Az anatóliai Gorilla: Korrupciós botrány és kormányválság Törökországban

Eddig nem sok jót hozott az új esztendő Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnöknek és a hatalmon lévő Igazság és Fejlődés Pártnak (AKP): először is kirobbant az elmúlt 11 év legsúlyosabb belpolitikai botránya Törökországban. Ezt követően a török líra árfolyama 30 éves mélypontra süllyedt a dollárral szemben. Ha ez még nem lenne elég, Ankarát sokan bírálják és támadják a szíriai válságba való beavatkozás és a Teheránnal való szorosabb együttműködés miatt.

A Körkép.sk mai cikkében bemutatja a török „Gorillát”, a hatalmi harcokat, valamint a török külpolitika viszontagságait.

A korrupció pókhálója

Törökországban már éppen kezdett lecsillapodni a nyári forradalmi hangulat, amikor robbant a következő botrány: a török hatóságok december 17-én egy 14 hónapos titkos nyomozás után, pályázati csalások és vesztegetések gyanújával közel ötven embert vettek őrizetbe. Sokan nagyon közel álltak Erdoganhoz.

Kövess minket a Facebookon is, plusz tartalommal!

Négy nappal később a belügyi, a kereskedelmi és a környezetvédelmi tárca vezetőinek fiait is letartóztatták. A következő napokban még további tizennégy ember ellen emeltek vádat korrupció, sikkasztás, és illegális aranykereskedelem miatt.

A korrupciós botrány karácsonyra kormányválságot idézett elő az országban. Lemondott a török belügyminiszter, Muammer Güler és a gazdasági miniszter, Zafer Caglayan. Pár nappal később Erdogan Bayraktar, a környezetvédelmi tárca vezetője is leköszönt posztjáról. Ő azonban a miniszterelnök ellen fordult, lemondásra szólította fel és még Erdogan fiát is belekeverte az ügybe. A török miniszterelnöknek több sem kellett: menesztette a fél kormányt. Tíz miniszter távozott és Erdogan újakat nevezett ki a helyükre, de ez sem volt elég, hogy megnyugodjanak a kedélyek. Mint, ahogy az várható volt, ismét zavargásokra és tüntetésekre került sor. Isztambulban több tízezer ember gyűlt össze és azt skandálták: „Kapjátok el a tolvajokat!” Ankarában, Izmirben, Mersinben és Antakyában is utcára vonultak az emberek.

   

A korrupciós ügy miatt több mint félezer rendőrt menesztettek csak decemberben, mert a vádak szerint gátolták a nyomozást. Január elején pedig háromszázötven rendőri vezetőt váltottak le Ankarában. Az elmozdított rendőrök közül volt, akit továbbképzésre küldtek és volt, akit vidékre vagy a közlekedés-rendészethez helyeztek át. A török hadvezetés kijelentette, hogy nem fog beavatkozni a politikai válságba. A hadsereg távolmaradása leginkább Erdogannak köszönhető, mivel az elmúlt évek során menesztette, kényszernyugdíjazta, letartóztatta vagy börtönbüntetésre ítéltette azokat a katonai vezetőket, akik veszélyt jelentettek volna az AKP-ra és az iszlamista kormányzásra.

Patthelyzet a hatalmi sakkjátszmában

Természetes Erdogan azonnal összeesküvésről beszélt. Legelőször az Egyesült Államokat és a nyugat-európai országokat vádolta, hogy meg akarják őt buktatni. Később az igazságszolgáltatás került célkeresztbe. „Ebben a folyamatban egy bírósági puccskísérlet történt Törökországban egy hierarchikusan felépített szervezet ellen. Ez egy kísérlet volt arra, hogy elvegyék az emberek szuverenitását és azt a bíróság kezébe adják.” – nyilatkozta a török miniszterelnök. Felmentette hivatalából a vezető isztambuli főügyészt, Muammer Akkast, aki gyakran bírálta a rendőrséget, hogy akadályokat gördített eléje a nyomozás alatt. Ezenfelül menesztették azt az államügyészt is, aki vád alá akarta helyezni Erdogan fiát.

Nagyon úgy tűnik azonban, hogy az egész korrupciós botrány valójában a háttérben zajló hatalmi harcok miatt pattant ki, mivel márciusban önkormányzati választások lesznek. A miniszterelnök Fethullah Gülen vallási vezetőt sejti a háttérben, aki önkéntes amerikai száműzetésben él. Gülen még régebben Erdogan társa volt, de jelentős nézetkülönbség alakult ki közöttük: Güllen is le akarta bontani a Kemal Atatürk-féle világi Törökországot, de Erdogannal ellentétben nem az arab Muszlim Testvériség lett volna a minta és tiszteletben akarta tartani a török sajátosságokat. A hetvenhárom éves Gülen mára Erdogan egyetlen jelentős riválisa maradt és létrehozott egy saját szervezetet Törökországban, amelynek nincs neve. A legtöbben Hizmetnek (azaz Szolgálatnak) nevezik, s bizony a majd több milliós tagot számláló mozgalomban sok bíró, rendőr, újságíró és ügyész található.  A Gülenhez köthető sajtó támadta leginkább Erdogant, s gyakorlatilag ők robbantották ki a botrányt is.

