2013. július 21-én az Abe Sinzo vezette Liberális Demokrata Párt (LDP) többséget szerzett a japán felsőházban. A 2012 decemberi alsóházi választást követően Abe Sinzo ismételten elsöprő győzelmet aratott, s most már minden akadály elhárult az útjából, hogy megvalósítsa – a japán politikai életben korábban nem tapasztalt – radikálisabb intézkedéseit. Az LDP ismét a nacionalizmusra helyezi a hangsúlyt, amely leginkább a történelem újraértékelésében, a hadsereg-fejlesztési programokban és a régió országaival egyre inkább feszültebbé váló viszonyban nyilvánul meg.
Cikkünkben bemutatjuk Abe Sinzo visszatérését, gazdaságpolitikáját, valamint az újjáéledő japán nacionalizmust.
A nagy visszatérés
2007-ben (alig egy év után) Abe Sinzo megtört politikusként, betegségre hivatkozva távozott miniszterelnöki hivatalából. Ezzel véget ért egy rendkívül kaotikus időszak, ugyanis 2000-2007 között a japán gazdaság stagnálásba süllyedt, miközben a kormányfők folyamatosan váltották egymást. A japán belpolitika teljesen kiszámíthatatlanná vált, amely bizony komoly nyomot hagyott a szigetország gazdasági mutatóiban, különösen a külkereskedelemben. A Japán Demokrata Párt próbálta kivezetni az országot a stagnálásból, de 2011-ben bekövetkezett földrengés és a fukusimai atomkatasztrófa miatt mára szinte minden támogatását elveszítette.
Bár a közvélemény-kutatások szerint az LDP népszerűsége nagyot nőtt 2012 végén, az alsóházi választások eredménye mégis meglepetésként érte japán lakosságát: Abe Sinzo pártja 294 mandátumot szerzett a 480 fős alsóházban. A győztes párt vezetője még aznap este bejelentette, hogy célja Japán „revitalizálása” és a recesszióban lévő gazdaság felélesztése. Elmondta, hogy első lépésként az LDP „jelentős méretű” költségvetési kiegészítést fog benyújtani. Egy teljesen újfajta gazdaságpolitika vette kezdetét az országban, amely három fontos pontból állt:
- 10 000 milliárd jenes gazdaságélénkítő program;
- a japán jegybankelnök által végrehajtott – olcsó állami pénzzel árasztották el a hitelpiacot – monetáris lazítás;
- és a gazdasági szerkezet átalakítása.
Ezenfelül szeretnék, hogy 2014-ben és 2015-ben duplájára emelkedjen forgalmi adó, amely Japánban jelenleg 5 százalék.
Ezekre a gyakran radikálisnak vagy épp unortodoxnak minősített lépésekre azért van szükség, mert a japán gazdaság évek óta recesszióban van, miközben az államadósság a GDP 230 százalékát teszi ki, s 2013 június 30-án már átlépte az egy billiárd jenes határt. A Nyugaton „Abenomics” néven emlegetett gazdaságpolitika nagy népszerűségnek örvend a japán lakosság körében, az NHK televízió közvélemény-kutatása szerint a válaszadók 71%-a pozitívnak ítélte az LDP eddigi erőfeszítéseit. Ezért nem volt kérdéses a júliusi felsőházi választás kimenetele sem: a választók 47%-a szavazott az LDP-re és 115 helyet szereztek a szenátusban. Az eddig a legnagyobb felsőházi frakcióval rendelkező balközép Japán Demokrata Párt mindössze 15 mandátumot szerzett. A populista Japán Restaurációs Párt is gyengén szerepelt, 7 képviselője jutott be a felsőházba.
A feléledő nacionalizmus
Azonban Abe Sinzo nem a szokatlan gazdaságpolitikájáról híres, hanem a japán nacionalizmus feltámasztására tett kísérleteiről. A két győztes választás – lényegében erős ellenzék nélkül – lehetővé teszi a miniszterelnök számára, hogy megteremtse a politikailag „stabil és normális” Japánt. Már az üzenetértékű volt, amikor a választási kampány végén Abe Sinzo egy harckocsival, egy másik alkalommal pedig repülőgéppel mutatkozott. Megváltozik a japán oktatás rendszer is: korábban a természettudományok voltak a fókuszban, most már egyre nagyobb hangsúlyt kap a történelemoktatás.
