János, Pál
  • HUF: 323.37
  • USD: 1.14
  • 21 °C
  • 34 °C
Külügyek

Grúzia a huszonkettes csapdájában

Március 28-án lépett hatályba az Európai Unió döntése, mely eltörölte a grúz állampolgárok rövidtávú vízumkorlátait. Politikailag vitathatatlanul ez egy jelentős mérföldkő a dél-kaukázusi állam euro-atlanti térségbe való csatlakozásának akadályokkal tarkított útján.

 

A Szovjetunió felbomlásával megalakult alig több, mint három és fél millió lakosú állam szerény méretarányai ellenére a Kaukázus térségének – így Európának és Ázsiának is – meglehetősen fontos területe. Gondoljunk csak a XX. század első felében zajló orosz-török nagyhatalmi vetélkedésekre, melyek határvidékeként a Szovjetunió megalakulásának időszakáig szolgált. Onnantól kezdve Örményországhoz és Azerbajdzsánhoz hasonlóan – a grúz ,,fejlődés” taktusát is Moszkva diktálta. Ezt a stafétabotot napjainkra az Európai Unió és a NATO-n keresztül az Egyesült Államok vette át.

 

Jutalomfalatok az Európához vezető úton

 

Az Európai Unió Tanácsa március végi döntésével a következőket hagyta jóvá:

 

– a grúz állampolgárok kilencven napig vízummentesen tartózkodhatnak az EU-ban;

– ez a könnyítés a munkavállalásra nem terjed ki;

– csak a biometrikus úti okmánnyal rendelkező állampolgárok kerülhetnek a feloldás hatálya alá.

 

A Bizottság migrációs politikáért felelős tagjának, Dimitrisz Avramopulosz-nak a nyilatkozatából világosan kiderül: az EU döntése jutalomfalat Grúzia számára annak érdekében, hogy elismerjék a ,,grúz hatóságok és a grúz nép jogállamiság és az igazságszolgáltatás reformjainak területén elért eredményeit.” De milyen eredményekről beszélhetünk pontosan?

 

Forrás: express.co.uk

 

A Moszkva – Brüsszel – Washington bermudaháromszög

 

Ahogy ez lenni szokott, a Szovjetunió felbomlásával Tbiliszi számára is megnyílt a lehetőség, hogy Európa irányába tekintsen. A cári Oroszország válságos időszakában 1918 és 1921 között Grúzia ugyan független államként létezhetett, ám a közel hetvenévnyi szovjet rémálom mély nyomokat hagyott az ország fejlődésében.

 

A Fekete-tenger keleti partján fekvő ország geostratégiailag kihagyhatatlan terület: többek között ne feledkezzünk meg északi szomszédjáról, Oroszországról, valamint a NATO-tagállamról, Törökországról sem.

 

A dél-kaukázusi térség országai. Forrás: Garay Zsolt, elib.kkf.hu

 

Grúzia 1992-ben csatlakozott az EBESZ-hez. (Ez többek között azt is jelentette, hogy a helyi választások állandó szereplőjévé váltak a szervezet megfigyelői.) Alig egy évvel később különleges megfigyelői státuszt kapott az Európa Tanácsban, ahova végül 1999-ben fel is vették a tagok közé. Az Európai Unióval 1999-ben írta alá a Partnerségi és Együttműködési Megállapodást.

 

Az ázsiai ország külpolitikáját tekintve már az ezredforduló előtt is folyamatosan a ,,nyugati” világ felé kacsingatott: tetten érhető volt az északi szomszédtól való távolódás igénye. Moszkva ehhez a kérdéshez amolyan ,,oroszosan” állt: Grúziát a közel-külföld részeként tartja számon, és mint ilyen, közvetlen érdekszféraként tekintett és tekint rá.

 

A 2008-ban kirobbant dél-oszétiai háború Tbiliszi és Moszkva szembenállásának kulminációjaként még inkább Brüsszel felé sodorta a kis államot, amely 2008 áprilisában NATO-tagjelölti státuszba került. Történt ez annak ellenére, hogy az EU vizsgálóbizottsága később megállapította: hiába vádolta a déloszétokat Tbiliszi, a háborút Grúzia kezdte.

