A Perzsa-öböl menti monarchiák sokáig „az arab egységet” jelentették, de ez elmúlt hetekben egyre növekedett a feszültség a régióban, elsősorban Katar és Szaúd-Arábia között. Ez még kiegészült a különböző iszlamista szervezetek – többek közt a Muszlim Testvériség – betiltásával is, amely miatt hatalmi átrendeződésekre lehet számítani a térségben.
Végképp elszigetelni
Katar nem először kerül a többi arab ország célkeresztjébe, az elmúlt évtizedekben többször is előfordult, hogy Dohának rendkívül megromlott a viszonya a többi arab királysággal. 1992-ben még határvillongásokra is sor került az ország és Szaúd-Arábia között, amelyben több határőr is életét vesztette. Katarnak az sem tetszett, hogy amikor 1995-ben megbukott az akkori emír, akkor Dubajban kapott menedékjogot. Azonban mindig volt egy „nagyobb fenyegetés”, amely ellen a kis monarchia kénytelen volt összefogni a szomszédaival. Először Szaddám Huszein volt az ellenség, majd miután megbukott, akkor Irán és a perzsa atomprogram miatt volt muszáj félretenni a nézeteltéréseket a környező országokkal.
Az ellentét idén került ismét a felszínre. Igazából már Tamim bin Hamad al-Táni katari uralkodó hatalomkerülése – vagyis 2013 nyara óta – lehetett érezni, hogy egyre hűvösebb Doha és Rijád viszonya, de még az elemzőket is meglepte, hogy a rivalizálás ennyire elmérgesedett. Minden azzal kezdődött, hogy 2013. november 23-án Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein egy olyan szerződést írt alá, amely szerint nem avatkoztak volna bele egymás belpolitikájába, és nem támogatták volna a különböző ellenzéki csoportokat. A monarchiák célja a régió „biztonságának és stabilitásának fenntartása” volt, amely egy új be nem avatkozási politika kezdetét jelentette volna a térségben. Csakhogy az egyes Öböl-menti országok hiába gyakoroltak nyomást Katarra, Doha nem írta alá az egyezményt.
Ezért március 5-én Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein bejelentette, hogy visszahívják a katari nagyköveteiket. Ezután felszólították Dohát, hogy zárja be a pánarab hírcsatornát, vagyis az al-Dzsazírát, amelynek óriási a befolyása a legtöbb arab országban. Rijád különösen keményen odacsapott Katarnak: két héttel ezelőtt a szaúdi diplomáciai bejelentette, hogy az ország elleni szankciók „második fázisba léptek”. Ez azt jelenti, hogy a szaúdi hatóságok lezárják a határokat és leállítanának minden áruforgalmat a két monarchia között. Katarnak csak Szaúd-Arábiával van közvetlen szárazföldi határa, ezen keresztül zajlik a katari élelmiszerimport háromnegyede.
Betiltott Testvérek
Szaúd-Arábia pedig még tovább fokozta a lépéseket: pár nappal a katari nagykövet visszahívása után betiltotta és terrorszervezetté nyilvánította a szaúdi Muszlim Testvériséget és további három iszlamista szervezetet, köztük a Szíriában harcoló Iraki és Levantei Iszlám Államot (ISIL) és az al-Nuszra Front nevű brigádot. Egy nappal később Egyesült Arab Emírségek csatlakozott a döntéshez. Ennek értelmében Abu Dhabi szorosan együttműködik Rijáddal a terrorista csoportok leküzdésében, a két ország közösen számolja fel az anyagi és erkölcsi támogatásuk minden formáját.
Az elmúlt években a katari monarchia igazi emigrációs gyűjtőhellyé vált – leginkább a Muszlim Testvériség – számára: Juszuf al-Karadavi befolyásos egyiptomi vallási vezető, Ali Szallibi líbiai prédikátor, Káled Meszálnak, száműzetésben lévő Hamász vezető is mind itt kapott menedékjogot. Szaúd-Arábia és többi monarchia úgy gondolta, hogy a Muszlim Testvériség veszélyt jelent az uralkodócsaládokra nézve, hisz nyíltan megkérdőjelezik a királyságot és elvetik az uralkodók „iszlám egyház” felett való állását. A Katarban élő vallástudósok gyakran tartottak gyújtóhangú prédikációkat, s bizony a környező uralkodókat is gyakran bírálták és buzdították a népet a megbuktatásukra. Szaúd-Arábia pedig egyre féltékenyebb lett, nem tűrte meg, hogy az ország átvegye a vezetői szerepét a régióban. Ezért betiltott minden olyan iszlamista szervezetet, amely valamilyen külföldi befolyás alatt áll és veszélyt jelent a vahabizmusra nézve.
Ez a betiltást pedig óriási pofont jelentett Katarnak, mivel évek óta ő volt a Muszlim Testvériség legnagyobb anyagi és médiatámogatója. Doha volt sokáig a 2011-es arab tavasznak nevezett jelenség egyik legnagyobb nyertese, mivel a katari vezetés volt az iszlamisták legjelentősebb segítője. Szíriában, Egyiptomban és Líbiában is számos élelmiszer és fegyverszállítmányt küldött az iszlamista – sőt gyakran terrorista – csoportoknak. Az egyiptomi Muszlim Testvériség gyakorlatilag katari kölcsönökből tartotta fenn magát: amikor még ők voltak hatalmon Doha 7,5 milliárd dollárnyi kölcsönt nyújtott Kairónak, miközben az al-Dzsazíra is rendszeresen kiállt Mohamed Murszi elnök mellett.
A katari-szaúdi viszály viszonylag nem új jelenség, de azelőtt még sosem volt ennyire feszült a helyzet a két ország között. A legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy bár igyekeznek javítani a viszonyukon – többek közt Kuvait a közvetítő fél – ellenben alig van eredmény, s ez hosszabb távon magával ránthatja a Perzsa-Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) integrációját is. Ezenfelül Washington szintén aggódik amiatt, hogy a katari-szaúdi viszály alaposan átrendezheti az Arab-félsziget erőviszonyát és kihathat a térség államainak az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatára.
Krajčír Lukács
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!
Forrásokat megtalálod: itt,itt és itt
Ajánlott írások a témában:
Új emír, régi politika – Uralkodóváltás Katarban
Megosztás:
Címkék: Doha egyesült arab emírségek ellentét feszültség GCC iszlamista szervezetek Katar Muszlim Testvériségek Szaúd-Arábia szerződés viszály
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.