Az Európát Ázsiával összekötő boszporuszi híd Isztambulban tegnap még a nizzai merénylet áldozatai emlékére a francia zászló színeiben úszott.
Aztán a semmiből elfoglalták a katonák azzal az állítólagos céllal, hogy a köztársaság szekuláris rendjét visszaállítsák – azt a rendet, ami a „törökök atyja”, Musztafa Kemal Atatürk alapozott meg a múlt század első felében. A török politikai rend Recep Tayyip Erdogan elnöksége alatt azonban a neoiszlamizmus irányába mozdult el – írja a Financial Times mai elemzésében a török eseményekről.
A katonák tankokkal elfoglalták a tévéadókat, a repülőtereket és a hidakat. A TRT állami televízió beszüntette a műsorszolgáltatást. A városok felett vadászgépek suhantak át. A háromszoros miniszterelnök és a jelenlegi államfő, Erdogan, aki mindig előszerettel gátolta az ellenzéki sajtó és a média működését, aki újságírókat csukatott le és elhallgattatta a közösségi oldalakat, most a FaceTimes videó alkalmazás segítségével volt kénytelen üzenni országa lakóinak egy mobiltelefonon keresztül.
Az örök ellenség: a hadsereg
Erdogan zsarnoki természetével és önkényuralmi ambícióival 2002-ben nyerte meg először a választásokat Törökországban. Azóta francia mintájú elnöki hatalommal irányítja az országot. Ma a török lakosság csaknem fele nem kérdőjelezi meg akaratát, ezt az is bizonyítja, hogy az elmúlt éjjel egyetlen szavára tízezrek vonultak az utcára a katonaság ellen.
Az egyik oka Erdogan sikerének, hogy mikor Erdogan mérsékelt pártja, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) szembeszállt egy nagyhatalmú török tábornokkal, akkor a liberálisok és a baloldaliak mellé álltak.
A hadsereg többször is megpróbálta betiltani az EKP-t, miután jelentős győzelmet aratott a párt a 2007-es választásokon, de végül visszavonulót fújt, miután a kormány 10 tábornokát rács mögé küldte.
Szövetségesből ellenség
Hatalma megerősítéséhez (és a katonaság meggyengítéséhez) Erdogan a rendőrség ütőképes erőire, a kiszélesített jogköröket élvező ügyészségre és Fethullah Gülen iszlám imámhoz hű kémekre támaszkodott. Gülen Jelenleg is amerikai emigrációban él. Akkor még Erdogannal szövetségesek voltak.
Erdogan azonban Gülen követői ellen fordult, mert azok 2013-ban vizsgálatot kezdeményeztek az államfő és a belső hatalmi kör tagjainak korrupciós ügyeivel kapcsolatban. A két iszlám politikai mozgalom között kitört hatalmi harc meggyengítette a török állam intézményeit, és így újra a hadsereg nyert teret. A mostani puccskísérlet mögött vagy Gülen követői, vagy korábbi tábornokok kemény magja állhat.
A hadsereg szerint Erdogan Szíria-politikája elhibázott
A hadseregben ugyanis elégedetlenség uralkodik. Nem csak a korábbi hatalom elvesztése miatt, hanem Törökország Szíria-politikája miatt is. Erdogan kormánya egészen a közelmúltig megengedte az dzsihadista önkéntesek és a fegyverek beáramlását Szíriába, ami lehetővé tette az Iszlám Állam számára, hogy kiépítse sejtjeit.
A múlt évben az IÁ az újjáéledő kurd milícia állásait támadta, akikkel Ankara már három évtizede harcol. Egy évvel később az IÁ már Törökország ellen fordult, ami nem csak a júniusi isztambuli merényletben nyilvánult meg. A hadsereg most úgy érzi, hogy Erdogan reakciója a merényletekre, ami az Iszlám Állam helyett inkább foglalkozik a kurdokkal, Gülen követőivel és saját elnöki hatalmának megszilárdításával, a legjobb esetben is csak közömbös.
Ez a katonai puccskísérlet kudarcot vallott, és Törökország újra elveszti védelmi erőinek egy részét. Az AKP a katonaság és Gülen követői ellen fog harcolni (akik a katonai és rendőri hírszerzésben működnek). Ezek a történések azonban mindenekelőtt méginkább meggyengítik a NATO-tag Törökország belső rendjét, és ez az országot Európából a közel-keleti káoszhoz hasonló állapotba taszíthaja.
HNonlinle.sk, ft.com, Körkép.sk
Nyitókép: TheGuardia.com
Megosztás:
Címkék: AKP államfő anakara elemzés elnök Főoldal hadsereg háttér Iszlám Állam Isztambul Közel-Kelet kurdok puccs puccskísérlet Recep Tayyip Erdogan terror török
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.