Brexit: Felfújt, vagy valós veszély? Így látják az Angliában élő felvidéki magyarok

A júniusi brit népszavazás óta folynak a találgatások arról, hogy végül tényleg elhagyják-e az uniót a szigetországiak, vagy sem. Az utóbbi időben folyamatosan jönnek a hírek, hogy az ott élő és dolgozó külföldiek látják majd kárát a Brexitnek, esetleg haza is küldhetik őket.

A naponta változó hírek és információk kapcsán megkérdeztünk egy közel húsz éve Nagy-Britanniában élő és dolgozó felvidéki magyar házaspárt, miként látják ők a népszavazás utáni hangulatot és hogy élik meg, mi változott azóta.

Sokkolt angolok

   

Attila és Ida testközelből látták, tapasztalták a tavaly júniusi népszavazás előtti kampányt, és az utána következő pánikot. Elmondásuk alapján az alantas kampány miatt az emberek nem vették komolyan a referendumot, nem gondolták, hogy Nagy-Britanniában ilyen horderejű kérdésben mérvadóak lehetnek a nyilvánvaló csúsztatások.

„Komoly kampányt folytattak a Brexit-pártiak, az autóbuszokon olyan feliratokat lehetett olvasni, hogy az eddig az EU-nak fizetett milliókat ezután majd például a gazdák kapják… Nem vagyok közgazdász, de az még nekem is egyértelmű volt, hogy az ígéret mögött nincsenek valós milliók”

– mondja Attila a Brexit-párti kampányolókról. Az ilyen ígéreteket szerinte nem lehetett komolyan venni, ezért a fiatalabbak el sem mentek szavazni. Másnap, az eredmény láttán  aztán jött a döbbenet. Akkor fogták fel, hogy hibáztak.

„A népszavazást nem vették komolyan. Az emberek egyáltalán nem mentek el szavazni. Az otthon ülő nyugdíjasok, akik még a régi Angliában éltek, viszont igen. Amikor kiderült az eredmény, a többiek sírtak és meg voltak rökönyödve, hogy az egészet alábecsülték, és el kellett volna menni szavazni. Az iskolában, ahol dolgozom, csak egyetlen ember voksolt.”

– mondta Ida, majd folytatta:

„Másnap reggel aztán összedugták a fejüket, és rájöttek, hogy: Úr Isten, a férjeink elveszthetik az állásukat.”

A népszavazás utáni napokban, hetekben csak találgatni tudtak a kint élő magyar közösségekben, hogy vajon mi fog történni – a káosz és a sokkolt emberek láttán végül úgy gondolták, hogy majdcsak kiforrja magát a dolog. A káosz és bizonytalanság napi szintű jelenséggé vált, senki sem tudta, mi lesz a következő lépés, milyen feltételekkel hagyják el az Uniót. Végül úgy döntöttek, elég lesz majd akkor foglalkozni a hogyan továbbal, amikor kézzelfogható tények elé állítják őket.

Nem eszik olyan forrón…

Habár gyakran reppennek fel hírek a Brexit lehetséges következményeivel „riogatva”, az ott élők egyelőre nem sokat éreznek ebből. Azt mondják, a helyzet most olyan, mint egy válóper. Nem tudni, hogy milyen jogai és kiváltságai maradnak Angliának a kilépés után, mint ahogy azt sem, hogy mikor is válnak ki ténylegesen.

Annyi azonban biztosra vehető, hogy a kint élő, dolgozó, adózó külföldieket nem fogják csak úgy kitoloncolni, Nagy-Britanniának szüksége van rájuk.

„Anglia egy borzasztóan kozmopolita ország. Rengeteg nemzet van itt. Nem tudom, ki maradt Lengyelországban, mert például lengyelek által lakott egész utcák, városrészek vannak itt. Ők is uniós polgárok, dolgoznak, munkavállalási engedélyük van. Ha valóban megszorításokat akarna az angol kormány, azzalnsaját maga ellen dolgozna.

 

Az államnak ezt nagyon át kell gondolni, mert rengeteg európai tartja fenn Angliát. Ha az egészségügyet vesszük, és egy varázsütésre eltüntetnénk belőle a külföldieket, nem tudná fenntartani magát, összeomlana az állam. Ezért nem olyan egyszerű, hogy csak úgy megfegyelmezzük a külföldieket…”

magyarázta Ida.

Mindenképpen jöttek volna megszorítások

A beszélgetés során az is kiderült, hogy Nagy-Britanniában nem most vetődnek fel először ezek a kérdések.

„Már a Brexit előtt is volt szó arról, hogy meg kell reformálni a bevándorlási politikát. Anglia nagyon vonzó ország, mert könnyen megszerezhetők a szociális juttatások.Már korábban bevezették, hogy legalább 2 évet itt kell tölteni ahhoz, hogy valaki jogosult legyen a juttatásokra. És ez érvényes volt az Afrikából érkezőkre és az európaiakra is.”

