belül. Egyúttal növelni akarta apja – Kim Dzson Il – személyi kultuszát is, ugyanis a volt diktátor pont egy éve, december 17-én, halt meg. A Nagy Utód egy ilyen jellegű ajándékkal szeretett volna tisztelegni édesapja emléke előtt az egy éves gyászfordulón.

A második, azaz a katonai és stratégia ok már jóval komolyabb tényező.  Az Unha-3 nevű rakéta valójában egy interkontinentális ballisztikus rakéta (angolul: IBM), amellyel az észak-koreai hadsereg képes lehet elérni az USA nyugati partját is. Az észak-koreai vezetés már régóta szeretett volna szert tenni egy ilyen típusú rakétára.  Ez a rakéta már alkalmas nukleáris töltetek célba juttatására, amellyel akár Los Angeles és San Francisco is elérhető. Kim Dzsong Unnak ezzel (talán) nem az a célja, hogy ténylegesen megtámadja a szomszédos országokat, vagy az Egyesült Államokat. Inkább csak az, hogy nagyobb szava legyen a nemzetközi politikában és igazi nagyhatalomként tekintsenek rá.

Végül pedig ez egy üzenet  a környező államoknak is. Dél-Koreában december 19-én tartanak választásokat, és szintén műholdfellövésre készülnek. December 16-án Japán is választ. A  leendő miniszterelnöknek tartott Shinzo Abe az Észak-Korea ellenes keményvonalasok legfőbb képviselője. Phenjan ezzel a műholdfellövéssel lényegében megfenyegette ezen országok lakosságát, hogy ne válasszanak szélsőséges, Észak-Korea ellenes politikusokat, enyhüljön a kommunista ország elleni ellenséges retorika és lehetőleg próbáljanak Phenjan kedvében járni.

Egy beteljesült álom. Vajon megérte?

Észak-Korea látványos és mindenki számára váratlan, sikeres műholdkísérletet hajtott végre.  A nagyhatalmak észak-koreai  külpolitikája és hírszerzése kudarcot vallott.

Kérdés azonban, hogy lehet-e, a KCNA szavaival élve,  „az imperialisták felett aratott győzelemről” beszélni? A műholdfellövésnek vajon milyen beláthatatlan, negatív következményei lesznek az észak-koreai rezsim számára? Több mint valószínű, hogy az ENSZ BT ismét keményen fellép, különböző gazdasági szankciókat szavaz meg Észak-Korea ellen, melyek hatására a romokban heverő gazdaság még mélyebbre fog süllyedni.

Az éhínség és helyi fizetőeszköz inflációja tovább fog növekedni, s minden jel szerint leállnak a segélyszállítmányok is. Ezenkívül kiváltotta Kína – amely sokáig Észak-Korea legszorosabb szövetségese volt – elégedetlenségét is, s nem kizárható, hogy lassan kihátrál Phenjan mögül. Ez pedig katasztrofális lenne Kim Dzsong Un számára.

Bár kicsi az esélye, de mégis előfordulhat, hogy az észak-koreai vezetés követni fogja a műholdját… az űrbe.

Krajčír Lukács

Felhasznált források: itt, itt és itt

Kapcsolódó írás:

Észak-Kórea a (Z)űrben

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket a Tumblr-en és aTwitteren is!