 

A 2008-as orosz-grúz háború. Forrás: vlaston.webnode.hu

 

Ezzel párhuzamosan az Unió és Grúzia közti kereskedelmi kapcsolatok is folyamatosan élénkültek. Az oroszokkal való fegyveres konfliktus előtti időszakban erősen érezhető volt, hogy Tbiliszi számára Oroszország jelentette a hagyományos piacot. A háborút követően azonban Moszkva maga zárja el piacát – ezzel mintegy tálcán kínálva szomszédját az európai kereskedelem egyre bővülő svédasztalára.

 

A NATO és Grúzia közötti partnerségi kapcsolatok további fontos állomása volt a 2012 márciusában aláírt megállapodás a kiterjesztett kölcsönös biztonsági együttműködésről. Anders Fogh Rasmussen akkori főtitkár elismerő szavakkal méltatta Brüsszelben Grúzia magatartását. Ez aligha volt meglepő, hiszen Tbiliszi jelezte, az afganisztáni ISAF misszióhoz való hozzájárulását csaknem megkétszerezi.

 

Forrás: vestnikkavkaza.net

 

A kilencvenes évek második felében élénkülésnek induló amerikai-grúz bilaterális kapcsolatok is a Moszkvától való eltávolodás tendenciáját erősítették. Az Egyesült Államok a demokratikus konszolidáció és az euro-atlanti integráció elősegítése érdekében hatalmas összegekkel támogatja Grúziát.

 

A 2000-es évek elején ezek a pénzösszegek meghaladták a százmillió dollárt – így nominálva a kis kaukázusi országot a legnagyobb mértékben támogatott államok 15-ös amerikai toplistájára. A célterületek közé tartozik az emberkereskedelem és a terrorizmus leküzdése, valamint az országot alapjaiban érintő reformok.

 

,,Európa várótermében”

 

Amikor az integráció hívei Grúziáról gondolkodnak, számos kérdés merül fel. Ilyen, hogy hogyan és mikor tudja stabilan rendezni a belső és külső konfliktusait, valamint mennyiben képes részt venni a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában.

 

Az világos, hogy a közeljövőben Grúzia se NATO, se EU-tag nem lesz. És annak ellenére, hogy a 2007-es román és bolgár EU-csatlakozás még inkább reflektorfénybe helyezte a fekete-tengeri térség gazdasági jelentőségét, Oroszország is pontosan tisztába van Grúzia akadályokkal teli európai integrációs lehetőségeivel. Ennek tudatában a régióban lévő érdekeltségei tekintetében nem tekinti komoly fenyegetésnek Grúzia EU-felé tett lépéseit.

 

A vízumeltörléssel tulajdonképpen az utolsó ,,objektív cél”, – melyet a Keleti Partnerség keretében Grúzia és az Európai Unió felállított magának – teljesült. Magától értetődik tehát a kérdés, hogy a felek hogyan képzelik el a közös jövőt. A korábbi és a jelenlegi grúz kormányok bel- és külpolitikai intézkedései csak lépések voltak a végső cél, a NATO- és az EU-csatlakozás irányába.

Azonban az időközben felerősödött és az uniót igencsak megterhetlő migrációs válság és az egyre hangosabb euroszkeptikus szólamok egyfajta ,,utópiává” teszik a csatlakozásról szőtt grúz álmokat. Mindez visszaható folyamat, hiszen így a posztszovjet ország elvesztheti motivációját: a csalódottság állapota pedig könnyedén visszaránthatja a belső frusztrációkkal terhelt politikai környezetet a válságba.

Békési Júlia Boglárka

 

Források: consilium.europa.eu, osw.waw.pl (EN), vlaston.webnode.hu, elib.kkf.hu, Prominoritate, Hadtudományi Szemle, MNO, MTI

 

A kiemelt kép forrása: Georgiatoday.ge

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Körkép

A szerkesztőség általános szerzője. Mindenhez ért. Mindenhez is!

Kövessen minket

Megosztás