A Felkelő Nap hadserege elszabadul – Haderőreform Japánban

Hatalmas változtatáson ment keresztül a japán külpolitika: július elejétől Tokió szabadon dönthet a hadsereg külföldi bevethetőségéről, ha úgy érzi, veszélyben a japán állampolgárok vagy a szigetország területi szuverenitása. Abe Sinzó miniszterelnök a beiktatása óta ígéri a japán külpolitika átalakítását, így a mostani döntés is inkább csak idő kérdése volt, hiszen már áprilisban feloldották az évtizedek óta érvényben lévő fegyverexport-tilalmat. Az Egyesült Államok örül a döntésnek, miközben a környező országok nemtetszésüket fejezték ki, tartva a „japán militarizmus újjáéledésétől.”

Mai külpolitikai elemezésünkben bemutatjuk a japán külpolitikai prioritások és irányvonalak átalakulását, valamint ennek következményeit a régióban.

Visszatérés a fegyverpiacra

Japán 1967-ban vezette be a fegyverexport-tilalmat, amely három fő részből állt: Tokió nem exportál a kommunista blokk országaiba; nem exportál az éppen konfliktusban lévő, vagy várhatóan konfliktusba keveredő államokba és ENSZ szankciók alatt lévő országokba. Kilenc évvel később  Tokió bejelentette, hogy pacifista külpolitikájával összhangban szinte teljesen lemond a külföldi fegyverszállításokról. A baloldali pártok és a lakosság jelentős része támogatta ezt az elképzelést, miközben a konzervatívok úgy vélték, csökken emiatt Japán politikai befolyása a világban. A vállalkozói szféra szintén bírálta a nagyon kemény tilalmat, mivel szerintük a szigetország jelentős bevételtől fosztotta meg magát a nemzetközi fegyverpiacról való kivonulással.

A japán kormány azonban nem mindig tartotta be a tilalmat, akadt egy-két kivétel: elsősorban az Egyesült Államoknak adtak át katonai technológiákat, vagy Washingtonnal együtt indítottak közös fejlesztési programokat. 2012-ben Japán közös fegyverfejlesztésről kötött megállapodást Nagy-Britanniával, az első országgal az Egyesült Államokon kívül. 2013 decemberében Japán a második világháború vége óta nem látott lépésre szánta el magát: fegyvereket és lőszert küldött a dél-koreai ENSZ békefenntartóknak a polgárháború szélére sodródott Dél-Szudánba. A kormány és a védelmi erők körülbelül 10 000 fegyvert szállítottak Dél-Koreába az ENSZ segítségével.

   

2014 januárjában Tokió bejelentette, hogy a következő öt évben 5%-al növeli katonai kiadásait, s új irányelveket dolgoztak ki a fegyverkereskedelem területén. Áprilisban a japán kormány eltörölte a fegyverexport-tilalmat, de továbbra sem  ad el  fegyvereket olyan országoknak, ahol háború folyik, vagy az ENSZ Biztonsági Tanácsa szankciókat vezetett be. Az új irányelv azt is kimondja, hogy a szigetország kizárólag olyan esetekben szállíthat külföldre fegyvereket és katonai technológiákat, ha ezzel hozzájárul a béke megteremtéséhez és az ország biztonságának növeléséhez. A fegyvereladások szigorú ellenőrzéssel történnek majd, nézni fogják, hogy a japán fegyverek nem kerülnek-e a vásárlótól harmadik országokba. Az export elsősorban kézifegyvereket (Howa Type 89 nehézgéppuska), lőszereket, elektronikai haditechnológiát és szállítóhelikoptereket jelent, a komolyabb tengeralattjárókat, páncélosokat (Type 10 MBT) és vadászgépeket ( Mitsubishi F-2-t) már nem adnák el.

