Demokrácia Mianmarban: Illúzió vagy valóság?

2013. június 4-én a délkelet-ázsiai Mianmarban – régi nevén Burmában – Thein Szein elnök egy kevésbé látványos, de nagyon fontos lépésre szánta el  magát. Az országban újabb politikai foglyokat engedtek szabadon, s hamarosan az összes politikai elítélt amnesztiát kap. Ez újabb lépés a mianmari demokrácia rögös útján, amely a 2010-es katonai junta önfeloszlatása után kezdődött. Kérdés azonban, hogy az új vezetés mennyire gondolja komolyan ezt a folyamatot. Vagy az egész csupán Szein hatalmának megerősödését és a nyugati  hitelek beáramlását szolgálja?

Mai cikkünkben összefoglaljuk a 2010 óta zajló mianmari változásokat, a politikai reformokat és a hirtelen megugró nyugati befektetéseket.

A junta irányítása alatt

Ne Win tábornok 1962-ben vette át a hatalmat Burmában, s egyfajta szocialista irányvonalat próbált meg követni. Minden hatalom a katonai vezetés kezében összpontosult. Az ország 1962-1989 között teljesen elszegényedett az erőszakos iparosítástól, a tervgazdaságtól és a kollektivizálódástól, miközben a hadseregnek sem sikerült megerősítenie a hatalmát. Az 1970-es években egymást érték a felkelések és a lázadások. 1989-re végül megbukott a szocializmus, de a junta megmaradt. Létrejött az Állami Béke és Fejlődés Tanácsa, amely statáriumot hirdetett (mely évtizedekig fenn is maradt).

Az ország nevét Burmáról Mianmari Unióra változtatták ( sok helyen még a hivatalos körök is Burmának hívják az államot, többek közt az USA-ban.) Ebben az időszakban számos ellenzékit és politikai foglyot kivégeztek, a lakosságot teljesen elszigetelték a külföldi hírektől. Mianmar igyekezett kimaradni a világpolitikai eseményekből, izolációs politikát folytatott, miközben a pekingi vezetés erősen beleszólt az ország belpolitikájába.

   

A junta bukása 2007. augusztus 15-én vette kezdetét. A  kormány megszüntette az üzemanyag ártámogatását, ennekkövetkeztében annak ára a korábbi kétszeresére emelkedett. A kezdeti megmozdulásokat, amelyhez a szerzetesek is csatlakoztak, a hadsereg és a rendőrség durván leverte – érdekes párhuzam most Törökországgal. A sáfrány forradalom következtében a  junta hatalma megrendült, de  nem omlott össze.  A 2008-as Nargis hurrikán és a növekvő szegénység azonban végezetül arra késztette a katonai vezetést, hogy 2010-re választásokat írjon ki. Azt a hadsereg által támogatott Szövetségi Szolidaritás és Fejlődés Pártja (későbbiekben USDP) nyerte meg, nyugati megfigyelők szerint csalással. 

Lassú víz…

Thein Szein 2010 óta óvatos politikai reformokba kezdett. A választásokat követően azonnal szabadon engedte  Aung Szan Szú Kji ellenzéki politikusnőt. A béke Nobel-díjas asszony nagy népszerűségnek örvend az országban, ő a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) vezetője. 2011 óta folyamatos tárgyalásban van a kormánnyal az együttműködésről és a következő választásokról. A kormány a politikai foglyok elengedésével kapcsolatban is Aung Szan Szú Kjivel folytatott megbeszéléseket. A választások óta egyébként 6 359 fogolyt engedtek szabadon, több hullámban.

Mianmarban a legnagyobb változás a cenzúra területén következett be. A világ egyik legerősebben kontrollált és korlátolt médiájával rendelkező országában ugyanis már elérhető az internet, nyugati mobilhálózatok épülnek ki – bár állítólag még mindig 250-300 euróba kerül egy SIM kártya -, miközben a kormánypárti sajtó is egyre mérsékeltebb hangnemet üt meg. Engedélyezik a külföldi újságírók beutazását, ugyanakkor ellenőrzik a cikkeiket. Jelentős előrelépések történtek a gyülekezési jog területén is.A dolgozóknak lehetőségük van szakszervezet létrehozására és sztrájkra is. Nagy előrelépés volt ebben a folyamatban, amikor Hillary Clinton, később pedig Barack Obama idelátogatott. 2012. november 20-án ő volt az első amerikai elnök, aki Mianmarba érkezett.

A Coca-Cola visszatérése

Mianmar számára a politikai nyitás azonban az első lépés volt a nyugati gazdasági befektetések és a kölcsönök felé. Az országban hatalmas a szegénység, az infrastruktúra elmaradottsága és az áramszolgáltatás hiánya. Az ország több mint 11 milliárd dollárral tartozik a Világbanknak, az Ázsiai Fejlesztési Banknak, az EU-nak és Japánnak.  A korábban kitiltott vállalatok is megjelenhettek ismét a burmai piacokon: a Toshiba, Panasonic, Yamaha stb. Az ország inflációja is hatalmas – 2005 és 2010 között 30%-os volt.

Kövesd a Körképet a Facebookon is!