Mindenesetre a török gazdaság rendkívül megszenvedi a korrupciós botrányt és a kormányválságot. Legelőször a líra kezdett mélyrepülésbe, amelynek fokozatos gyengülése már július óta tart, de csak decemberben lett ilyen látványos. Január elejére 30 éves mélypontra süllyedt a dollárral szemben. Kialakult a negatív pénz, ami a tőkepiaci reakciók  profitrealizáláshoz, illetve masszív tőkekivonáshoz vezethet a jövőben. A török jegybank az ilyenkor szokásos kamatemelés helyett a dolláreladást választotta, havonta 3 milliárd dollár eladását engedélyezve. Ez azért veszélyes a török piaci szereplők szerint, mert a rövid távú kamatoknak most legalább 3-4 százalékponttal magasabbnak kellene lennie. A török valutatartalék már csak hónapokra elegendő. Az ország GDP-növekedése lelassult, ami azt a veszélyt hordozza magával, hogy a Flitch leronthatja az ország BBB adósságbesorolását.

Feszülő külkapcsolatok

2013 év elején a török külpolitika jelentős sikereket ért el a régióban: Erdogan és Mohamed Murszi  szorosabbra fűzte Ankara és Kairó kapcsolatát, látványosa „kibékült” Netanjahuval, Szíriában folyamatos támogatásban részesítette a Szabad Szíriai Hadsereget (FSA), sőt történelmi békeszerződést kötött a kurdokkal. Azonban egy évvel később a török külpolitika már komoly gondokkal és bírálatokkal kénytelen szembenézni. Először is a kurd kivonulás és kibékülés ideiglenesen megakadt és bizonytalan lett annak jövőbeli sorsa. A török kormány teljesen önhatalmúlag energetikai megállapodást kötött a szomszédos iraki kurdokkal, ami a közeljövőben szétszakíthatja Irak egységét.

Törökország viszonya az Európai Unióval és az Egyesült Államokkal is megromlott. A Nyugat élesen bírálta a nyári tüntetések véres leverését, Erdogan „nemzetközi összeesküvés és puccs” kijelentései különösen aggasztották. Most pedig az Unió a török korrupciós botrány miatt fejezte ki aggodalmát, miközben az Egyesült Államok nem nézi jó szemmel azt, hogy Törökország regionális nagyhatalomként kezdett el viselkedni a térségben, nem veszi figyelembe és gyakran ellent is mond az amerikai érdekeknek.

Erdogannak Szíria miatt is fájhat a feje. Ankara az egyik legnagyobb támogatója volt a különböző militáns szervezeteknek, 2013-ban 47 tonna fegyvert szállított nekik. A török-szír határ mentén több tábor is található, ahol a harcosok kiképzése folyt. A török külügyminiszter nemrég elismerte, hogy jó pár török állampolgár található a „felkelők” soraiban. Azonban Ankara az év végére nagyon nehéz helyzetbe került: nem következett be az amerikai támadás Szíria ellen és a nyugatiak gyakorlatilag leállították a kormányerő ellen harcolóknak nyújtott fegyvertámogatást. A FSA már a széthullás jeleit mutatja, a terrorista szervezetek (al-Nuszra Front,Iraki és Levantei Iszlám Állam stb.)  és a mérsékelt szárny egymás ellen fordultak.

Ennél jóval nagyobb nyugtalanságot keltett  az amerikai és a NATO-vezetés körében azonban, hogy Törökországnak folyamatosan mélyült a kapcsolata Iránnal. A török és az iráni diplomácia gyakran lép fel közösen: Mohamed Murszi megbukása óta mindkét ország vezetése élesen bírálja Fattah el-Sziszi tábornokot, s ismételten történelmi mélypontra süllyedt az Egyiptommal fenntartott viszonyuk. Dacára annak, hogy a szíriai válságban egymás ellenfeleit támogatják (Irán Bassár el-Aszad szír elnök mellett áll ki), nem akadályozza meg a két ország vezetését abban, hogy közösen szólítsák fel a Szíriában harcoló feleket, hogy üljenek tárgyalóasztalhoz és politikai eszközökkel oldják meg a válságot.

Más dimenziókban is folyik az iráni-török együttműködés. Tavaly derült ki, hogy a török üzleti körök kijátszották a nyugati embargót és legalább 13 millió dollár értékű aranyat exportáltak Teheránba, cserébe a török gazdaság iráni energiahordozókat kapott. Továbbá Ankara erőteljesen támogatta az iráni atomprogramot: 2010-ben egy közös nukleárisfűtőanyag-cseréről írtak alá közös szerződést, s emiatt a török diplomata 2010-ben nemmel szavazott az iráni atomprogrammal kapcsolatos, komoly szankciókat kilátásba helyező ENSZ BT-határozatra. Nyugati pletykák szerint Törökország a háttérben komoly nyugati hadi technológiát adott el az iráni hadseregnek. A hab a tortán az volt, amikor Ankara egy kínai rakétavédelmi rendszert akart vásárolni iráni közvetítéssel.

Folytatás következik…

Erdogan eddig biztosra vette, hogy pártja győzni fog a márciusi helyhatósági választásokon. A végcél az lett volna, hogy 2023-ban is – Törökország fennállásának századik évfordulóján – ő lesz majd az ország élén. Most azonban alaposan felbolydult a török politikai élet és teljesen kiszámíthatatlanná váltak a folyamatok. Lehet, hogy Erdogan túléli, de hatalma és népszerűsége jelentősen csökkenni fog, sőt az sem elképzelhetetlen, hogy belebukik az AKP-vel együtt. Mindenesetre az indulatok már teljesen elszabadultak: pár nappal ezelőtt egy török parlamenti bizottsági gyűlés alatt a képviselők összeverekedtek; pofozták, rugdosták és különböző tárgyakkal (pl. ásványvizes palackokkal és még iPad-dal is!) dobálták meg egymást. A cikk zárásaként itt a verekedésből egy kis részlet:

Krajčír Lukács

Források megtekinthetőek: itt, itt és itt

Előzmények: