Már lassan egy hónap telt el Moszul eleste óta, s habár Bagdad ostroma szerencsére (még) nem következett be, továbbra is válságos a helyzet Irakban. Ami ugyanis egy „egyszerű” terrorista csoport hadműveletének indult, az olyan biztonságpolitikai veszéllyé nőtte ki magát, amely nemcsak Irak és Szíria, hanem az egész közel-keleti „játszóteret” magával boríthatja és komoly átalakuláson mehet keresztül az egész régió.
Mai külpolitikai elemzésünkben folytatjuk a korábbi, iraki helyzettel kapcsolatos cikkünknet. Ezúttal nem a terrorcsoport történetére fókuszálunk, hanem arra, hogy miért is jelent komoly veszélyt a terrorista csoport előretörése a Közel-Kelet számára: átalakuló nemzetközi kapcsolatok, szunnita és síita ellentét kiéleződése, új államok születése a régióban.
Polgárháború felé
Nagyon úgy tűnik, hogy amikor az Iszlám Állam Irakban és Levantéban (ISIL) nevű terrorcsoport előretolt egységeit az iraki kormányerők kiűzték Baakúbából, annak vezetése egy időre lemondott a főváros ostromáról és a déli területekbe való betörésről. Helyette inkább az ország északi és nyugati részén indítottak hadműveleteket. Aligha lett volna sikeres a terrorcsoport a déli régióban: a síiták fennhatósága alá tartozó területen a helyi milíciák és fegyveres csoportok komoly kihívás az ISIL csapatok számára, valószínűleg képtelenek lettek volna bármiféle fontos bázist kialakítani.
Jelenleg így is mintegy tíz fronton harcol egyszerre az ISIL, legnagyobb sikereket a jordániai és a szíriai határ mentén érik el. Június 22-én Káim határváros és Rava után Ana és a jordániai határtól mintegy 150 kilométerre lévő Rutba került a militánsok kezére. A Szíriával határos Qaimban és al-Bukama szintén az ISIL fennhatósága alá jutott, s ezáltal szinte zavartalanná vált az utánpótlás és átcsoportosítás a kelet-szíriai területekről.
Beigazolódott az egyik legnagyobb félelem Irakkal kapcsolatban: ami korábban egy szélsőséges terrorista csoport ámokfutásának indult, az most már az országon belüli szunnita és síita összecsapás felé tart. Például az el-Anbár tartomány szinte összes törzse, köztük a kezdettől fogva ISIL támogató Dulaim-törzs mind a 69 klánja felsorakozott a fekete zászlók alá.
Kövesd a Körképet a Facebookon is, plusz tartalommal!
Azóta pedig – az arab sajtó szerint – legalább 48 további szunnita milícia fogadott hűséget az ISIL-nek, miközben körülbelül ugyanennyien „üzentek hadat ” az iraki síita kormánynak. Ez utóbbiak viszont nem léptek szövetségre a terrorcsoporttal, sőt az ISIL őket is ugyanúgy ellenségnek tekinti, mint az iraki síita kormányt. A helyzetet nehezíti, hogy az ISIL-t támogatja többek közt a Szaddám Husszein egykori hadserege, főleg a volt diktátor saját pártjának – a Baasz Pártnak – milíciái is, nem egy volt tiszt és tábornok vezeti a terrorcsoportot.
Az iszlám hidegháború
Ha az ISIL vagy a szunnita törzsek milíciái megindulnak a síita déli területek felé, akkor a környező államok – elsősorban Irán – sem maradnának tétlenek, sokkal nagyobb mértékben beavatkozának az eseményekbe. Irak Szaddám Husszein bukása óta ütközőzóna a Közel-Kelet két legnagyobb rivális középhatalma – Szaúd-Arábia és Irán – között. A két ország gazdasági, geopolitikai, katonai és politikai okok miatt egymás legnagyobb vetélytársai, ám nem szabad kihagyni a vallási faktort sem: Rijád a szunniták fő képviselőjének, Teherán pedig a síiták zászlóvivőjének tartja magát. 1979 óta egyfajta verseny zajlik közöttük, hogy ki tud nagyobb befolyást szerezni a muszlim világban, ki irányít több fegyveres csoportot. Azokban az iszlám államokban, ahol ellentétek vannak, komoly harcok dúlnak (Szíria, Libanon, Bahrein és most Irak), melyek tétje, kinek a „támogatottja” arat győzelmet.