Az LPD vezető politikusainak célja „mély társadalmi vitát” indítani az alkotmány módosításáról. 1947-ben a japán parlament elfogadta a „békealkotmányt”, amelyet azóta sem módosítottak. Sinzo pártja már közzé tett egy alkotmány-tervezetet, amelyet a civil szervezetek részéről heves bírálatok értek, mert az egyéni jogok helyett a közösség felé való kötelességeket hangsúlyozza.
Továbbá a nemzetközi politikában komoly visszhangot váltott ki Taro Aso, japán pénzügyminiszter, kijelentése: „A weimari alkotmányt észrevétlenül írták újra a náci Németországban. Miért nem sajátítjuk el taktikájukat?” (Májusban is történt hasonló eset, amikor Toru Hasimotokame oszakai polgármester azt mondta, hogy a megszállt területek női lakosságából fenntartott prostitúciós hálózat szükséges megoldás volt a második világháború alatt.)
A szamuráj útja
Az 1947-es békealkotmány tizedik cikkelye tiltja a nagy létszámú hadsereg fenntartását, s az atomfegyverek előállítását. A Japán Önvédelmi Erők alacsony létszámú és szűk védelmi feladatokat lát el, viszont az elmúlt évek kihívásai – mint pl. Kína fegyverkezése, vagy a folyamatos szigetviták a környező államokkal – miatt az LPD úgy gondolja, hogy itt az ideje fejleszteni és bővíteni a hadsereget. Tizenegy év után növelik a katonai kiadásokat, s több különleges, ejtőernyős deszant alakulatot állítottak fel. A növekvő japán militarizmus egyik bizonyítéka, hogy a Hirosima elleni atomtámadás 68.-ik évfordulóján leleplezték a 250 méter hosszú helikopterhordozót, amely 1,14 milliárd dollárból épül. A hajó az Izumo nevet kapta, amely megegyezik az 1937-ben Kínát megtámadó császári flotta zászlóhajójának nevével.
Japán az elmúlt években egyre többet konfrontálódik a környező országokkal, főleg Kínával. A Szenkaku – kínaiul Tiaojü – szigetcsoport körüli vita már régóta mérgezi a japán-kínai kapcsolatokat. A japán parti őrség szerint a határsértések száma rekordot döntött. Tavaly szeptember óta 37 alkalommal sértették meg a kínai hajók a tengeri határokat, amelyre válaszul Japán 306 alkalommal küldte ki F-15-ös vadászgépeit. Abe Sinzo a decemberi győzelem után a szigetekre repült azért, hogy kijelenthesse: egyetlen centimétert sem hajlandó feladni.
A szigetvita csupán a kínai-japán ellentét csupán egyik forrása. A történelem során mindig is feszült volt a két kelet-ázsiai ország viszonya, többször keveredtek háborúba egymással. A 20. század első felében Japán megszállta Kínát, s az olyan események, mint az 1937-es nankingi mészárlás, csak még távolabb taszították egymástól a két országot. Az elmúlt években Japán egyre inkább szembesült azzal, hogy amíg ő betartja a békealkotmányát és igyekszik Washington kedvében járni, addig Kína hihetetlen mértékű fegyverkezésbe kezdett. A japán elit továbbá azt sem emésztette még meg, hogy a 2008-as pénzügyi világválság alig rontott a kínai gazdasági mutatókon, miközben 2011 elején Kína megelőzte Japánt.
Kétségtelen, hogy Abe Sinzo pártja szakít a korábbi japán politikai hagyományokkal, amellyel célja, hogy Japán nemcsak a régió, hanem a világpolitika egyik legfontosabb szereplője legyen. Az viszont még kérdés: erre mennyire lesz vevő a lakosság? A külpolitikát a japánok alig 10 százaléka tartja fontosnak, s elgondolkodtató az a tavalyi felmérés is, miszerint a japán fiatalok 80 százaléka harc helyett menekülőre fogná, ha támadás érné hazáját.
Forrásokat megtalálhatod: itt, itt és itt
Kapcsolódó cikkek:
Harciasabb panda? Az új kínai Fehér könyv
Megosztás:
Címkék: Abe Sinzo békealkotmány japán gazdaság helyreállítása Kína költségvetés LDP militarizmus nacionalizmus szigetvita választás
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Nem érkezett még komment. Legyen az öné az első!
A kommenteket lezártuk.