Külügyek

A gall kakas ismét kukorékol: Újabb francia beavatkozás Afrikában

Miközben javában zajlik a francia hadsereg – valamint az Európai Unió – missziója Észak-Maliban, Párizs újabb régióbeli válságba avatkozott be. December elején a Közép-afrikai Köztársaságban, a hivatalosan már feloszlatott muzulmán szélsőséges milíciák és a keresztényekből verbuválódott fegyveres csoportok között véres összecsapások törtek ki.

A harcokban eddig körülbelül ötszázan vesztették életüket, leginkább civilek, akiket mindkét oldal szélsőségesei megkínoztak, vagy megerőszakoltak. Francois Hollande francia elnök, akárcsak Mali esetében, azonnal lépett és megnövelte az itt állomásozó francia haderő létszámát. A francia katonák aktívan részt vesznek az eseményekben, megpróbálva lefegyverezni a militáns csoportokat.

A Közép-afrikai Köztársaság a térképen
A Közép-afrikai Köztársaság a térképen

Mai cikkünkben a Közép-afrikai Köztársaságban zajló harcok előzményeiről, az elmúlt hetek véres harcairól, valamint a francia beavatkozásról lesz szó.

Hirdetés(x)

A puccsok országa

Az 1960-ban függetlenné vált Közép-afrikai Köztársaság sohasem tapasztalhatta meg a nyugalmat és a békét. Az országban napjainkig több tucat puccsot hajtottak végre, amelyek során rosszabbnál rosszabb diktátorok és önjelölt vezetők kerültek hatalomra.

Kövesd a Körképet a Facebookon is, plusz tartalommal!

Az egyik leghírhedtebb közülük az 1966-tól 1980-ig uralkodó Jean-Bédel Bokassa volt, aki ellenfeleit állatkerti ragadozókkal ette meg, sőt állítólag még a kannibalizmustól sem riadt vissza. A most megbuktatott elnök – Francois Bozize – szintén puccsal került hatalomra 2003-ban, bár emiatt nem volt népszerűtlen az országban. A 2005-ös választásokat (még a nyugati megfigyelők szerint is) viszonylag nagyobb csalások nélkül nyerte meg.

Napóleon öltözékét lecserélte, amikor császárrá koronázta magát
Jean-Bédel Bokassa, amikor császárrá koronázta magát

Bozize elnöksége alatt igyekezett szorosabbá fűzni a kapcsolatait Párizzsal, mivel csak az ő támogatásukkal tudta leverni a különböző felkeléseket. A franciák jelentős számú békefenntartó kontingenst állomásoztattak az országban, miközben több millió eurós segéllyel támogatták Banguint. Bozizenak azonban korántsem sikerült fenntartania a rendet, sőt a korrupció, a nepotizmus és a segélyek ellopása miatt a Közép-afrikai Köztársaság a világ egyik legszegényebb országává vált. Nincs rendesen kiépített úthálózata, a fővároson kívüli ivóvízhálózat és áramszolgáltatás gyakorlatilag nem létezik. Kórházakból és rendőrségekből óriási hiány mutatkozik, miközben a különböző törzsfőnökök, militáns csoportok és a családok véres harcokat vívnak egymással a hatalomért. Ám 2012-ben az afrikai országban egy még súlyosabb konfliktus vette kezdetét: a vallási felekezetek közötti összecsapások.

Francois Bozize, a 2013-ban elűzött elnök...
Francois Bozize, a 2013-ban elűzött elnök…

A Közép-afrikai Köztársaság lakosságának fele keresztény vallású (25% római katolikus és kb. ugyanennyi protestáns), 15% pedig szunnita muszlim. A muszlimok az észak-keleti országrészben csoportosulnak, s a XXI. század elejéig viszonylag békében éltek a keresztény többséggel. 2003-ban Bozize a még Szovjetunióban tanult Michel Djotodiat nevezte ki az északkeleti tartomány vezetőjévé, majd végül konzullá. Djotodia azonban többet akart, s 2006-ban egy lázadó csoportot (UFDR) hozott létre, hogy megszerezze a hatalmat. Bozizenek azonban francia segítséggel sikerült legyőznie az UFDR-t; Djotodia pedig börtönbe került. Ezután rövid ideig eltűnt a radarról, de a háttérben egy új – még erősebb – fegyveres “koalíciót” hozott létre.

.. és az kék elnököt megbuktató Michel Djotodia.
.. és az őt megbuktató Michel Djotodia

Az iszlamisták bosszúja

2012 végén ismét harcok törtek ki Bozize és Djotodia között. Djotodia Séléka Koalíciója  fegyverzetben jobban el volt látva, mint a kormányerők. A Sélékaban ugyanis csak úgy hemzsegtek a csádi és a szudáni zsoldosok, valamint különböző szélsőséges iszlamisták meg terroristák. Ennek csakhamar meg is lett az eredménye: 2013-ben Bozize már könyörgött a tűzszünetért, amit végül a felek februárban meg is kötöttek, de csupán pár hétig tartott. A sorozatos győzelmek után a Séléka 2013. március 24-én elfoglalta Banguint. Bozize külföldre menekült, miközben Djotodia felfüggesztette az alkotmányt, feloszlatta a parlamentet és elnöknek nevezte ki magát. Az eseményekre reagálva az Afrikai Unió felfüggesztette a Közép-afrikai Köztársaság tagságát.

