A Sötétség Serege – Irak az összeomlás határán

Az egész világot sokkolta, amikor a hírhedt Iszlám Állam Irakban és Levantéban (Islamic State of Iraq and the Levant-ISIL) nevű terrorista szervezet kitűzte a fekete színű lobogóját Irak második legnagyobb városának, Moszulnak a kormányzati épületére.

A helyi kormányerők összeomlottak és félmillió emberrel együtt elhagyták Ninive tartományt, ami a terroristák kezére került. Ezzel beteljesült az ISIL álma, ugyanis a nyugat-iraki és a kelet-szíriai területek megszerzésével megvannak az alapok (az al-Kaida jelentése alap) egy iszlamista kalifátus létrehozására. A terrorista csoport azonban nem elégszik meg ennyivel: kijelentették, hogy elfoglalják Bagdadot is, sőt „globális dzsihádot” hirdettek minden egyéb nemzet és vallási felekezet ellen.

Mai külpolitikai cikkünkben elemezzük a gyakran óránként változó iraki helyzetet, fókuszálva az ISIL nevű terrorcsoport bemutatására: kik is ők, mivel váltak hírhedté és milyen veszélyt jelentenek Európára nézve.

Eredet

Az ISIL  gyökerei egészen az 1990-es évek végéig nyúlnak vissza, amikor a jordániai Abu Muszab az-Zarkávi által vezetett Tauhid és Dzsihád elnevezésű csoport számos emberrablást hajtott végre a világban. Zarkávi egyes források szerint 2003-ban – az Irak elleni amerikai katonai beavatkozás kezdetekor -, más források szerint 2004-ben fogadott hűséget a Mudzsahedin Shura Tanácsnak, amely lényegében a fantomszervezetként működő al-Kaidát is vezeti.

   

A terrorista csoport kezdetben „csupán” az amerikai megszállás alól akarta felszabadítani Irakot. Működésének első éveiben ezért többnyire katonai járőrök, támaszpontok és a kollaboránsnak titulált iraki rendőri erők ellen követett el merényleteket. 2006 környékén azonban változás állt be: Zárkávi egy légicsapásban életét vesztette. Az új vezetés ezután bejelentette, hogy iszlám kalifátust  hoz létre Bagdad, Anbar, Kirkuk, Moszul, Falludzsa és Bábel elfoglalásával.

Kövesd a Körképet a Facebookon is, plusz tartalommal!

Új nevet vettek fel: Iraki Iszlám Állam (ISI). Ettől kezdve az amerikai erők mellett az Irakban többségben lévő síiták és a keresztények (például az asszírok) is célkeresztbe kerültek. Sőt, azokat a szunnita milíciákat is támadták, akik nem voltak hajlandóak az ISI-nek segítséget nyújtani.

2007 után jelentősen meggyengült a csoport, 2008-ra pedig egyes becslések szerint több mint 11 ezer tagjukkal végeztek. Még maga Abu Bakr el-Bagdadi,a terrorcsoport vezére is amerikai hadsereg fogságába esett, 2009-ben azonban valamiért szabadon engedték. Utolsó nagyobb bombatámadásukat 2009 október 25-én hajtották végre Bagdadban, 150 halottat és 721 sebesülttet hagyva maguk után. Nagyon úgy tűnt, hogy a csoport előbb-utóbb elsorvad. 2011 végén amerikai elemzők mindössze 800-1000 közé tették  tagjainak számát, sőt, le is vették a veszélyes brigádok listájáról. Csakhogy a szervezet nem sokkal később újra megerősödött és erőre kapott. Ennek három fő oka volt: a síita vezetésű iraki kormány szunnita ellenes politikája, az Egyesült Államok kivonulása Irakból és a szíriai válság kitörése.

A rettegés foka

Azt pontosan nem tudni, hogy a terrorista csoport mikor bukkant fel Szíriában. Annyi bizonyos, hogy Abu Bakr al-Baghdadi parancsnok nem sokkal a szíriai válság kitörése után küldte oda egyik tanácsadóját, hogy állítsa fel az al-Kaida helyi „zászlóalját.” Végül  2013. áprilisában Abu Bakr al-Baghdadi  videóüzenetben jelentette be, hogy az iraki és a szíriai szárny egyesülésével létrejött az Iszlám Állam Irakban és Levantéban (ISIL) nevű terrorista csoport.

