Elszigetelésből kiváló – Keszong bezáratása

2013. május 3-án Észak-Koreában lezárult a Keszong nevű ipari park körüli dráma.  Az utolsó hét dél-koreai dolgozó vasárnap elhagyta a két Korea által közösen üzemeltetett gyárakat. Kim Dzsong Un és az észak-koreai rezsim ezzel a lépéssel lényegében felégetett minden hidat Phenjan és Szöul között, megszüntetve minden hivatalos kommunikációs csatornát.

Napfény-politika gyümölcse

   

Keszong volt a legkézzelfoghatóbb eredménye az ezredforduló idején tapasztalt koreai békülési és egyesülési törekvéseknek.  Kim De Dzsung dél-koreai elnök – aki 2009-ben hunyt el szívelégtelenségben 85 éves korában –  az ezredfordulón „Napfény-politikát” folytatott Kim Dzsong Illel, amely az északi szomszéddal való megbékélést és együttműködést jelentette. Keszongban 2003-ban kezdődtek meg az építkezések, s az ipari park hivatalosan 2004 decemberében kezdte meg működését.

Keszongban az elmúlt kilenc év alatt 123 dél-koreai cég működött és 53 ezer „kiválasztott”  észak-koreai dolgozott itt.  Az ipari park üzemeiben autóalkatrészeket, háztartási eszközöket, ruhaneműket állítottak elő, amelyeket egyenesen a dél-koreai piacokra exportáltak. Keszong működése Észak Koreának évi kétmilliárd dolláros bevételt jelentett. Az innen származó profit jól jött a 2010-es katasztrofális  valutareform után, mivel a pénzhiánnyal küszködő északi rezsim számára Keszong maradt az elsődleges devizaforrás. Az elmúlt években kisebb fennakadásokkal és változásokkal, de mégis tovább folyt a termelés, dacára az olyan eseményeknek, mint pl. a Csonan nevű dél-koreai hadihajó elsüllyesztése vagy az észak-koreai rakétakísérletek.  Azonban Keszongot is utolérte a végzete.

Blokád alá véve

A 2013. február 12-én lezajlott harmadik észak-koreai atomrobbantás óta a Koreai-félsziget a hidegháború óta soha nem látott destabilizáción ment keresztül.  Az elmúlt hónapokban nem telt el úgy nap, hogy a koreai-félszigeten zajló kardcsörtéktől, a beszólásoktól, agresszív nyilatkozatoktól és a háborús előkészületekről ne lett volna hangos a média. Bár a két ország között korántsem volt ritka a feszült légkör, de ilyen mértékű ellenségeskedésre és háborús retorikára az első koreai-háború óta nem volt példa.

Kövesd a Körképet a Facebookon is!

A közös dél-koreai és amerikai hadgyakorlatok, Kim Dzsong Un fenyegetései a háború elindításáról, a fegyverszünet felmondása, a külföldi állampolgárok kiutasítása az országból, a Phenjan és Szöul közötti forró drótok megszüntetése még inkább elszigetelték Észak-Koreát a világtól. Mintha maga Kim Dzsong Un is arra játszott volna, hogy  teljesen izolálja az országát. Az ilyesfajta politikának esett áldozatul a Keszong ipari park is.

2013. április 3-án az észak-koreai határőrök megtiltották 480 dél-koreai határátlépését. Phenjan blokád alá vonta Keszongot, ám azt megengedte, hogy az ott dolgozó dél-korai munkások hazatérjenek. Több száz dolgozó továbbra is ottmaradt a komplexumban. Április 8-án az észak-koreai rezsim visszahívta 53 000 dolgozóját és felfüggesztett mindenfajta tevékenységet Keszongban.

Azonban a dél-koreai dolgozók nem voltak hajlandóak otthagyni a munkahelyüket. Április 17-én  Phenjan megtagadta egy tízfős dél-koreai delegációnak az átlépését a határon, akik élelmiszert és gyógyszert vittek volna az ipari parkban maradt munkásoknak és vállalatvezetőknek.

