A Nyugat számára bekövetkezett a legrosszabb forgatókönyv: Vlagyimir Putyin átrajzolta Európa térképét ,a Krím az Orosz Föderáció része lett. Az EU és az Egyesült Államok még mindig gazdasági szankciókkal igyekszik „csapást mérni” Oroszországra, de Moszkvában csak legyintenek erre. Tudják, hogy ezek a lépések könnyen kontraproduktívak lehetnek. Kétségtelen, hogy Nyugat és Moszkva között 1989 óta most a legrosszabb a viszony, ami kettejük között zajlik az a második hidegháború.

Kövess minket a Facebookon is, plusz tartalommal!

A Körkép sorozata második részében azt vizsgálja, miként reagált a világ többi jelentős gazdasági-katonai nagyhatalma (Kína, India, Japán és Irán)  a krími eseményekre és ki mögé „sorakozik fel.

Ünnepelnek a Krím-félszigeten
A referendum után ünnepi hangulat a Krím-félszigeten.

Japán – a Nyugat mellett

 Az Európai Unió és az Egyesült Államok után Japán volt az, amely komoly aggodalmának adott hangot a katonai beavatkozás és a függetlenség kikiáltása kapcsán. Tokió először megpróbált csendben maradni, mivel nem akarta, hogy megromoljanak az orosz-japán kapcsolatok, melyet az elmúlt években látványos fejlődésnek indultak. Csakhogy a krími népszavazás és az Oroszországhoz való csatlakozás mellett már Abe Sinzó japán elnök sem tudott  szó nélkül elmenni.

Vlagyimir Putyin és Abe Sinzó találkozója 2013 áprilisában.
Vlagyimir Putyin és Abe Sinzó találkozója 2013 áprilisában.

Egy ilyen lépés ugyanis könnyen kihathat a Kuril-szigetek (japánul Hoppóryódó-szigetek)  sorsára is. A vitatott terület de facto az Orosz Föderáció részévé válna. A szigetek hovatartozása körüli vita a mai napig komoly problémát jelent Moszkva és Tokió kapcsolatában. A védtelen japán szigeteket  még a Szovjetunió – megszegve a meg nem támadási szerződést – foglalta el. Japán ezért Krím felvétele után leállította a vízumkönnyítésről, továbbá egy űrkutatási egyezményről zajló tárgyalásait Oroszországgal, és egyelőre nem kezd bele azokba az egyeztetésekbe sem, amelyek különböző új beruházásokra vonatkoztak volna. Abe Sinzó bejelentette, egy az egyben a nyugati álláspontot követi és  számíthatnak Tokió támogatására.

A vita tárgya: Kuril-szigetek. A mai napig nincs békeszerződés Japán és Oroszország között addig, amíg meg nem oldódik ez a kérdés.
A vita tárgya: Kuril-szigetek. A mai napig nincs békeszerződés Japán és Oroszország között, s addig nem is lesz, amíg meg nem oldódik ez a kérdés.

India – Visszatérés a medve keblére

 hirdetes_810x300  

Ezzel szemben India teljes mértékben kiállt Oroszország mellett. Az indiai sajtó végig arról cikkezett, hogy Putyin lépése nem megy szembe a nemzetközi joggal, hiszen Janukovics bukása egy „puccs” volt. Moszkva csak megvédte a saját állampolgárait és bérelt kikötőjét Ukrajnában. Új-Delhi nem ismerte el  az ukrán vezetést és nem támogatta a nyugati szankciókat sem. Sőt, állítólag elég durva szóváltásra került sor amerikai és az indiai diplomaták között, mert Washington igyekezett meggyőzni az indiai diplomáciát a szankciók szükségességéről. Putyin pár nappal később megköszönte Új-Delhinek a „visszafogott és objektív hozzáállást.”

