2013. július 5-én volt négyéves évfordulója az északnyugat-kínai Hszincsiang-Ujgur tartományban történt nagy ujgur zavargásnak. Emiatt Peking évek óta a legnagyobb mozgósítást hajtotta végre a régióban; állig felfegyverzett rendőrök és különleges egységek terepruhás, rohamsisakos fegyveresei lepték el a nagyobb városokat. Erre a mozgósításra azért is volt szükség, mert az elmúlt hetekben ismét összecsapások zajlottak a térségben. Mindeközben a kínai vezetésnek nemcsak az ujgurok miatt fájhat a feje, hanem a kínai gazdaság ideiglenes megtorpanása és egy újabb pénzügyi lufi kialakulása miatt is.
Ujgur történelem dióhéjban
Az ujgurok egy körülbelül tízmilliós népcsoport, amely túlnyomó részt Kína nyugati részén él. Hivatalosan ezt a területet Hszincsiang-Ujgur tartománynak hívják, de a lakosok egymás közt Kelet-Turkesztánnak vagy Ujgurisztánnak nevezik. Az ujgurok abban térnek el a többi, 55 kínai nemzetiségi csoporttól, hogy a türk nyelvcsaládhoz, valamint az iszlám valláshoz tartoznak. (Egy kis érdekesség: az ujgurok a magyarokat tartják gyakorlatilag az egyetlen rokonnak Európában. Ennek az magyar-ujgur elméletnek több magyar utazó, köztük Kőrösi Csoma Sándor is lelkes híve volt és igyekezett bizonyítani eredetét.)
Az ujgur királyságok kezdetben függetlenek voltak, de a mongolok idővel bábkirályságot hoztak létre. 1760-ban Kína megszállta a térséget, s hivatalosan is a Mennyi Birodalomhoz csatolták. Kínában a XX. század elején bekövetkezett változások miatt folyamatosak voltak a felkelések ,az ujguroknak kétszer is sikerült kivívniuk a függetlenségüket. 1949-ben létrehoztak egy Kelet-Turkesztáni Köztársaságot, ám annak vezetői a KKP-val (Kínai Kommunista Párt) való tárgyalás előtt titokzatos körülmények között meghaltak. Ezután a kínai hadsereg Tibettel egy időben megszállta a térséget. 2001 szeptember 11.-i eseményeket kihasználva a KKP a terrorizmus elleni harc részeként tüntette fel az ujgorokkal szemben alkalmazott bánásmódot.
Ujgorok a térképen.
2009-ben, nem sokkal a tibeti felkelés után Kelet-Turkesztában is megindultak a tiltakozások. A Hszinhua kínai hírügynökség beszámolója szerint a kezdetben békésen demonstráló ujgurok azért gyűltek össze, hogy követeljék annak a 2009 június történ incidens kivizsgálását, amikor egy dél-kínai játékgyárban két fiatal ujgur férfi vesztette életét, miután han kínaiakkal összetűzésbe keveredtek. A zavargásokban 197-en vesztették életüket – többségében han kínai – és több mint 1700-an megsebesültek. Emellett az utcai károk is jelentősek voltak. A felkelők felgyújtottak 261 járművet, 203 üzletet és 14 lakóingatlant.
A 2009-es ujgur tüntetések és zavargások.
Visszatérő zavargások
Bár 2013-ig nagyobb összecsapásra nem került sor, az indulatok korántsem csillapodtak. A legnagyobb problémát az okozza, hogy a pekingi vezetés immáron ötven éve han kínaiakat telepít be a környékre. Emiatt az ujgurok aránya 50 százalék alá csökkent, nehezebben tudják érvényesíteni a jogaikat. Különösen az anyanyelvű tanítást vagy a szabadabb vallásgyakorlást. (Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a kínai kormány egyke-politikája soha nem vonatkozott rájuk, több gyereket is vállalhattak.)
2013 tavaszán többször is előfordult, hogy kisebb összecsapások törtek ki az ujgur szeparatisták és a rendvédelmi erők között. Áprilisban 21-en vesztették életüket, amikor a hivatalos jelentések szerint a rendőrség egy illegális helyi fegyvergyártó műhelyre csapott le. Június 26-án pedig a késekkel felfegyverzett tüntetők lerohantak egy rendőrőrsöt. Viszont Ümit Hamit – a kínai kormány ellen küzdő ujgur emigránsok európai vezetője – szerint a kínai rendőrök nyitottak tüzet békés tüntetőkre. A zavargásokban 35 ember vesztette életét.
Az ujgurok felborítanak egy rendőrkocsit, miután megtámadtak egy rendőrőrsöt.