Végül Pak Gun Hje dél-koreai elnök kénytelen volt visszakozni. Felmerült egy katonai mentőakció terve is, ám ezt végül a dél-koreai kormány elvetette. 2013. április 26-án Szöul elrendelte Keszong elhagyását és a termelés leállítását. Ezzel párhuzamosan  a dél-koreai kormány egy 273 millió dolláros segélyalapot hozott létre a Keszong iparvidék bezárása kapcsán érintett 123 dél-koreai vállalat számára. Május 3-án hét órakor az utolsó dél-koreaiak átlépték a határt, majd az észak-koreai munkások bérével megrakodott, 13 millió dollárnyi értékű készpénzt szállító dél-koreai jármű Észak-Korea területére hajtott, s annak átadását követően visszatért.

A sárkány és a sas: közös megoldás? 

Kína számára is elfogadhatatlan volt Keszong bezárása. Mivel Phenjan jelentős profitbevételtől esett el, ezért még több segélyt követelt a pekingi kormánytól. A KKP-ban (Kínai Kommunista Párt) már komoly viták folynak arról, hogy meddig mehet el Észak-Korea, milyen feltételekkel szabad csak Kim Dzsong Un-nak segélyt adni. A kínai vezetés már nem elégszik meg azzal, hogy csupán nyugalomra inti a feleket és tárgyalásokat javasol.

Nem sokkal a keszongi blokád után Hszi Csin-ping kínai elnök a Hainan-szigeten megrendezett gazdasági fórumon bejelentette: „Senkinek sem engedhetjük meg, hogy önzésből káoszba taszítson egy térséget vagy az egész világot.”  Peking számára elérkezett az idő, hogy ha lassan is, de átértékelje a korábban Kína-belpolitikának tartott Észak-Korea ügyét.

Ennek első és kezdetleges lépése volt az amerikai külügyminiszterrel való találkozó. Április 13-án John Kerry Pekingben járt, ahol tárgyalt a kínai vezetéssel. Főleg gazdasági és kibernetikai témákról volt szó, ám a sajtóértekezleten már a koreai válság megoldási lehetőségeiről beszéltek.

Vang Ji, kínai külügyminiszter a Kerryvel folytatott tárgyalások során leszögezte: országa ragaszkodik a félsziget atommentesítéséhez, a békéhez és a konfliktus tárgyalásos rendezéséhez. Aggodalmát fejezte ki a Koreai-félszigeten kialakult feszültség miatt, s egyben arra sürgette az érintett feleket, hogy „folytassanak párbeszédet, javítsák kapcsolataikat, és a kölcsönös bizalom megteremtésével segítsék elő a nukleáris leszerelést, Északkelet-Ázsia tartós békéjét”.

Kína azóta sürgeti a tárgyalások folytatását, s ideiglenes leállította bizonyos áruk  –  főleg  a luxus és a elektrotechnikai eszközök – bevitelét Észak-Koreába. Kérdés azonban, hogy ez az esetleges együttműködés mennyire lesz gyümölcsöző a közeljövőben. Most további találkozóknak és telefonbeszélgetésnek kell következniük. Az esetleges amerikai-kínai együttműködés attól is függ, hogy a KKP-n belül melyik csoport kerekedik felül: az, amelyik egy amerikai szövetséges egyesült Koreát vagy pedig az, amelyik a teljesen kiszámíthatatlan Észak-Koreát ítéli veszélyesebbnek.

Keszong bezárásával  véglegesen lezárult egy korszak a Koreai-félszigeten. A sikeres Napfény-politika, amelynek végső célja a két Korea békés egyesülése lett volna, már csupán egy be nem teljesült álom. Kim Ul Cshul, a dél-koreai Kyungnam Egyetem professzora fejezte ki talán legjobban a Keszong bezárásának következményeit: „az Észak és Dél közötti bizalom olyan szintre süllyedt, ahonnan már nehéz lesz az országoknak helyrehozni kapcsolatukat.”

Krajčír Lukács

Forrásokat megtalálod: itt, itt és itt

Előzmények:

Vakító provokáció – Az észak-koreai atomrobbantás

Mao útjai kifürkészhetőek…Generációváltás Kínában

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!