Számos szövetséges brigádot állított fel, amely közül a legismertebb a Dzsabhat an-Nuszra, azaz al-Nuszra Front. Abu Mohamed al-Golani, az al-Nuszra Front vezetője azonban megtagadta az ISIL-be való beolvadást, emiatt összeveszett a két csoport. Az ISIL-nek ezenfelül nemcsak a szíriai kormányerőkkel gyűlt meg a baja: a Szabad Szíriai Hadsereg (FSA) ugyanúgy ellenségnek tekintette a terrorista tömörülést, mivel egyre gyakrabban fordult elő, hogy a terroristák elrabolták – gyakran véres áldozatok árán – az FSA-nak küldött fegyvereket és segélyeket. Persze a terrorista csoport is kapott támogatást az Öböl menti monarchiákból, főleg Katarból és Kuvaitból. A kuvaiti igazságügyi miniszter bele is bukott.

Az ISIL azonban, eltérően a többi szervezettől, azonnal beásta magát az elfoglalt területekbe és elkezdte az iszlám „mintaállam” megvalósítását. Azaz a saría egy nagyon deformált értelmezése alapján működő iszlamista kalifátus felépítését.  Ez pedig valódi rémálom volt a helyi szírek számára: a kézlevágás, keresztrefeszítés, csoportos kivégzések és a civilek elleni atrocitások a mindennapok részeivé váltak. Különösen kegyetlenül bánnak a vallási kisebbségekkel, vagyis az alavitákkal és a keresztényekkel. A szélsőségesek kötelezik a városban élő keresztényeket az iszlám törvények betartására, ami szembemegy a saríával. A keresztrefeszítés sem számít ritka dolognak. Az ISIL foglalta el az őskeresztény Maalula települést, amelyet kifosztottak. A Szent Tekla kolostorból elraboltak tizenhárom apácát és gyereket, akiket pár héttel ezelőtt engedtek csak el.

 Iraki offenzívák

Az ISIL nemcsak Szíriában erősödött meg, hanem Irakban is. Az iraki-szíriai határ  átjárhatóságának köszönhetően nem volt gond az átcsoportosítással és az utánpótlással sem. Több sikeres hadműveletet hajtottak végre Irakban: 2014 elején a terrorcsoport elfoglalta Falludzsát és Ramádi városát. Az iraki hadsereg több offenzívát is indított a városok visszafoglalására, de mind kudarcot vallott. Sőt, az Iszlám Állam Irakban és Levantéban  képes volt ellenőrzés alá vonni gyakorlatilag az egész el-Anbár tartományt.

A tartomány elfoglalását követően ismét csend lett az ISIL körül, de csak mert erőt gyűjtött. 2014 első felében egymás után támadták meg a börtönöket, az elítéltekből töltötve fel soraikat. Ezenfelül a szíriai harcokból kivont militánsokat, akik  komoly harci tapasztalatokra tettek szert, Irakba csoportosították át. Készültek a „nagy offenzívára”, amire nem sokat kellett várni: június 10-én az ISIL széleskörű offenzívát indított az észak-iraki Ninive tartományában, majd elfoglalták Moszult. A hadsereg és a rendőrség fegyvereiket és ruháikat hátrahagyva menekült a mintegy félmillió civillel együtt.

Az ISIL érzékelve a hadsereg összeomlását valamint az iraki kormány tehetetlenségét, folytatta a megkezdett offenzívát: szerda délelőtt az iszlamista harcosok elfoglalták Baidzsit, Tikritet – Szaddám Husszein szülőhelye – és Rasadot , csütörtökön pedig Dzsalaula és asz-Szadija városát. A legutóbbi hírek szerint (június 13.)  csapataik már Baakúban harcolnak, ami alig 50 kilométerre fekszik a fővárostól. Az iraki vezetés szinte megbénult, a politikusok egymást vádolják a kialakult helyzetért. Núri al-Maliki miniszterelnök már régóta kérte a szükségállapot bevezetését, de ez egyelőre elmaradt. Bagdad számára az egyik megoldást a kurdok jelentik, akikkel igyekeznek összefogni, hogy ellensúlyozzák a militánsokat, nem  sikertelenül: Kirkukból sikerült kiűzni a terroristákat.

 Az Egyesült Államok kész katonai segítséget nyújtani Iraknak a helyzet rendezése érdekében, Bagdad pedig légi támogatásért könyörgött. Obama hajlandó ezt megadni, de szárazföldi katonákat nem küld az arab országba. A baladi légibázisról – ahol egykor 40 000 amerikai katona állomásozott – evakuálták az amerikai állampolgárokat, akik ott dolgoztak és képezték ki az iraki pilótákat. Nem engedhetik meg ugyanis, hogy az állampolgáraik a terroristák kezére kerüljenek.