Amikor az ISIL csapatok Bagdadtól alig 50 kilométernyire állomásoztak, Irán azonnal lépett. Az iráni Forradalmi Gárda három zászlóaljat küldött a főváros védelmére, miközben hírszerzésük folyamatos információkkal látja el az iraki hadsereget. Az iráni vezetés további segítséget is ígért, ha az iraki síita szentélyeket támadás éri. Ám ami igazán meglepő, hogy a korábbi két legnagyobb ellenség, vagyis az Egyesült Államok és Irán, ha nem is működik együtt, de hajlandó párbeszédre Irakkal kapcsolatban. Habár a konkrét katonai kooperáció elképzelhetetlen, de Washington alighanem be fogja vonni Teheránt is a politikai megoldásba. Ez végső soron jelentős változást idézhet elő az amerikai-iráni kapcsolatokban, amelyek az 2013-as novemberi genfi nukleáris megállapodás óta javulófélben vannak. Ugyanakkor az amerikaiakkal való együttműködés igencsak megosztja az iráni politikai vezetést, különösen a mérsékelteket és a konzervatívokat.
Csakhogy egy régióban megerősödő Irán és az esetleges javuló iráni-amerikai viszony alaposan átrendezheti az Egyesült Államok szövetségi rendszerét. Szaúd-Arábia a többi szunnita monarchiával együtt aligha tűrné és hagyná válasz nélkül, hogy Irán – Washington hallgatólagos beleegyezésével – még erősebb regionális hatalommá váljon. Habár nyílt titok, hogy Szaúd-Arábia, Katar és Kuvait sokáig támogatta – egyesek szerint most is – a szíriai polgárháborúban az Iszlám Állam Irakban és Levantéban (ISIL) nevű terrorcsoportot, de már rájuk nézve is egyre nagyobb veszélyt jelent a dzsihádista fegyveres szervezet. Elsősorban Jordánia aggódik amiatt, hogy a határon fekvő Turaibil város elfoglalásával a terroristák megindulnak Ammán felé (aminek megvan az esélye, mivel Irak és Szíria után Jordánia a következő célpont). A jordániai hadsereg teljes harckészültséget rendelt el a keleti határokon állomásozó csapataiknak, a kormány pedig jelezte, hogy felkészült az esetleges határvillongásokra. Közben olyan hírek érkeznek, miszerint Jordánia keleti részén élők tüntetni kezdtek Ammán ellen és egyes törzsek „felszabadítóként” várják az ISIL terroristáit. Erre mondják, hogy no comment…
A másik ország Szaúd-Arábia. Rijád tudja, hogy az észak-szaúdi területek lesznek a terrorcsoport következő célpontjai, melyek az ISIL által létrehozott kalifátus részét képeznék. A szaúdiak ezért is támogatják kiemelten azokat az iraki szunnita törzseket, amelyek sem a terrorcsoporttal, sem az iraki kormánnyal nincsenek jóban, így próbálva ellensúlyozni mindkét felet és nagyobb befolyásra szert tenni Irakban. Az ISIL – annak ellenére, hogy Rijád korábban támogatta őket – komoly veszélyt jelent az arab országra nézve. 2014 márciusában a szaúdi belügyminisztérium betiltotta a helyi Muszlim Testvériséget és a további három iszlamista milicista fegyveres csoportot, többek közt az ISIL-t és az al-Nuszra Frontot. Több olyan videófelvétel is felkerült az internetre, amelyeken a szaúdi állampolgárságú terroristák égetik el az útleveleiket és esküdnek bosszút az uralkodó ellen. A szaúdi uralkodócsalád érzi, hogy hamarosan ők is sorra kerülhetnek. A szaúdi uralkodó ezért a jordániai-iraki határ elfoglalása után azonnal rendeletet adott ki, hogy „a hatóságok tegyenek meg mindent az ország biztonsága érdekében” és a hadsereg készüljön fel a váratlan összecsapásokra.
