Palesztin kiegyezés: Elsüllyedt békemű?

Nem kis felbolydulást okozott az izraeli belpolitikában, amikor a múlt héten a sokáig két rivális palesztin szervezet, a mérsékelt Fatah és a szélsőséges Hamász kibékült egymással és bejelentették, hogy egységkormányt hoznak létre.

Ezzel egy csapásra vége szakadt az amúgy is döcögve haladó palesztin-izraeli tárgyalásoknak. Az Egyesült Államok is elvesztette a türelmét, mivel eredetileg április végére volt kitűzve az izraeli-palesztin megállapodás időpontja. Ugyanakkor a múltban többször előfordult, hogy a két csoport megállapodott egymással, de végül egyik fél sem tartotta be a szerződés pontjait.

Elásott csatabárdok

2014. április 23-án Iszmail Haníje – a szélsőséges Hamász vezetője – bejelentette, hogy vége a palesztinok megosztottságának és öt héten belül közös kormányt hoznak létre. Mahmúd Abbásznak – a Fatah vezetőjének – azt is sikerült elérnie, hogy decemberben parlamenti és elnökválasztások tartsanak a Fatah által ellenőrzött Ciszjordániában és a Hamász által uralt Gázai övezetben. A kiegyezés hírére Gáza-szerte emberek ezrei vonultak az utcára, az ünneplés résztvevői palesztin zászlókat lengettek skandálva, hogy „eljött a palesztin egység”.

Izrael szinte azonnal reagált: felfüggesztette a palesztinokkal folytatott béketárgyalásokat. Az izraeli katonai rádió szerint a testület hatórás rendkívüli ülésén arról is döntött, hogy gazdasági szankciókkal sújtja a Palesztin Hatóságot. „Abbász a Hamásszal akar békét, vagy Izraellel? Megszerezheti az egyiket, de a másikat akkor nem. Aki pedig a Hamászt választja, az a terrort választja.” – jelentette ki Benjámin Netanjahu miniszterelnök. Nem sokkal később az izraeli légierő csapást mért a Gázai övezet északi részére, amelyben négy ember megsebesült. A IDF (Izraeli Védelmi Erők) szerint ennek ugyan semmi köze nem volt a kiegyezéshez, mert a légitámadás csak válasz volt egy korábbi dél-izraeli település elleni palesztin rakétatámadásra.

    

Kövess minket a Facebookon is, plusz tartalommal!

Az Egyesült Államok is hangot adott csalódottságának. Washington bejelentette, hogy felülvizsgálja a Palesztin Hatóságnak nyújtott támogatását, ha valóban egységkormányt alakít a két fő palesztin politikai erő. Barack Obama volt az, aki még 2013 júliusban nagy nehezen tárgyalóasztalhoz ültette a palesztin és az izraeli delegációt, s az egész békefolyamat rendkívül nehezen haladt. Nem egyszer tűnt úgy, hogy vagy az izraeli, vagy a palesztin delegáció otthagyja a tárgyalóasztalt.

A Fehér Ház már  elvesztette a türelmét és nagyon úgy tűnik, hogy végleg kihátrál az egész békefolyamatból. John Kerry amerikai külügyminiszer pénteki beszédében alaposan felkavarta az állóvizet: „A bilaterális megoldás az egyetlen lehetséges alternatíva. Ha egységes állam marad, akkor Izraelből vagy apartheidállam lesz másodrangú állampolgárokkal, vagy olyan ország, amelyben lehetetlenné válik, hogy Izrael zsidó állam legyen.” Sőt, Kerry  szinte dühösen vetette oda a hallgatóságnak, hogy a béketerv már megvan, de egyik fél sem hajlandó elfogadni:  „Tessék, emberek, itt van, vagy elfogadjátok, vagy nem.”

A kimerülés határán

Az elmúlt évek történéseit vizsgálva azonban korántsem biztos, hogy a Fatah és Hamász közötti megállapodás tartós lesz. Már többször előfordult, hogy kiegyeztek egymással, de később aztán mégsem történt semmi. Az ellentét és nézeteltérés a szervezetek között túl nagy volt. A rivalizálás igazából a Hamász 2006-os választási győzelme után vette kezdetét. 2006.december 15-én a palesztin hatóságok rálőttek a Hamász fegyvereseire Ramallahban. Abbász és a Haníje 2011-ben Kairóban egyezményt írt alá a két terület politikai megosztottságának felszámolásáról, de az ügyben nem történt semmiféle előrelépés. 2012-ben Dohában Abbász és Khaled Mesál – a Hamász egyik száműzött vezetője – újabb szerződést írt alá, csakhogy ezt a Hamász nem fogadta el, s azzal vádolták meg Mesált, hogy egyoldalúan és a szervezet felhatalmazása nélkül cselekedett.

Vajon mi késztette a Hamászt arra, hogy felhagyjon a rivalizálással és leüljön tárgyalni? Több okot is fel lehetne sorolni.

