A V4 csak a kezdet, új szövetség alakulhat ki Nyugat és Kelet határán

Új szövetség van kialakulóban Európában Nyugat és Kelet határán, az Európa és Oroszország közti „demarkációs” vonalon – írja a neves geopolitikai szakértő, a magyar származású George Friedman.

Az új szövetség legjelentősebb bástyái Közép-Kelet Európában Lengyelország és Románia lesznek, ám a legnagyobb fontossággal most mégis Magyarország bír, ami Oroszország és az Egyesült Államok között egyensúlyoz – írja a szakértő. Tegyük hozzá saját, jól átgondolt nemzeti érdekeit követve, felismerve energia- és piaci függőség reális viszonyait.

Ám Magyarország – emeli ki Friedman – idén először csatlakozott résztvevőként a Romániával és Bulgáriával közös fekete-tengeri hadgyakorlatokhoz. Ennek a hadgyakorlat-sorozatnak a legnagyobb közös gyakorlata a Saber Guardian 2017. A Szlovákián nemrégiben keresztülhaladó nagymennyiségű amerikai és NATO-s haditechnika egy része erre a tréningre tartott, amelynek Magyarország, Románia és Bulgária ad otthont.

   

Friedman szerint Magyarország részvétele azért jelentős, mert ezzel jó esély van egy összetartó csoport kialakulására (az amerikai szakterminológiában) Európai-félszigetként emlegetett kontinensrész keleti végén a Baltikumtól Bulgáriáig (Szlovákiával együtt).

Leporolhatnak egy régi geopolitikai lehetőséget

Ez a szövetség nem egy régi elgondoláson alapulhat, hanem a magyar szempontból történelmileg kissé terhes, ám a jelenkorban mégis nagy lehetőségeket magában rejtő Tegerköz, vagy Intermarium elmélete, amely inkább lengyel mint román vezetéssel valósulhat meg.

Az Intermarium egyelőre csak egy koncepció, ami azonban a V4-ek politikai súlyának megnövekedésével és Magyarország szerepvállalásával egy olyan szövetséggé válhat „amely élvezi egy globális hatalom támogatását, és amely Oroszország és Európa közti határvonalat képez” – Friedman szavaival élve. Az említett globális hatalom pedig az USA lenne – maga Donald Trump sem utasítja el a Tengerköz ötletét.

Sokan azonban tartanak egy ilyen szövetség létrejöttétől. Nyugaton sokan attól tartanak, visszatérhet a hidegháborús politika, és sokan úgy vélik, az orosz befolyásnak demarkációs vonal nélkül is útját tudják állni.

Az Európai Unió is gyanakodva tekint a kelet-európai országok egyre szorosabbá váló kapcsolatára, ami egyébként újabb magyarázattal szolgálhat a Lengyelországgal és Magyarországgal szembeni kemény brüsszeli bírálatokra. A „Tengerköz” leendő tagállamai Szlovákia kivételével nem részei az euróövezetnek. Ezzel szemben rendkívül jól képzett és olcsó munkaerővel rendelkeznek, és gazdasági szempontból Európa legdinamikusabb részét képezik. Ez a térség – írja Friedman – megkérdőjelezi az 1950-es évek [nyugati gazdasági] hegemónia státuszát, ami az európai gazdaságot uralja.

A szakértő szerint ettől függetlenül ez a kelet-közép-európai szövetség még az EU-ban marad, de sokkal vállalkozókedvűbb lesz Brüsszelnél, ami nyilván feszültségeket fog szülni.

Nem csak Dunai-konföderáció, több annál

Maga az intermarium modellje, ami alapvetően Lengyelország és Románia katonai erejére épít, új tagokat is felvehet majd sorai közé. Ez lenne a Három Tenger Modell, amely a Balti-tenger és a Fekete-tenger környéki országokon kívül az Adriai-tenger környékieket is bevonná a szövetségbe: Ausztriát, Szlovéniát, Horvátországot.

Az Adriai-tenger felé való bővítést elsősorban Törökország felemelkedése indokolja. Nem kérdés, hogy Törökország lesz a legfontosabb regionális hatalom, amely korábban elfoglalta a Balkánt, és „szélsőséges esetekben” elérte Budapestet és Bécset

fogalmaz a Friedman. Majd hozzáteszi:

„Az [Adria felé való] bővítést az Osztrák-Magyar Birodalom iránti nosztalgia is magyarázza, amely egy jelentős, sikeres, a kis nemzeteket összefogó és nekik jórészt autonómiát biztosító multinacionális projekt volt. (…) Ausztria, Horvátország és Szlovénia bevonásával a régi birodalom újraéled, még ha csak a térképen is”

Friedman azonban kiemeli, hogy az Intermarium csak egy koncepció, a térségbeli országok együttműködésének eszköze és egyelőre még nem szövetség, bár minden esélye megvan rá, hogy azzá váljon.

„A multinacionális intézményeket nehéz létrehozni. Időre, pénzre és politikai akaratra van szükségük”

A fentiekből látható tehát, hogy a V4-ek csak a kezdete valaminek, amiben rengeteg potenciál rejtőzik. És minden jel arra mutat, hogy a volt szovjet befolyási övezet országai talpraesettebb politikára képesek, mint Nyugat-Európa a jelen helyzetben. Szlovákia azonban kivételnek tűnik, miközben számos érdeke a V4-ekhez köti, a migránskérdésben mégis látszólag Brüsszel felé húz – pedig ez az egyetlen olyan téma, amelyben a V4-ek korábban maradéktalanul egyetértettek. A fent említett politikai akarat megőrzéséhez tehát Szlovákiában leginkább egy következetes kormányra lenne szükség.

Geopoliticalfutures.com, Körkép.sk

Nyitókép: army.mil