Hirdetés(x)

A Seleká harcosai: sok köztük a külföldi
A Séléka harcosai: sok köztük a külföldi

Djotodia szeptemberben feloszlatta a Sélékat, amibe természetesen a harcosok nem voltak hajlandóak beletörődni, s elkezdtek úgy viselkedni, mint a legtöbb afrikai “felszabadító és demokratikus” fegyveres mozgalom tagjai: március óta sorozatosan háborús bűncselekményeket követnek el. A Közép-afrikai Köztársaságban brutális kegyetlenséggel gyilkolnak; nőket erőszakolnak meg; kirabolják a segélyszervezeteket és az árvaházakat. Emiatt már a 4,6 milliós afrikai ország lakosságának tizede elmenekült otthonából, további egymillió pedig élelmiszersegélyre szorul.

A menekülő keresztények az esőerdők szélén sátorvárosokat hoztak létre. Saját milíciát alapítottak, amelyet anti-balakának neveznek. Azonban ők szintén ugyanolyan szörnyűségeket hajtanak végre, mint a Séléka tagjai. A most kiújuló harcok hátterében is valószínűleg az anti-balaka áll, mivel december 5-én Bangui egyik központi negyedében fekvő Nagy mecset imatermében és belső udvarán 54 muszlim holttestét sorakoztatták fel. Ezután elszabadultak az indulatok a fővárosban, s a Vöröskereszt jelentése szerint másnap már 281-re emelkedett a halálos áldozatok száma.

Egy balakával (bozótvágó késsel) felszerelt ember. A keresztény milíciák lényegében "bozótvágókés-ellenesnek hívják magukat.
Egy balakával (bozótvágó késsel) felszerelt Sáláka-harcos. A keresztény milíciák elnevezése, az anti-balaka, lényegében “bozótvágókés-ellenest” jelent

A pacifikáló hadművelet

Franciaország ismét azonnal cselekedett. Habár az egykori gyarmatán már állomásozott egy kisebb kontingenst; a 2500 afrikai békefenntartóval együtt nem tudták megakadályozni a véres leszámolásokat. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa még december 5-én megadta a felhatalmazást Franciaországnak és az Afrikai Uniónak a rend helyreállítására és a civil lakosság védelme érdekében. Hollande elnök másnap elrendelte, hogy 1600 francia katonát, köztük sugárhajtású repülőgépeket, helikoptereket, ejtőernyősöket és felfegyverzett szárazföldi járműveket vezényeljenek a Közép-afrikai Köztársaságba. Ahogy fogalmazott, a francia katonák feladata lesz “a lakosságot terrorizáló valamennyi milicista és fegyveres csoport lefegyverzése.” 

Járőröző francia és Afrika Uniós katonák Banguin utcáin.
Járőröző francia és Afrika Uniós katonák Banguin utcáin.

A helyzet rendezése érdekében az Egyesült Államok szintén támogatásáról biztosította Franciaországot, és az Európai Unió is ötvenmillió euróval támogatja az afrikai erőket. A békefenntartók célja a csoportok lefegyverzése. Természetesen ebbe a milíciák aligha törődnek bele, s inkább vállalják a fegyveres konfrontációt mintsem a fegyverleadást. Megpróbálták elfoglalni a Bangui nemzetközi repülőterét, de a francia csapatoknak sikerült visszaverniük a támadást. A külföldi kontingensek ezen kívül több civilek ellen irányuló támadást is megakadályoztak. Természetesen a franciák sem úszták meg veszteségek nélkül: december 10-én bejelentették, hogy két francia katona vesztette életét az összecsapásokban.

A repülőtér ostroma után.

Párizs tehát ismételten gyorsan reagált egy afrikai eseményre, igyekezve megakadályozni a helyzet elmérgesedését, akárcsak Mali esetében. Eltérően a januári akciójától azonban a francia kormánynak most sokkal több nehézséggel kell szembenéznie. Először is korántsem bizonyos, hogy sikeres lesz a lefegyverző akció, mivel a harcok eddig a fővárosban összpontosultak, de könnyen átterjedhetnek a vidékre is. Itt pedig az esőerdők takarásában a militáns csoportok könnyen elbújhatnak, amellyel akár évekig is elhúzhatják a missziót.

Egy Séléká által lerombolt falu nem messze az esőerdőktől.
Egy Séléka által lerombolt falu nem messze az esőerdőktől.

Másodszor Észak-Maliban még mindig folynak fegyveres harcok. Az észak-afrikai országban júliusban véget ért a tűzszünet, amikor a függetlenségért harcoló tuaregek visszatértek Kidal városába. Ezenfelül újra támadást indítottak a szélsőséges iszlamista csoportok is. Az Iszlám Maghreb al-Kaidája (AQMI) nevű terrorszervezet november elején elrabolt és megölt két francia újságírót. A franciák egy Hidra nevű hadművelet keretében igyekeztek legyőzni az iszlamistákat, s habár több bázisukat is felszámolták, korántsem szűnt a fenyegetés.

A Hidra-hadművelet Maliban
A Hidra-hadművelet Maliban

Ennél fontosabb kérdés azonban, hogy miként reagál az újabb intervencióra a francia lakosság. Mali missziója ugyanis nem hozta meg Hollandenak azt a népszerűséget, amit szeretett volna. Helyette történelmi mélypontra esett a nyár végén (igaz ez elsősorban annak köszönhető, hogy Párizs erőteljesen támogatta a szíriai válságba való katonai beavatkozást). Jelenleg csak a franciák alig 41 százaléka ért egyet a beavatkozással a Közép-afrikai Köztársaságban, miközben Mali esetében  a válaszadók  65 százalék tartotta szükségesnek a katonai opciót.

Krajčír Lukács

Forrásokat megtalálod: itt, itt, itt és itt
Előzmények:

 Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kommentek

Nem érkezett még komment. Legyen az öné az első!

A kommenteket lezártuk.

Szóljon hozzá!

Körkép

A szerkesztőség általános szerzője.

Kövessen minket