indiai elnököt  és Manmohan Szingh miniszterelnököt és beszámolt az ukrán eseményekről. Az indiai elnök egyetértett az orosz elnök lépéseivel, s reméli ezzel megoldódik a helyzet.
Március 19-énVlagyimir Putyin este fél nyolckor személyesen hívta fel Manmohan Szingh miniszterelnököt és beszámolt az ukrán eseményekről. Az indiai elnök egyetértett az orosz elnök lépéseivel, s reméli ezzel megoldódik a helyzet Európában.
India kiállása Oroszország mellett tökéletesen érthető. A hidegháborúban Moszkva és Új-Delhi egymás „természetes szövetségesei” voltak, s elsősorban Kína volt a közös ellenség. A Szovjetunió felbomlása után egy kicsit alábbhagyott az indiai-orosz kapcsolatok intenzitása, amit végül Putyin állított helyre. A kereskedelmi forgalmuk csak 2012-ben – az előző évhez képest – 21,4 százalékkal nőtt és elérte a 11 milliárd dollárt; az indiai hadsereg az orosz fegyverek legnagyobb vásárolója. Ami igazán lenyűgöző az orosz-indiai kapcsolatokban, az a rendkívül sokrétű tudományos, technológiai, oktatási és kulturális együttműködés: a nanotechnológiától kezdve katonai fejlesztéseken és az IT-technológián át egészen az űrkutatásig bezárólag számos közös és sikeresen megvalósított projekteket találunk.
Orosz T-90-ek és BMP csapatszállítók egy indiai katonai parádén. Világunk legnagyobb fegyverimportőre India és 88 százalékban orosz fegyvereket használ.
Orosz T-90-ek és BMP csapatszállítók egy indiai katonai parádén. India világunk legnagyobb fegyverimportőre  és a fegyverimport 85%-át az orosz fegyverek teszik ki.

Irán – az egyik legnagyobb nyertes?

Meglepő módon Irán lehet az egész krími válság egyik legnagyobb nyertese. Az, hogy Teherán Moszkva mögé sorakozott fel és bejelentette, hogy minden tekintetben egyért az orosz állásponttal, könnyen változást hozhat az iráni atomprogramban is. Egy héttel azután, hogy Csehország megtagadta az orosz cégek részvételét a Temelin atomerőmű bővítésében, a Roszatom szerződést kötött Iránnal a busheri atomerőmű fejlesztéséről. Két új, egyenként 1000 megawattos teljesítményű blokkot építenek a perzsák, s ígéretet tettek nekik arra is, hogy a közlejövőben újabb megállapodásokat fognak kötni az irániakkal, a kölcsönös nukleáris technológiai segélynyújtásról és a pénzügyi támogatásra vonatkozóan.

A bővülő  buseri atomerőmű.
A bővülő buseri atomerőmű.

Ám nemcsak ennyiben merül ki az orosz támogatás. Pár nappal ezelőtt az orosz diplomáciai bejelentette, hogy felülvizsgálhatja az Iránnal zajló nukleáris tárgyalásokon eddig képviselt álláspontját is. Ez azt jelentheti, hogy nem tartja be a genfi egyezményt és még szorosabban együttműködik a teheráni vezetéssel az atomprogramban.

Kína – Mondd, te kit választaná?

Az összes nagyhatalom közül azonban Kína szerepe a legérdekesebb és egyben a legkérdésesebb. Miközben még javában zajlott az egész válság, mindenki azt próbálta kitalálni, hogy vajon Peking mit fog lépni. Kiáll stratégiai szövetségese mellett? Vagy a krími orosz invázió és a referendum, amely teljes mértékben szembe megy a kínai külpolitikai alapelvekkel, véget vett az évek óta tartó orosz-kínai együttműködésnek? A kialakult helyzet kísértetiesen hasonlított a 2008-as orosz-grúz háború utáni állapotokra, amikor Kína ugyancsak nem állt ki Oroszország mellett,  Abházia és Dél-Oszétia függetlenségének „önkényes elismerését a nemzetközi kapcsolatok és jog elleni lépésnek” tekintve. A kaukázusi események után egy rövid időre alább is hagyott a kezdeti orosz-kínai együttműködés intenzitása.

A kínai politikai elit most kivárt, nem kötelezte el magát Moszkva mellett, de ellene sem. Kétértelmű nyilatkozatokat tett és a feleket a konfliktus megoldására szólította fel. Kína nem állt ki (nyíltan) Oroszország mellett a március 15-én tartott ENSZ Biztonsági Tanácsának szavazásnál, s inkább tartózkodott. Ezzel a lépéssel gyakorlatilag magára hagyta Moszkvát és nem támogatta őt, mint a szír válság idején. A  kínai reakció valamennyire érthető volt, hisz az orosz lépések teljes mértékben szembementek a kínai külpolitikai alapelvekkel, ami a más államok belügyeibe való be nem avatkozás és a szuverenitás tiszteletben tartását jelenti.

A kínai ENSZ-nagykövet tartózkodik a szavazásnál.
A kínai ENSZ-nagykövet tartózkodik a szavazásnál.

A kínai vezetés attól is tartott, hogy ezzel a Kínában élő kisebbségek – például az ujgurok és a tibetiek – függetlenségi harca is kiújul, akik egy krími referendumhoz hasonló népszavazást valósíthatnak meg. Peking mindig is érzékenyen reagált a területi integritását veszélyeztető dolgokra és az a tény, hogy pont a stratégiai szövetségese hajtott végre ilyen tettet, különösen bosszantotta. S akkor még nem is beszéltünk Tajvanról, amely2014-ben igyekszik sokkal szorosabb kapcsolatokat kialakítani a szárazföldi Kínával, de a sziget függetlenségi mozgalmai és ellenzéke könnyen vérszemet kaphat a krími népszavazás után.

