A vörös vonalon túl – A vegyi fegyverek bevetése Szíriában

2013. augusztus 21-én a világtörténelem második legnagyobb és egyben legtöbb áldozattal járó szarin támadását hajtották végre Damaszkusz mellett. A szíriai polgárháború alatt talán még soha nem volt ennyire megosztott a világ közvéleménye, a politikai elit és a nemzetközi média. Mindkét oldal – a Szíriai Szabad Hadsereg (FSA) és a Szíriai Arab Hadsereg (SAA) –  egymást vádolják a szörnyű tett elkövetésével. Az ENSZ vizsgálat egyelőre még tart, de az Egyesült Államok és néhány szövetségese eldöntötte: csak Bassár el-Aszad (az SAA főparancsnoka, Szíria elnöke – s egyben diktátora) lehet a felelős, ezért pedig meg kell őt büntetni. Csakhogy nem úgy alakult minden, ahogy azt a nyugati – valamint pár arab – vezetők eltervezték, mert Oroszország és gyakran a saját állampolgáraik nemcsak hátráltatták, hanem úgy tűnik, hogy már meg is akadályozták a katonai beavatkozást.

Szíria vegyi programjai

Legelőször is nem árt tisztázni, hogy Szíriának tényleg vannak-e vegyi fegyverei (Lásd a 2003-as harmadik öböl-háború).  Az 1980-as években már megjelentek az első hírszerzési jelentések és újságcikkek arról, hogy Háfez el-Aszad hozzálátott a vegyi fegyverek kifejlesztéséhez. A pontos okát ennek még a mai napig nem tudni, de számos esemény válthatta ki a szíriai vegyi program elindítását: az 1979-es izraeli-egyiptomi különbéke; az első öböl-háború, az 1981-es osiraki atomerőmű elleni légicsapás vagy a libanoni polgárháborúba való beavatkozás 1982-ben.

Mindenesetre annyi bizonyos, hogy a program az 1990-es években még nagyon lassan haladt. Akkor az amerikai és az izraeli kormány is alacsony biztonsági kockázatnak minősítette a szíriai vegyi fegyvereket. Jelentősen hátráltatta a vegyi fegyverek fejlesztését, hogy Damaszkusznak sok problémája akadt a töltetek célba juttatásához alkalmas eszközök kifejlesztésével. Kína 1993 és 1996 között segített a  rakétafejlesztésben, miközben szíriai szakembereket képeztek ki Észak-Koreában, s Damaszkusz valamikor az ezredforduló tájékán tudott szert tenni az első saját SCUD-C rakétára. Szíria ma egyike annak a hét országnak – köztük Izraellel –  amely nem írta alá az 1997-es Vegyifegyver Tilalmi Egyezményt. Sokáig titok övezte, hogy a szíriai hadsereg pontosan milyen vegyi fegyverekkel is rendelkezik, s még most is csak becslések állnak rendelkezésünkre:Yperite, VX ideggáz valamint szarin.

2012. július 23-án végül maga Bassár el-Aszad ismerte el, hogy Szíria rendelkezik vegyi fegyverekkel, amelyeket azonnal bevetne egy külföldi támadás esetén. Ugyanakkor hozzátette, hogy azt nem fogja a saját népe ellen használni. Barack Obama először 2012. augusztus 20-án tett említést a szíriai vegyi fegyverekről : „Ha Aszad-rendszer beveti azokat, akkor a rezsim átlép egy vörös vonalat, s akkor az Egyesült Államok és a nemzetközi közösség beavatkozik a szíriai polgárháborúba.” 2012. decemberében a NATO egyre több jelentést közölt, amelyek szerint Szíriában az SAA hozzálátott a vegyi fegyverek élesítéséhez. Még ugyanebben a hónapban Moszkva figyelmeztette a Nyugatot, hogy Bassár el-Aszad számára „politikai öngyilkosság” lenne a tömegpusztító fegyverek bevetése, s minden jövőbeli, ilyen jellegű esetet az ENSZ-szakértőknek ki kell vizsgálnia.