Hogy mit is akarnak valójában a britek? A házaspár szerint a brit kormánynak konkrét céljai vannak, még ha a megvalósításról folynak is viták. Attila szemléletesen hozzáfűzte,

„Csak meg akarják valahogy akadályozni, hogy boldog-boldogtalan ide jöjjön és várja a sült galambot a szájába repülni. A kormány csak azokat szeretné beengedni, akik dolgozni akarnak. Olyan emberből itt is van elég, aki jön, nem dolgozik és el kell tartani.”

„Sok volt a vita arról is, hogy az úgynevezett soft-brexit vagy a hard-brexit valósuljon-e meg. Anglia azt akarja, hogy szabadon rendelkezhessen a határaival, de az Európai Unió ezt nem akarja, mert az egyik alapelve épp a szabad munkaerő-áramlás. Anglia ezt nem megfékezni akarja, csak megszűrni.”

Mintha a macska a saját farkát kergetné

Ida szerint, a kint élő felvidékieknek egyelőre nincs okuk kitoloncolástól tartani.

„Egy hónap múlva Anglia kérvényezi az Európai Uniótól való elszakadást. Addig senki nem tárgyalhat senkivel, a kormány alig mond valamit arról, hogy mit is akar. Mindenki csak arról beszél, hogy mit szeretne. Például, hogy azok [a vendégmunkások], akik már öt éve itt vannak, továbbra is maradhassanak. Angliának erről külön kell minden egyes országgal tárgyalni. Valójában senki nem tud semmit, mindenki csak spekulál.”

Theresa May

Theresa May brit miniszterelnök Pozsonyban is járt a Brexit után, Szlovákia soros EU elnöksége idején. Sokan alkalmatlannak tartják a sokszor kétségbeesettnek tűnő hölgyet, akinek megbízatása elején rögtön egy gazdasági válsággal és a nemzetek közötti konfliktussal fenyegető kilépési procedúrát kell levezényelnie. Ettől függetlenül vagy épp ezért Attila tiszteli May elhivatottságát:

„Theresa May bennmaradás-párti volt, de amint miniszterelnök lett, azt mondta, rendben van, mostantól azért fog harcolni, hogy Nagy-Britannia kilépjen az EU-ból – és jó feltételekkel. Minden elismerés megilleti, mert a maradás mellett kampányolt, de miniszterelnökként azon van, hogy levezényelje a kilépést, és szerintem jól csinálja.”

„Ha elküldenének minket, utcák, városrészek maradnának üresen”

Beszélgetőpartnereinket megkérdeztük arról is, ők tapasztalták-e a népszavazás után fellángoló idegengyűlöletet. Tavaly Angliában három lengyel vendégmunkást gyilkoltak meg. Ezekről az esetekről a rendőrség is elismerte, hogy gyűlölet-bűncselekmények – a nem halált okozó esetek száma drasztikusan megemelkedett a referendum után.

Ida elmondta, saját bőrükön ugyan nem tapasztalták, de „érezték a levegőben” a feszültséget:

„Igen, érezhető volt az erőszakos bűncselekmények számának megugrása. Több lengyelt meggyilkoltak, de ez nem tartott sokáig. Hullámszerűen jelentkezett és két három hét alatt szépen lecsendesedett. Ezt ugyanis nem csinálhatják [a britek], nem lehetnek lengyel- vagy európai-ellenesek, hiszen mindenhol, az egészségügyben is ott vannak. Ha kitoloncolnák őket, utcák és városrészek maradnának üresen.”

Attila rávilágított arra is, miért és hol jelentkeztek leginkább a gyűlölet-bűncselekmények:

„Főleg olyan helyeken, kisvárosokban történtek atrocitások, ahol a település fele hirtelen külföldi lett, ami a helyieknek nem tetszett. Városszerte szórólapokat hordtak szét, amelynek egyik felén angolul, másik felén lengyelül azt írták, hogy ’A külföldiek (lengyelek) nem kívánatosak Angliában’. Főleg a lengyel lakásokat célozták meg.”

Populizmus, bizonytalanság, kényszerűség

A Brexit-kampányba belesodródó britek tehát rosszul ítélték meg a referendum súlyát, főleg a kampány során elhangzott komolytalan érvek miatt. Mint olvashattuk, nem csak a brit gazdaság, de a szociális rendszer, az egészségügy, az oktatás is a külföldi vendégmunkásokra épül. És nem véletlenül. Egy külföldi vendégmunkás több adót fizet be, mint amennyit kivesz a szociális rendszerből, ami egy brit őslakosra számítva már rég nem igaz (a témában bővebben itt olvashat).

A népszavazás eredményhirdetése után az angol a rá jellemző szenvtelenséggel igyekezett újra visszavenni a gyeplőt, de gazdasági és katonai érdekei miatt nem sieti el a dolgot. London szeretné megtartani az 500 milliós európai piacot, de annyira nem, hogy alapvető érdekeiről mondjon le. Számára Norvégia és a Skandináv országok kereskedelme a legfontosabb.
És nem csak pénzről van szó: a napokban Nagy-Britannia hivatalosan is felkérte Svédországot és Finnországot, hogy csatlakozzon a brit vezetéssel működő katonai szövetségbe.

Körkép.sk/KL, KPA

Nyitókép: homesandproperty.co.uk