Egetverő haderő

A fegyverexport-tilalom feloldása után már azonnal érezni lehetett, hogy Japán kül-és biztonságpolitikájában további jelentős változások fognak bekövetkezni. Tokió egy szakértői bizottságot állított fel, amely megállapította, hogy a szigetviták, a kínai-vietnami ellentét kiéleződése, Észak-Korea atomprogramja és kiszámíthatatlansága miatt az ország biztonsága csak a hadseregre irányuló jogi korlátozások enyhítésével szavatolható. Leszögezték, hogy a kollektív önvédelem bizonyos korlátok mellett összeegyeztethető az alkotmány kilencedik cikkével, amely tiltja a hadviselést. A bizottság konkrét esetként azt hozta fel, hogy Japánnak képesnek kell lennie megvédeni egy partjai közelében megtámadott amerikai hadihajót, vagy lelőnie egy Amerika felé tartó (feltehetőleg észak-koreai) atomrakétát.

Kövesd a Körképet a Facebookon is, plusz tartalommal!

Július 1-én – a bizottság jelentését követően – a kormány enyhített a Japán Önvédelmi Haderő jogi korlátozásán. Abe Sinzó és pártja, az LDP (Liberális Demokrata Párt) eléggé „trükkösen” oldották meg a kérdést: a szigetország pacifizmusát garantáló kilencedik cikkelyt nem változtatták meg, hanem „újraértelmezték.” Eszerint a japán hadsereg bevethető, ha egy országot támadás ér, ahol japán állampolgárok élnek, vagy veszélyben van a szigetország szuverenitása. Ezekben az esetekben a hadsereget azonnal be lehet vetni. Ezenfelül a haderő részt vehet nemzetközi katonai missziókban, vagy az ENSZ békehadműveleteiben.

Természetesen nem mindenki volt elégedett a döntéssel, mivel a japán önvédelmi erők bevethetőségének kérdése a mai napig kényes és vitás téma a japán társadalomban. A baloldal szerint a szigetország ezzel a múlt évezred harmincas éveihez hasonlóan ismét elindult a militarizálódás útján. A médiában és az újságokban gyakran vitatkoznak erről, miközben a békepártiak tüntetéseket szerveznek. A döntés napján például kétezren tiltakoztak Abe Sinzó miniszterelnök hivatalánál. A tüntetők szerint az alkotmány megváltoztatása csupán népszavazás útján lehetséges, a kormány nem léphet az alaptörvény újszerű értelmezésével. A politikában is hasonló ellenérzéseket váltott ki a japán haderőreform, viszont nagyon érdekes, hogy az LDP ellenfelei és szövetségei egyaránt elismerik, hogy eljött a cselekvés ideje. Az LDP-vel szövetséges buddhista-pacifista Új Komeitó korántsem lelkesedik az ötletért és korábban is bírálták a partnereiket. Azt azonban már ők is elismerték, hogy a „régióbeli kihívások miatt szükség van a változásra.”

Japán: Veszély vagy a béke biztosítéka?

Az Egyesült Államok azonnal üdvözölte a tokiói döntést, amelynek jegyében a japán haditengerészet támadás esetén védelmet nyújthat az amerikai hadihajóknak. Ezenfelül bizonyos mértékben “tehermentesíti” az amerikai hadvezetést is, hiszen Washington jobban oda tud figyelni a közel-keleti (jelenleg az Irakban dúló háború) és a kelet-európai (Ukrajna) eseményekre. A döntést követően az amerikai hadsereg két nagy magasságban és hosszú távú repülésre tervezett Global Hawk nevű drónt küldött az Észak-Japánban található Miszawa légibázisra. Ezeket valószínűleg Észak-Korea megfigyelésére, valamint Kína tengeri műveleteinek ellenőrzésére fogják használni.  Az Egyesült Államok eddig körülbelül 50 000 katonát állomásoztat Japánban – ebből 10 000 tengerészgyalogos – és itt található a 7-ik amerikai flotta főhadiszállása is. Ausztrália és a Fülöp-szigetek szintén támogatja Japán lépését, s valószínűsíthető, hogy itt is mélyülni fog a a Japánnal folytatott biztonságpolitikai együttműködés.