Sajnos azonban nem mindenki volt ilyen szerencsés: az ISIL csapatok megrohamozták a Moszulban található török konzulátust és foglyul ejtettek 48 embert. Köztük a török konzult, a gyermekeit, valamint a diplomáciai képviseleten szolgálatot teljesítő különleges erők tagjait. Ankara megtorlással fenyegette meg az ISIL-t, ha bántódása esik bármelyik török állampolgárnak.

A Rubiconon túl

Ami most Irakban zajlik, az számos kellemetlen dologra mutatott rá: az ISIL bebizonyította, hogy képes a nála 15-ször (!) nagyobb hadsereget is legyőzni. Moszul elfoglalásával 400 millió dollárnyi pénzhez jutott a város bankjából, amellyel képesek finanszírozni a költségeiket. Ezenfelül a legszörnyűbb, hogy amerikai fegyverekhez, páncélosokhoz és repülőgépekhez (!!!) jutottak.  Az iraki hadsereg – hiába költött rájuk az Egyesült Államok több mint 15 milliárd dollárt – teljesen szétesett, a belpolitikai problémák és a vallási felekezeti ellentétek szétszaggatták.

Ami korábban egy terrorista csoport volt, az a héten egy igazi hadsereggé fejlődött. Az ISIL destabilizálhatja az egész Közel-Keletet, mivel  egyetlen környező állam – Irán és  Szaúd-Arábia, valamint Törökország – sem tűri majd meg a terroristák győzelmét. Ezért korántsem elképzelhetetlen, hogy valamelyik ország a saját biztonsága érdekében lépni fog. Ergo beavatkozik az iraki eseményekbe, de ezzel további lépésekre kényszerítve a többi felet, hogy szintén hasonlóan cselekedjenek.

Európára leselkedő veszély

Csakhogy az Iszlám Állam Irakban és Levantéban nemcsak a közel-keleti régióra jelent veszélyt, hanem Európa is.  A mintegy 20-40 ezer harcosból álló terrorista közül 2-3 ezren európai útlevéllel mentek ki. Ezek brit, francia, német, spanyol, sőt amerikai állampolgárok. A legtöbben a nyugati országokban élő muszlim kisebbség második vagy  harmadik generációs leszármazottai, akik nem integrálódtak és a szélsőséges iszlamista eszmékben kerestek megnyugvást. Ezekben az országokban egyenesen ” dzsihadista toborzótisztek” tevékenykedtek, akik meggyőzték az embereket, hogy menjenek harcolni Szíriába. Ott volt például Deso Dogg német rapper, vagy a Floridában született Abu Huraira al-Amriki.

Azokkal akik elestek vagy elesnek végső soron nincs gond. Azokkal, akik visszatérnek Európába viszont igen, nem kevés fejfájást okozva a helyi kormányoknak és hírszerzésnek. Ugyanis mindenki attól fél, hogy ezek az elemek előbb-utóbb merényletetket hajtanak végre. Március végén például egykori ISIL harcosok akartak robbantani a francia Riviérán, amit csak az utolsó pillanatban sikerült megakadályozni. De nem minden esetben sikerül elejét venni az ámokfutásnak: május végén egy férfi tüzet nyitott a járókelőkre Brüsszel belvárosában a zsidó múzeum előtt. Lelőtt két izraeli turistát, egy francia nőt és egy belga múzeumi alkalmazottat.

Irak: Az utolsó dominó?

Tavaly ilyenkor zajlottak a stockholmi zavargások, amellyel egy korábbi cikkünkben is foglalkoztunk. Akkor azt a kérdést tettük fel: Ha pusztán az érzelmek által irányított fiatalok támadása ilyen nagy felfordulást tud okozni Nyugat-Európában, akkor mire lenne képes egy nagyon jól összehangolt, hideg fejjel gondolkodó és megfelelően felszerelt csoport? Nos, úgy látszik a választ a kérdésre az Iszlám Állam Irakban és Levantéban jelenti, az általa jelentett fenyegetés ugyanis korántsem lebecsülendő. Az egyik rivális terrorista csoport vezetője így nyilatkozott az ISIL-ről és Abu Bakr al-Baghdadiról: „Ha tiéd lenne a hadserege, eltökéltsége és hite, a világ jól tenné, ha félne tőled.”

Krajčír Lukács

Forrásokat megtalálod: itt, itt, itt és itt

 Előzmények:

1. A párhuzamos társadalmak ütközése – Zavargások Nyugat-Európában

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!