Román államelnök-választás magyar szemüvegen keresztül

Románia ősszel ismét államfőt választ. A belpolitika korántsem álló vizét napjainkban a novemberi voksolással kapcsolatos események – mint a jelölt-állítás, aláírásgyűjtés, politikai szövetségesek keresése, kampányolás – borzolják.

A tét nem kicsi, a jelenlegi, második ötéves ciklusának végéhez közeledő Traian Băsescu az Alkotmány értelmében már nem választható újra.

A Băsescu-hoz közel álló Népi Mozgalom Párt (PMP) Elena Udreát indítja – ezzel visszavonva a korábbi külügyminiszter, Cristian Diaconescu jelölését. A diplomata-politikus ezt követően hangoztatta, hogy függetlenként vág neki a választásnak. Néhány napja azonban Udrea és Diaconescu közös sajtótájékoztatón jelentették be, hogy Diaconescu mégsem ndul – ezzel támogatva Udreát.

A jelöltek közt van a legesélyesebb Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök is. Az indulóknak szeptember 23-áig 200 000 aláírást kell összegyűjteniük.

És ha már az esélyeseknél tartunk. Egy korábbi felmérés szerint az államfőválasztás befutója a véreskezű diktátor, Nicolae Ceaușescu lenne. A kormánypárti Jurnalul National 2014 tavaszán közölt országosan reprezentatív kutatása szerint a válaszadók 46%-a ténylegesen megszavazná államfőnek a huszonöt éve nyilvánosan kivégzett pártfőtitkárt.

   

Versenyfutás a magyar oldalon

,,A román állam szuverenitásáért és területi egységéért” felelős poszt megszerzéséért azonban nem csak a többségi nemzet politikusai szállnak harcba. A romániai magyarság politikai szótárának agyonhasznált kifejezése az egység. Az elnökválasztás körülményei azonban a gyakorlatban is megmutatják, hogy egységnek bizony nyoma sincs. Talán túlzás lenne azt állítani, hogy a magyar oldalon nincs szükség versengésre. Ám egyes álláspontok szerint a pluralizmus (versengés) napjainkban tapasztalható mértéke nem ösztönző, hanem éppen kioltó hatással bír.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetségről (RMDSZ) azt gondolnánk, hogy koalíciós partnerként hatékonyabban tudja képviselni a jelentős számú romániai magyarságot. Azt azonban világosan látni kell, hogy a Szövetség ebben a kormánykoalícióban tényleges politikai súllyal aligha rendelkezik. Ez a párt székelyföldi autonómiatervezete kapcsán is megmutatkozik. A koalíciós partner, a Szociáldemokrata Párt (PSD) ügyvezető elnöke, Liviu Dragnea néhány nappal ezelőtt megfenyegette ,,szövetségesét” , hogy az autonómiával való politikai zsarolással csupán a koalíció felbontását érheti el, mivel a kormánytöbbség az RMDSZ támogatása nélkül is meg van.

Ilyen közhangulatban indul az államfői posztért a szervezet szövetségi elnöke, Kelemen Hunor is. Nyilván olyan hamis illúziókat még maga az elnök sem kerget, hogy reális esélye lenne megnyerni a választást. A motiváció a Szövetség Brassó Megyei Szervezetének elnöke szerint az, hogy ,,lehetőség adódjon elmondani mindazt, ami az erdélyi magyaroknak  fontos.” És mivel pártja az eddigi mindig állított jelöltet, ez már ,,becsületbeli ügy.”

A kérdés csupán az:  lehet-e magasabb fórum az érdekek képviseletére, mint a koalíciós partnerség, benne a miniszterelnök-helyettesi és néhány miniszteri poszttal. Ezzel a gondolatmenettel az RMDSZ saját sikertelenségét is alátámasztja. Az egységparadigma víziója a mostani kampányban sem halványodik: ,,a szövetségi elnök minden magyart képvisel” – nyilatkozzák sorra az RMDSZ-es politikusok. Kelemen Hunor ars poeticája a ,,magyar ügy” felvállalása mellett az erdélyi magyarok egységes törekvéseinek megvalósítása – a közösségen belüli megosztással szemben. Ismét csak az egység szelleme kísért.