Ellenben más országok nagyon nem örülnek az új biztonságpolitikai irányvonalnak, elsősorban a Kínai Népköztársaság és Dél-Korea. Japán és Dél-Korea között szokatlanul ellenséges a viszony, annak ellenére, hogy az amerikai külpolitikában szövetségesnek számítanak. Szöül szintén tiltakozott, a dél-koreai diplomácia kifejezte értetlenségét szövetségese, az Egyesült Államok iránt, mert az nyíltan támogatja Japán militarizálódását. Sőt, ami korábban az Észak-Korea „Kína-barátsága” miatt teljesen elképzelhetetlennek tűnt, most valósággá vált: Kína és Dél-Korea  közös véleményen van és együttműködik a „Japán-kérdésben annak ellenére, hogy Peking és Szöul között is akadnak konfliktusok. Július elején a kínai elnök Hszi Csin-ping Szöulban járt, ahol találkozott Pak Gun Hje dél-koreai államfővel. Megállapodtak arról, hogy fokozzák a stratégiai és a kereskedelmi együttműködést, s 2015-re 300 milliárd dollárra növelik a kétoldalú kereskedelem mértékét. Ennek a találkozónak óriási jelentősége volt: ilyenre korábban még nem volt példa, hogy egy kínai elnök előbb utazzon Dél-Koreába, mint Észak-Koreába.

Kína szintúgy nem rajong ezért a lépésért és kőkeményen bírálja a japán vezetést. Hung Lej kínai külügyi szóvivő szinte azonnal kijelentette: „Peking helyteleníti Japán olyan megnyilvánulásait, amelyekkel eltúlozza a kínai veszélyt. Tokió új politikája kétségessé teszi, hogy Tokió békés módszerekkel akarja rendezni a vitákat.” Ettől fogva ugyanis egyre kiszámíthatatlanabbá válhatnak a Szenkaku-szigetek körüli viták, amely már régóta mérgezi Peking és Tokió viszonyát. Habár  Kína most leginkább Vietnammal van elfoglalva a határincidensek és a kőolajfurótornyok körüli építkezése miatt, de így is csak a hajszálon múlt, hogy nem lett komolyabb konfliktus abból, hogy június elején a kelet-kínai tenger felett kínai Su-27 vadászgépek 50 méterre megközelítették a japán légierő OP-3C felderítőgépét, és 30 méterre a YS-11EB típusú kémrepülőgépét.

Sayonara békealkotmány

Habár a világ figyelme most leginkább az olyan gócpontokra összpontosul, mint a Közel-Kelet, Kelet-Ukrajna, Észak-Afrika, Közép-Ázsia, korántsem szabad lebecsülni a Távol-Keleten zajló események jelentőségét. Egy regionális konfliktus kitörése ugyanis itt sem elképzelhetetlen, s már Tokió is érzi, hogy itt az ideje egy kicsit csillapítani a kedélyeket. Japánban és Dél-Koreában „ingyen ölelés” megmozdulásukat szerveztek, amelynek keretében a két lakosság ölelgetheti egymást, így próbálva meg elérni, hogy javuljon a viszony a két ország lakossága között. Abe Sinzó japán kormányfő pedig hetekkel ezelőtt felvette ai négyszemközt tárgyalást Hszi Csin-ping kínai elnökkel az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) novemberi kínai csúcstalálkozóján, melyen elyreállítaná a stratégiai kapcsolatokat Kínával.

Kérdés, hogy vajon Kína és Dél-Korea mennyire lesz vevő a japán gesztusokra, ha egyszer Japán valóban beveti külföldön a hadseregét?

Krajčír Lukács

Forrásokat megtalálod: itt, itt és itt  

Előzmények:

Veszélyes játszmák a Távol-Keleten – Obama kelet-ázsiai körútja

A Felkelő Nap új sugarai – Változó Japán

Harciasabb panda? Az új kínai Fehér könyv

 Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!