Az Egyesült Államok is érdeklődni kezdett a burmai nyitás iránt. Obama legelőször  Derek Mitchellt nevezte ki nagykövetnek, s ezzel együtt az ország elleni embargókon is enyhítettek. 500 000 dollár értékű gyorssegélyt adtak az országnak, s megjelentek az amerikai cégek is: a Coca-Cola például 60 év után tért vissza az országba. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság (EB) elnöke Thein Szein  elnökkel folytatott tárgyalását követően bejelentette, hogy az Európai Unió új, 78 millió eurós fejlesztési segélyt nyújt Mianmarnak. Feloldottak továbbá mindenféle korlátozást és szankciót az országgal szemben, leszámítva a fegyverkereskedelmet.

Kihívások sokasága

Habár Thein Szein már elkötelezte magát a mianmari rendszer megváltoztatása mellett, ez nem nyerte el mindenki tetszését. Az  USDP-nek további külső és belső kihívásokkal is szembe kell néznie a jövőben. Nem feledkezhetünk meg Kínáról, mely számára rendkívül aggasztó Mianmar Nyugat felé fordulása. A kínai vezetés a hidegháború során és után is a saját befolyási övezetének tartotta az országot. Pekinget aggasztja a lehetőség, hogy az amerikai-burmai kapcsolat mélyülésével amerikai bázisok jöhetnek létre és egységek állomáshatnak majd Kína dél-nyugati szomszédságában.Különösen most, amikor úgy tűnik, mintha az Egyesült Államok igyekezne „körbezárni” Kínát, legalábbis a legújabb kínai Fehér könyv szerint.

A stratégiai okokon kívül Mianmar kiesésével Peking gazdasági érdekei is sérülnének. Az Irrawaddy folyón épülő kínai kezdeményezésű Myitsone-gát építését felfüggesztették. A 3,6 millió dolláros kínai támogatással épülő vízi erőmű lett volna a második a tervezett nyolcból. A burmai katonai junta ezenkívül 2,4 milliárd dolláros államadósságot is felhalmozott Pekinggel szemben. Lényeges dolog még, hogy 2010-ben „leleplezték” a mianmari atomprogramot, amelyhez Észak-Korea is hozzájárult, Kínán keresztül technikát, SCUD rakétákat és atomtudósokat küldve az országba.

Thein Szeinnek nemcsak Peking miatt kell aggódnia. Mianmarban a durva katonai diktatúra miatt megerősödtek a különböző etnikumok függetlenségi törekvései is. A lakosság 68%-ka burmai, a többi más-más népcsoport. Az USDP-nek a legtöbb etnikummal már sikerült megegyeznie, csupán a kacsinokkal akadt némi probléma. A Mianmar északi részén élő kacsinok már 1961 óta harcoltak a katonai diktatúra ellen. A Kacsin Függetlenségi Hadsereg (KIA) 2011-ben – 17 év fegyverszünet után – újra támadást indított a kormány ellen. 2012-ig véres harcok zajlottak a burmai-kínai határ mentén, majd Laiza város elfoglalása után – pekingi közvetítéssel – elkezdődtek a béketárgyalások. 2013. február 6-án a két fél fegyverszüneti megállapodást kötött, valamint egy közös ellenőrző-megfigyelő rendszert állítottak fel. Viszont a tartós béke egyenlőre még kérdéses az országban, mivel a KIA nem mondott le Kacsin függetlenségéről.

Mianmarnak a kulturális-vallási ellentétekkel is szembe kell néznie. Bár az összakosságnál a buddhisták aránya 89%, mégis komoly problémájuk van a 4%-os – Bangladesből érkezett – muszlim kisebbséggel, akiket rohingyának neveznek. Gyakoriak az összecsapások a két felekezet között. 2012-ben az arakáni szövetségi államban 125 000 muszlimot űztek el otthonaikból. 2013 április végén Meithilában buddhisták gyújtogattak a város muzulmán negyedében 43 ember halálát okozva. Csak a katonáknak köszönhetően sikerült rendet teremteniük a százezres városban.

Demokratikus diktatúra vagy diktatórikus demokrácia?

Mianmar történetében nem ez az első eset, amikor úgy tűnik, hogy az ország a demokrácia felé halad. A XXI. század elején volt egy rövid időszak, amikor szintén reformokat vezettetek be, de később egy még keményebb katonai junta került hatalomra. Sokan attól tartanak, hogy most is hasonló fog történni: szerintük az egész demokratizálódás csupán szemfényvesztés, melynek valódi célja a nyugati tőke megszerzése.

Az mindenesetre kétségtelen, hogy Thein Szein és az USDP eddig soha nem látott reformokkal igyekszik megnyerni magának nemcsak az ellenzéket, hanem a világ közvéleményét is. Olyan területeken  – cenzúra, amnesztia, ellenzékkel való egyeztetés – történtek jelentős előrelépések, amelyeket pár éve még mindenki lehetetlennek tartott az országban. A változás egyik legfőbb bizonyítéka, hogy 2014-ben Mianmar foglalja majd el a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) elnöki posztját.

Harciasabb panda? Az új kínai Fehér könyv

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!