A ,,bársonyszékből diktálók” vs. a ,,kuruc autonómia-harcosok”

A romániai magyarság politikai átmenet utáni történelmében most elsőször indul két jelölt az államfő-választáson. Ugyanis az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke, Szilágyi Zsolt is beszáll a versenybe. A legkézenfekvőbb kérdés, hogy miért van szükség két jelöltre. Az RDMSZ részéről ezt inkább úgy fogalmazhatnánk meg, hogy miért van szükség a Szövetség jelöltjén kívüli indulóra. Toró T. Tibor, a Néppárt elnöke viszont a XVI. XVIII. századi (javítva; 2014.9.16) Rákóczi-szabadságharc kuruc-labanc ellentétével állítja párhuzamba napjaink erdélyi magyar politikai eseményeit. Szerinte az RMDSZ oldalán a ,,bársonyszékhez szokott, román kormány helytartóiból” álló politikusok és tisztségviselők állnak, akik kiszolgáltatják az erdélyi magyarságot az államhatalomnak. Velük szemben a némi romantikával fűszerezett kuruc autonómia-harcosok, a ,,nemzeti jobboldalt reprezentálók” állnak, élükön Szilágyival, akit ügyes retorikával integráltak a Tőkés-kultuszba.

A korábban Tőkés László köré felépített kultusz elsősorban a református püspök 1989-es romániai forradalomban kivívott vitathatatlan érdemeire épít. Kiegészülve az elmúlt huszonöt évben a kisebbségi magyar politikai erők közti folyamatos közvetítő szereppel.

A májusi EP választáson nem induló Néppárt jelöltje nem ért egyet azokkal a véleményekkel, hogy az államfőválasztáson a pluralizmus negatív következményekkel járna. Épp ellenkezőleg: biztos benne, hogy mobilizáló erejű lesz. Szilágyi és pártja szövetségi állammodellt szeretne, mely a történelmi régiók társulásán alapulna. Áb ezt csakis az Erdélyben élő nemzetiségek összefogásával, tehát a románokkal együtt lehet megvalósítani. Így számít az ott élő románság támogatására is. Világos a felismerés, hogy lokális kérdéseket a helyiek összefogásával lehet hatékonyan kezelni, ám a jelenlegi etnikai (gerjesztett) feszültségek mellett nehéz elképzelni, hogy az EMNP alelnöke  jelentős számú román voksot gyűjtsön be.

Tőkés László és a Magyar Polgári Párt: valóban mellékszereplők?

A romániai magyar közélet megkerülhetetlen alakja, Tőkés László természetesen a hozzá közel álló EMNP jelöltjét támogatja. Az EP képviselő szerint ,,új fejezet nyitására van szükség a rendszerváltás folyamatában.” A győzelmi illúziókat nem kergető politikus nyilatkozataiban rávilágít, hogy a tudatos részvétellel új irány megteremetésére van lehetőség a magyarság életében. Alapvető indok a két jelölt indulására, hogy a multietnikus Románia nemzeti kisebbségeinek érdekeit a ,,Szociáldemokrata Párt kormánykoalíciójának foglyaként Kelemen Hunor RMDSZ-pártelnök” képtelen megfelelően képviselni. Motiváló tényező, hogy az országnak ,,megújulásra és tisztulásra” van szüksége.

Sajátos álláspontot fogalmazott meg az elnökválasztással kapcsolatban a harmadik magyar erő, a Magyar Polgári Párt (MPP). Bíró Zsolt pártelnök hangsúlyozta, hogy az országban vajmi kevés esély van magyar győzelemre. Csak olyan jelöltet érdemes indítani, aki ,,egységes üzenetet tud megfogalmazni a közösség, a többségi társadalom irányába, és két jelölt esetén ez a lehetőség kompromittálódik.” Mindezeket figyelembe véve az MPP nem indít jelöltet és egyik párt mellett sem fog kampányolni. Bíró továbbá leszögezte, hogy az idén márciusban az RMDSZ-szel létrejött politikai együttműködési megállapodás nincs kihatással az államfőválasztásra. Sőt az, hogy az MPP nem indít önálló jelöltet és az egység mellett kardoskodik, valójában szövetségesének háttértáborát erősíti.

Nos, így vágnak neki a romániai magyar pártok a november első hetében esedékes államfőválasztásnak. Ami biztos: Băsescu menni kényszerül, Ponta jönni szeretne miközben továbbra sincs egység a magyar oldalon. Arról viszont egy pillanatra sem szabad megkeletkeznünk, hogy több mint egy millió választásra jogosult erdélyi magyar szavazat sorsa forog kockán. A választói aktivitás ugyan csökkent az elmúlt időszakban, de az világosan látszik, hogy a politikai garnitúra ismét úgy marakodik a posztért, mint a hiénák éhínség idején. Csakhogy Romániában nehezített tereppel találkozunk. A belső egység és közös gondolatok, elvek híján nagyon nehéz jobb feltételeket kiharcolni az ott élő magyarság számára.

Békési Júlia Boglárka

Források: mensura.ro, kronika,ro, szatmar.ro, maszol.ro, erdely.ma, Transindex, jurnanul.ro, adevarul.ro, rmdsz.ro, neppart.eu, polgaripart.ro.

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!

Ajánlott cikkek:

Aki A-t mond… – avagy a román miniszterelnök-helyettes lemondásának háttere