Azóta folyamatosak a Kelet-Turkesztáni Iszlám Mozgalom (ETIM) nevű szakadár szervezet támadásai a tartomány egész területén. Hotan sivatagi városban például a péntek déli ima után több mint száz, késekkel és botokkal felszerelkezett ujgur rátámadt egy másik rendőrőrsre. Ez a legutóbbi felkelés azért is érdekes, mert július 1-én a kínai állami média szokatlan módon a szíriai felkelőket tette felelőssé a legújabb hszincsiangi zavargásokért, miszerint ők képezték ki az ujgur szélsőségeseket. A Kelet-Turkesztáni Iszlám Mozgalom (ETIM) nevű szakadár szervezet több tagja Szíriába ment harcolni Bassár el-Aszad ellen, majd amikor a helyzet rosszabbra fordult, Kínába utazott vissza. Erre utal a 23 éves, Maimaiti Aili néven azonosított terrorista letartóztatása is, aki ETIM-en keresztül jutott ki Szíriába, és ezt később be is vallotta.
ETIM – Kelet-Turkesztáni Iszlám Mozgalom harcosai Szíriában.
A megtorpant sárkány
A múlt év októberében „megválasztott” kínai Hszi Csin-pingnek és az új vezetésnek június végén – az etnikain kívül – gazdasági jellegű problémákkal is szembe kellett néznie, mivel a kínai növekedés lelassult és egy újabb pénzügyi lufi van kialakulóban. Június 20-án a kamatlábak hirtelen megugrottak, ennek következtében a bankközi hitelezésben komoly pénzhiány állt be. A sanghaji bankközi kamatláb – SHIBOR-nak – mind az egynapos, mind egyhetes értéke felszökött 10% fölé, ami pánikot keltett belföldön és külföldön egyaránt a kínai pénzügyi rendszer összeomlásával kapcsolatban. A kínai központi bank (PBoC) nem kívánt beavatkozni és kisegíteni a bajba jutott bankokat, ezzel utasítva azokat nagyobb hitelezési fegyelemre. Több bank is a csőd szélére került, mivel a bankközi rövid lejáratú hiteleket nem tudták finanszírozni.
A kínai üzletemberek aggódva figyelik az árfolyamok alakulását.
A Sanghajban rendezett pénzügyi konferencián a kínai központi bank kormányzója, valamint a banki szabályozó hatóság vezetője is azt hangsúlyozta ki, hogy van elég pénz a pénzügyi rendszerben. Biztosítva van a normális likviditás, de számos egyéb eszközük is van szükség esetén fellépni. Elsődleges célként a piacok stabilitását jelölték meg, de kihangsúlyozták azt is, hogy ha kell, a bajba jutó pénzintézeteket meg fogják segíteni. Szerintük az ország bankrendszerében a rendes kifizetési és elszámolási igények kétszerese áll rendelkezésre pluszforrásként. Kihangsúlyozták, hogy céljuk a hitelek minőségének javitása, valamint a piaci erők nagyobb érvényesülése is a gazdaságban.
Természetesen Peking még képes úrra lenni a helyzeten: a központi bankja hozzányúlhat hatalmas hitel- és valutatartalékaihoz, a kormány dönthet az állami vállalatokban meglévő részesedéseinek egy részének az eladásáról is, végső esetben pedig további pénzt is nyomhat a gazdaságba. Ennek ellenére még mindig komoly az aggodalom; egy kínai hitelválság sokkal súlyosabban érintené a világgazdaságot, mint a 2008-as pénzügyi válság. A Kínába exportáló országok vesztesége hatalmasra duzzadhat, egy válság így magával ránthatja a távol-keleti állam felvevőpiacaira jobban ráutaltakat is, újabb globális visszaesés felé taszítva a világot. A helyzet kísértetiesen hasonlít Japán gazdaságnak lelassulására a ’80-as évek végén és a ’90-es évek elején. Ott is pénzpumpálással próbálkoztak, amely ingatlanpiaci buborékot okozott, valamint óriási beruházásokkal próbálták a növekedést ösztönözni, kevés eredménnyel.
Az elmúlt hetekben Peking kénytelen volt szembesülni a gazdasági növekedésének határaival. Kína, bár továbbra is a világ legnagyobb GDP növekedését felmutató és egyben legnagyobb exportországa, amely még a 2008-as pénzügyi válság idején is képes volt ösztönözni a világgazdaságot. A legnagyobb aggodalmat azonban az kelti a Kínai Kommunista Pártban, hogy a gazdasági visszaesés – az ujgurok területén történő etnikai zavargásokkal együtt – megkérdőjelezheti az egypártrendszer legitimitását a hatalmas országban.