Egy új állam születőben
Nemcsak a vallási ellentétek kiéleződése és a nemzetközi kapcsolatok megváltozása alakíthatja át az egész régiót, hanem az új államok születése is. Itt elsősorban nem az ISIL egyik álmára, vagyis a Földközi-tenger keleti része és az Eufrátesz, valamint a török határ és az Arab-félsziget között létrejövő iszlám kalifátusra kell gondolni, hanem egy önálló kurd államra. Paradox módon a kurdok az egész iraki konfliktus legnagyobb nyertesei. Bizony ironikus, hogy az Irak történelme során – főleg Szaddám Husszein idején – sokáig elnyomott kurdok most a legképzettebb, legfegyelmezettebb és egyben leütőképesebb fegyveres csoport az országban. Sőt nemcsak, hogy sikeresen megvédték magukat az ISIL támadásaitól, hanem egyenesen ellentámadásba lendültek: majdnem megduplázták az ellenőrzésük alatt lévő területek nagyságát.
Az észak-iraki kurd autonóm régió hadserege, a mintegy 200 ezer főt számláló, pesmergák (jelentése harcosok) helyi milícia már az ISIL előrenyomulásának első napjaiban komoly szervezettségről és erőről tett tanúbizonyságot. Annyira, hogy az ISIL egyelőre nem is hajlandó a kurdokkal konfrontálódni. Legalábbis addig, amíg minden figyelmüket az iraki síita kormány megdöntésére fordítják. Necsirvan Barzani kurd kormányfő kihasználva a helyzetet bevonult Tuz-Hurmatiba és Kirkukba, sőt Bagdad arra kérte a kurdokat, hogy majd indítsanak offenzívát Ninive és Dijála tartományok egyes részeinek a visszafoglalására. A menekültek is a biztonságosabb kurd területekre mennek, miközben a kurdok által kitermelt kőolajat olcsóbban eladva igyekeznek külföldi támogatókat szerezni a független állam létrejöttéhez.
Egy önálló Kurdisztán létrehozása azonban számtalan problémával járna, még nagyobb káoszt idézve elő a Közel-Keleten.. A mintegy 30 milliós, többségében szunnita muszlim kurd népcsoport tagjai elsősorban Kelet-Törökországban (12-15 millió), Észak-Szíriában (2 millió), Irakban (4,5 millió), valamint Nyugat-Iránban (5 millió) élnek, és saját államuk sosem volt. Ezért igencsak kérdéses, hogy mennyire lehetséges egy önálló kurd állam létrehozása, mégha jelentős haderőre is tesz szert és komoly politikai-gazdasági és társadalmi hálózatot építene ki. A többi állam aligha menne ebbe bele. Főleg Törökország számára lenne rendkívül kellemetlen, de Irán sem nagyon örülne ennek, mivel ezzel a nyugati területeken élő kurdok – dacára az autonómiának – szintén csatlakoznának az önálló Kurdisztánhoz.
A neheze még hátra van
A hétvégén Abu Bakr al-Bagdadit bejelentette, hogy „teljesült az ISIL álma” és létrejött az Iszlám Kalifátus, amelyben természetesen ő a kalifa, s ezáltal a világ „muzulmánjainak vezetőjének tartja” magát. Nem tudni még, hogy ez a bejelentés, milyen következményekkel jár majd a régióban, de egy biztos: a Közel-Kelet már nem lesz ugyanaz, ami volt. A legegyszerűbben talán a brit Thomas Hobbes filozófus szavaival lehet jellemezni a mostani állapotokat: Bellum omnium contra omnes, vagyis mindenki háborúja mindenki ellen.
Krajčír Lukács
Forrásokat megtalálod: itt, itt, itt és itt
Előzmények:
A Sötétség Serege – Irak az összeomlás határán
Viszály az Öbölben – A katari-szaúdi ellentét
Búcsú a fegyverektől? – Az iráni atommegállapodás és következményei
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!
Megosztás:
Címkék: ellentét Forradalmi Gárda Irak Irán Iszlám Állam Irakban és Levantéban (ISIL) Jordánia káosz Kurdisztán kurdok önálló állam Perzsa-öböl siíta Szaúd-Arábia szunnita terrorcsoport
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.