Először is, a palesztin terrorszervezet a Szíriában harcoló fegyveres ellenzéket támogatta, sőt nagyon szoros kapcsolatokat épített ki a különböző szunnita terrorista csoportokkal, mint az al-Nuszra Front. A Hamász a libanoni Hezbollahhal is összeveszett és felszólította, hogy vonja ki csapait Szíriából. A Hamásznak emiatt Iránnal szintén megromlott a viszonya: Teherán jelentősen lecsökkentette a szervezetnek nyújtott pénzügyi támogatását. Végül 2012 végén a szíriai kormányzat bezáratta a Hamász damaszkuszi irodáit. Ezzel a Hamász egy csapásra elvesztette a három legfontosabb szövetségesét és támogatóját.

A palesztin terrorszervezet számára ez óriási anyagi és presztízsveszteséget okozott, de (még) korántsem  volt  végzetes: Egyiptom lett a Hamász legnagyobb támogatója. A 2012. november 21-i gázai tűzszünet a Hamász és Izrael között Mohamed Murszi iszlamista elnök közvetítésével jött létre, amellyel az egyiptomi elnök óriási népszerűséget szerzett a palesztinok körében és ő lett a „palesztin ügy” legnagyobb támogatója. Csakhogy Murszi 2013. július 3-án megbukott.

Az egyiptomi hadsereg ellenségnek tekintette a Hamászt, mivel komoly kapcsolatokat építettek ki a Sínai-félszigeten élő militánsokkal. Kairó hozzálátott a gázai gazdaság gyengítéséhez, mégpedig úgy, hogy felrobbantotta az Egyiptomból a Gáza övezetbe vezető 1200 csempészalagutat. Ez  fontos adóbevételektől fosztotta meg a Hamászt, s elvágta őket szinte minden fontos utánpótlástól: fegyver, gyógyszer, üzemanyag. Végül 2014 márciusában egy egyiptomi különbíróság elrendelte a palesztin terrorszervezet betiltását, irodájának felszámolását és minden egyiptomi tevékenység felfüggesztését.

Befagyasztott tárgyalások

Ezzel szemben a Fatah nem gazdasági okok miatt egyezett ki a Hamásszal. Abbásznak és a Fatah vezetésének valószínűleg elege lett a meddő izraeli-palesztin béketárgyalásokból. Először is az izraeli kormánypárt folytatta a lakások építését a palesztin területen, folytatva a „telepespolitikát.” Az izraeli hatóságok 2013. novemberében bejelentették, hogy Ciszjordániában az utóbbi évtizedek gyakorlatához képest szokatlanul nagyszámú – mintegy 20 000 – lakást építenének fel. Ez ellen még az Egyesült Államok is tiltakozott és végül elérte, hogy Izrael lemondjon a projektről. Ugyanakkor az izraeli kormány folytatja a telepek építését és folyamatosan lakásépítési programokat hirdetnek meg: legutóbb  április elején a jeruzsálemi városvezetés jóváhagyta újabb 184 lakás építését a város két nemzetközileg vitatott státuszú negyedében.

A másik ok pedig, hogy az izraeli hatóságok április elejétől már nem engedtek szabadon több palesztin foglyot. Még tavaly júliusban Benjamin Netanjahu jóváhagyta, hogy több „szakaszban”  szabadlábra helyeznek 104 palesztin rabot, akiket még az 1993-as oslói békemegállapodás előtt ítéltek el súlyos bűncselekményekért. Végül azonban Izrael őrizetben hagyta a palesztin foglyok utolsó csoportját, mert a palesztin fél kezdeményezte a Palesztin Autonóm Területek felvételét az ENSZ több szakosított szervezetébe. Ezzel szemben Mahmúd Abbász arra hivatkozott, hogy Izrael volt az, mely először szegte meg ígéretét, miszerint március végéig elengedi a foglyokat, ezzel kérve a felvételt a szervezetbe.

Ezenfelül más tényezők és események is hozzájárulhattak a Fatah és Hamász kiegyezéséhez:

– Benjámin Netanjahu utasítása, miszerint az izrali minisztériumok szakítsanak meg minden kapcsolatot a Palesztin Hatósággal;

– a Palesztin Hatóság felosztásával kapcsolatos fenyegetőzések;

– al-Aksza (jelentése a legtávolabbi) mecset lezárása. Ez utóbbi már hetek óta komoly feszültséget idézett elő Jeruzsálemben, ahol folyamatosak az összecsapások a palesztinok és az izraeli rendőrök között. A jeruzsálemi hatóságok döntése alapján a palesztinok nem látogathatják a mecsetet, s az esettel kapcsolatban már a környező arab országok –  leginkább Jordánia – is tiltakozott.

Békével megyünk?

A két szervezet közötti „kiegyezés és megbékélés” tehát nem számít újdonságnak, mivel már többször is bejelentették az elmúlt években. Lehetséges, hogy ezúttal – az elemzésben felsorolt tényezők miatt – a Hamász és a Fatah vezetősége valóban komolyan gondolja az egységet. Csakhogy mindennek megvan az ára: ezzel vége szakad az izraeli-palesztin béketárgyalásoknak, az Egyesült Államok kihátrálhat az egész békefolyamat mögül, s a Hamász és Fatah kooperációja még inkább fokozhatja a palesztinellenes retorikát és magatartást az izraeli belpolitikában.

Krajčír Lukács

Forrásokat megtalálod: itt, itt, itt és itt

Előzmények:

Újra nyeregben a hadsereg Egyiptomban

Quo Vadis, Izrael? Mérlegen az izraeli választások

I.Murszi iszlám fáraó – Az ellopott forradalom?

  Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!