Ujgurok tüntetnek a Kelet-Tukresztán tartományának függetlenségéért 2012-ben. Peking aggódik, hogy a kírmi népszvazás olaj lesz a tűzre.
Ujgurok tüntetnek a Kelet-Tukresztán tartományának függetlenségéért 2012-ben. Peking aggódik, hogy a krími népszavazás olaj lesz a tűzre.

A sárkány és a medve

Korántsem szabad azonban alábecsülni a kínai-orosz kapcsolatok jelentőségét. Az, hogy a pekingi diplomácia távol maradt a szavazástól még nem feltétlenül jelenti azt, hogy vége szakadna Peking és Moszkva együttműködésének. A kínai vezetés és sajtó szintén puccsnak tartja Janukovics bukását, sőt az egész ukrajnai válságért  a Nyugatot tette felelőssé.

A kínai újságok arról írtak, hogy megértik Putyint, sőt Moszkvának joga van erőteljes választ adni a nyugati provokációkra és dacolni a gazdasági szankciókkal. Sőt, sokak szerint az ukrán események miatt megromló orosz-nyugati kapcsolatoknak köszönhetően egy rendkívüli lehetőség hullott Kína ölébe. Az olcsó kínai termelés hatalmas tőke és a gazdag orosz nyersanyagkészletek kitűnő párosítást jelentenének, és sokkal intenzívebbé válna a két nagyhatalom közötti kapcsolat. Ezenfelül Oroszország fontos szövetségese lehetne Kínának, ha az ukrán tüntetésekhez hasonló megmozdulások törnének ki a kínai befolyási övezetben lévő államokban, mint például Közép-Ázsiában, Mianmar (Burma) vagy akár Tajvanon.

Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin találkozója 2013-ban. Közös utakon?
Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin találkozója 2013-ban. Közös utakon?

Kína és Oroszország számtalan szállal kötődik egymáshoz. Kétségtelen, hogy a hidegháborúban bekövezett szovjet-kínai szakítás óta most a legjobbak a két nagyhatalom közötti kapcsolatok, s valóban figyelemre méltó az a fajta javulás és pragmatikus hozzáállás, ami a két vezetést jellemezte. Kína és Oroszország a legtöbb nemzetközi kérdést tekintve közös állásponton van, legyen szó Koszovóról, Zimbabwéről, Iránról vagy akár Szíriáról. Oroszországot hatalmas nyersanyag készlete – főleg az energiahordozók – roppant jól jönnek a kínai gazdaság számára, amely pár éven belül a világ legnagyobb energiafogyasztójává válik. A kínai befektetők számára kitűnő lehetőséget jelentenek a határ menti területek, s az orosz-kínai bilaterális kereskedelem nagysága évről-évre emelkedik. Kína sokáig az orosz fegyverek legnagyobb vásárolója volt – most India előzte meg – és szinte minden évben rendeznek közös hadgyakorlatokat.

Békemisszió 2007 - a közös orosz-kínai hadgyakorlat. Azóta minden évben sor kerül egy ilyenre.
Békemisszió 2007 – a közös orosz-kínai hadgyakorlat. Azóta minden évben sor kerül egy ilyen katonai hadgyakorlatra.

Ahogy tehát cikkünkből is kiderült, a krími válság nemcsak Oroszországra és a Nyugat egymással fenntartott kapcsolatára hatott ki, hanem a világ többi régiójára is. Az viszont még kérdéses, hogy ez a megromlott orosz-nyugati viszony milyen szövetségi átrendeződéseket fog okozni a nemzetközi politikában, különösen Ázsiában. Képes lesz-e a második hidegháború „házon belül” maradni? Vajon a gazdasági kapcsolatok és globális összefonódások lehetetlenné teszik egy kétpólusú, végletekig polarizált világ (ismételt) létrejöttét? Vagy épp ellenkezőleg: a politikai, geopolitikai, energiabiztonsági és katonai érdekek felülírják majd a gazdasági kapcsolatokat, s  a jelenleg multipoláris világunk  ismételten bipolárissá válik?

Krajčír Lukács

Forrásokat megtalálod: itt, itt, itt és itt

 Ajánlott cikkek a témában:

Üdvözöljük a Hidegháború 2.0-ban – I. rész

Lépésről lépésre: A kínai-tajvani közeledés

A megtorpant óriás: Lassuló indiai gazdaság

 Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!