Az események 2013. január 30-án gyorsultak fel, amikor az izraeli légierő meglepetésszerű légitámadást hajtott végre Szíriában. A hivatalos jelentések szerint egy konvojt és egy vegyi fegyver kutatóközpontot ért támadás, mivel Damaszkusz igyekezett átjátszani a légvédelmi rakétáit és a vegyi fegyvereit a libanoni székhelyű Hezbollahnak. 2013. március 19-én  Khan al-Assal nevű településről egy vegyi támadásról érkezett hír. Az incidensben 26-an vesztették életüket, köztük SAA katonák. Damaszkusz szerint az FSA vetette be a tömegpusztító fegyvert. Bár ezt a szíriai ellenzék tagadta, s a kormányerőket vádolták a támadással, az előzetes vizsgálatok szerint az alkalmazott szarin gáz valójában házi készítésű, szennyezett volt. Mindenesetre ez valahogy még nem kavart politikai vihart, az Egyesült Államok és Oroszország is csak egy-két nyilatkozatot adott ki ez ügyben.

   

Felbolydult méhkas

2013. augusztus 21-én Damaszkusz környékén a világtörténelem második legsúlyosabb vegyi támadását hajtották végre ismeretlenek. Az ENSZ szakértők pár napos csúszással kezdték meg a munkájukat (konvojukat egyszer támadás is érte), s augusztus 30-án elhagyták az országot. Előzetes jelentések szerint: szarin gázt vetettek be és az áldozatok száma 1429, köztük 426 gyerek, tehető.

Viszont az már egy teljesen más jellegű kérdés, hogy ki is vetette be valójában a szarint. Ha a támadás technikai oldalát és az alkalmazott szarin gáz mennyiségét nézzük, akkor úgy tűnik, hogy SAA áll a támadás hátterében. Ellenben sok más dolog arra utal, hogy valójában az FSA-nak vagy valamelyik militáns csoportnak állt érdekében bevetni a tömegpusztító fegyvert. A Szíriai Arab Hadsereg  március óta lendületben van, s sorra szorítja vissza az FSA csapatait, akik néhány esetben egymásnak is estek.

Másodszor Bassár el-Aszad tisztában volt azzal, hogyha tényleg alkalmazná a vegyi fegyvereit, akkor elveszítené Oroszország és Kína támogatását, ez pedig katasztrofálisan érintené őt.  Az utóbbi időben már olyan cikkek is megjelentek, miszerint valójában baleset történt – bár az még mindig nincs tisztázva ki is okozta ezt a balesetet – vagy olyan hírrel is találkoztam, amely szerint valamelyik SAA katonai parancsnok önkényesen hajtotta végre a támadást, Bassár el-Aszad jóváhagyása nélkül (Állítólag néhány tábornok már januárban – amikor a Szíriai Arab Hadsereg a mélyponton volt – kérte Aszadot, hogy adjon parancsot a vegyi fegyver bevetésére, de ezt ő megtagadta).

A szarin bevetése óta pedig egyre nagyobb a feszültség a Földközi-tenger keleti partvidékén. Talán a második világháború óta nem volt ennyi hadihajó  a Mediterráneumban, mint most. Az Egyesült Államok több rombolót, tengeralattjárót és két anyahajó vezényelt a térségbe, Franciaország szintúgy, miközben Nagy-Britannia készültségbe helyezte a ciprusi katonai támaszpontját. A múlt héten Róma két rombolót küldött a térségbe,hogy szükség esetén evakuálja az olasz ENSZ-békefenntartókat Libanonból. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy gyakorlatilag a fél orosz flotta is ott állomásozik a szíriai partok közelében. Moszkva az elmúlt napokban még három orosz hadihajóval növelte a jelenlétét, s már arról is érkezett hír, hogy a Jinggangshan nevű kínai hajó is ott tartózkodik régióban. Ezért aztán hatalmas riadalmat váltott ki, amikor szeptember 3-án az orosz haditengerészet két ballisztikus rakétát észlelt a Földközi-tenger felett. Később kiderült, hogy ez egy előre be nem jelentett izraeli rakétateszt volt.

A nemzetközi politikában is komoly viták zajlottak, ahol a Nyugat, Izrael és néhány iszlám ország – Törökország, Szaúd-Arábia, Katar – katonai beavatkozást javasoltak Szíriában. Szerintük az SAA fontos katonai-ipari komplexumait  kellene bombázni, de egy esetleges szárazföldi invázió lehetőségét elvetették a felek. Azonban még a „korlátozott légicsapást” is sokan elutasították, s Oroszország többször nyíltan hangoztatta, hogy egy esetleges agresszió esetén hajlandó megvédeni Szíriát.

Barack Obamának az sem kedvezett, hogy az amerikai lakosság nem rajongott túlságosan az esetleges háborúért, talán annak 10 százaléka támogatta a katonai intervenciót.  Az amerikai elnök számára az sem volt biztató jel, hogy a sokáig biztos Nagy-Britannia kihátrált a légicsapás mögül: David Cameron tervét még a saját pártjában is leszavazták. Obama ezután nem tudott mást tenni, mint kicsit visszakozni vagy legalábbis az időt húzni. Az elnök a kongresszushoz és a képviselőházhoz fordult támogatásért, s szeptember 9-től folyamatos volt az elnöki nyomás, hogy szavazzák meg az amerikai intervenciót. Sokáig úgy tűnt, hogy a háborúpártiak fognak győzni (legalábbis a kongresszusban), de egy váratlan orosz javaslat alaposan megváltoztatta a dolgok menetét.

Putin ex machima

Szergej Lavror, az orosz külügyminiszter, szeptember 9-én arra kérte a szír külügyminisztert: „Moszkva nem csupán a vegyi fegyverek nemzetközi felügyelet alá helyezését, hanem ezt követő megsemmisítésüket is sürgeti, akárcsak azt, hogy Szíria teljes jogú tagként csatlakozzon a Vegyifegyver-tilalmi Szervezethez (OPCW).” Szíria szinte azonnal válaszolt: „Figyelmesen meghallgattuk Szergej Lavrov kijelentését. Damaszkusz üdvözli az orosz kezdeményezést, amellyel megóvható az ország szuverenitása és lakosainak biztonsága. A szír vezetés dicséretben részesíti az orosz vezetés bölcsességét, ahogy igyekezett megakadályozni az amerikai agressziót. „

Vlagyimir Putyin szeptember 10-én ismét felszólította az Egyesült Államokat, hogy mondjon le a szíriai erőszak alkalmazásáról, mert szerinte csak így lehet szavatolni a szíriai vegyifegyver-arzenál nemzetközi felügyelet alá helyezéséről szóló kezdeményezés sikerét.Walid al-Moallem szíriai külügyminiszter az Al-Mayadeen televíziónak adott nyilatkozatában azt is mondta, hogy Szíria kész átadni nemzetközi ellenőrzésre vegyi fegyvereit, megmutatni azok tárolási helyeit, valamint leáll a gyártásukkal. Szíria eleget kíván tenni az orosz kezdeményezésnek, amely alapján nemzetközi felügyelet alá helyeznék a szíriai vegyifegyver-arzenált. Ezenfelül Damaszkusz ígéretet tett arra, hogy aláírja a vegyi fegyverek betiltásáról szóló nemzetközi egyezményt.

Washington már nem tudott mit csinálni, kénytelen volt teljes visszavonulót fújni. Barack Obama kijelentette: „Túl korai lenne megmondani, hogy sikeres lesz-e az orosz javaslat. Folyamatosan ellenőrizni kell, hogy a Szíria tényleg átadja-e vegyifegyvereit a nemzetközi közösségnek. A mostani javaslat fegyveres erő alkalmazása nélkül venné el Szíriától a vegyifegyvereit éppen ezért azt kértem a Kongresszustól, hogy halassza el az intervencióról szóló zárószavazást, mert közben a diplomáciai megoldásért küzdünk.”

A szíriai krízis egyelőre alábbhagyott, ám korántsem ért még véget. Bár egy közel-keleti regionális háború képe valamelyest elhalványult, de korántsem tűnt el teljesen a horizontról. A szíriai polgárháború továbbra is folytatódik, s az elmúlt napok eseményei rávilágítottak arra, hogy ez a konfliktus könnyedén lángba boríthatja az egész Közel-Keletet.