Miközben a nyugati sajtóban sorra jelennek meg a Lengyelországot és Magyarországot pellengérre állító írások és elemzések, amelyekben az ország gazdasági állapotát, a sajtószabadságot és a liberalizmust temetik, a szlovákiai, több százmillió eurónyi uniós forrás gyanús szétosztásáról alig esett szó, a kormányválság is csak legfeljebb rövid hírként szerepelt a hírfolyamban.

 

Lényegében igencsak rövid, szűk két év alatt jutottunk oda, hogy Szlovákia a migránsok befogadását éltető politika elsőszámú bírálójából Brüsszel egyik fontos szövetségesévé vált Európa keleti felében – a Politico.eu brüsszeli hírportál a Fico-Juncker találkozóról közölt információi szerint az Európai Bizottság elnöke azt ígérte Ficonak, amennyiben segít megregulázni Budapestet és Varsót, a térség „frontemberévé” teszi.

 

Sokakat nem lepett meg a szlovákiai kormányzat döntése. Egyesek a történelmi tapasztalatokból következtettek arra, hogy csak idő kérdése, mikor próbálja Pozsony előnyére fordítani a Nyugat-Európa és Közép-Kelet-Európa közti feszültséget. Fico kétarcú politikáját az Európa magjához való tartozás eszméjével próbálja igazolni, ám azt már most is sejteni lehet, hogy prózai módon az uniós források további merítésének lehetőségéről van szó: vagyis pénzről.

 

 hirdetes_810x300  

Nyolc ábra, ami megmutatja, mennyire tartozik Szlovákia az Unió magjához

 

Érdemes azonban megnézni, milyen érdekek feszülnek ma egymásnak. Az sem elhanyagolható kérdés, vajon miért van az, hogy az egykor egyazon családnak tekintett NATO és EU között miért nő a szakadék. Figyelem, a világtörténelem sorsfordító eseményei a szemünk előtt zajlanak!

 

Ami szétfeszíti a V4-eket

 

A .týždeň publicistája, Martin Mojžiš által írt elemzés elég szemléletesen mutatja be a V4-ek érdekellentéteit. Az energetika esetében például lengyel érdekbe ütközik a szlovákiai mohi atomerőmű bővítése, ami egyébként a Fico-kormányoknál prioritás. A bővítéssel ugyanis olcsó áram kerülne a közép-európai piacra, ami a lengyel szénerőművek és geotermikus erőművek nyereségét tépázná meg.

 

Különösen érdekes a gázfolyosókért folytatott küzdelem is. A négy ország egyetlen dologban ért egyet: az Északi Áramlat megépülése, amely mindegyik országot megkerülve szállít Nyugat-Európába (elsősorban Németországba) gázt, nem áll érdekékükben. Szlovákia például az ukrán gázcsap elzárása miatt 600-650 millió eurós évi bevételtől esik el.

 

Hogy az Északi Áramlat helyett viszont mit preferálnának, az már országonként változik. Magyarország a Törökország felől érkező Déli Áramlatot részesítené előnyben, mert az rajta keresztül szállítana Ausztria irányába földgázt. Szlovákia annak örülne, ha Lengyelországon (Ukrajnáról álmodni sem merne) keresztül észak-déli irányba haladna rajta át a gázvezeték, amivel az Adria térségét látnák el energiával. Lengyelországnak mindegy, hogy milyen irányban, csak rajta keresztül haladjon a mesés tranzitbevételekkel kecsegtető energiafolyosó.

 

Gázjátszmák: Oroszország és a Nyugat harca a piacokért Szíriától Szlovákiáig

 

És ami közös érdek

 

Közös célokat jóval nehezebb nagy számban felsorolni. Az egyik ilyen azonban kétségkívül a migráció és a kötelező betelepítési kvóta elleni harc lehet. Szlovákia e két téren is nagy lépést tett a brüsszeli álláspont felé.

 

Egy másik lehet az uniós élelmiszerminőség standardizálása, vagyis a most tapasztalható kettős minőség problémájának megoldása.

 

De ott van például az orosz gáznak való kiszolgáltatottság mértékének csökkentése alternatív beszállítókkal: ilyen lehet a Lengyelországból érkező azeri gáz is. Egyébként épp Szlovákia az az ország, amely szinte kizárólag az orosz gáztól függ.

 

A közös kulturális és történelmi örökségek egyelőre még nem hangsúlyosak, de ez a jövőben még változhat. Nagy Lajos magyar király birodalma vagy a Kossuth-féle Duna-konföderáció felélesztése (kizárólag földrajzi értelemben) nem is annyira elképzelhetetlen, hiszen a Három Tenger projekt (más nevén Intermarium) épp ezt szolgálja.

 

Németországnak nem érdeke az erős V4

 

Németországnak egy migrációt, Brüsszelt és Oroszországot bíráló V4 nem érdeke. Bár Magyarország és Szlovákia egyértelműen az oroszellenes szankciók ellen foglalt állást, Lengyelországban orosz fenyegetést emlegetnek.

 

George Friedman a magyar származású világhírű geopolitikai elemző a német dilemmát a következőképp fogalmazza meg:

 

„Németország gazdasági jóléte az integrált Európai Unió lététől függ. Míg az unió egyes tagállamai kelet felé, Moszkva irányába tekintenek, Németország a gazdaságra és a kereskedelemre fókuszál. Úgy látja, hogy Oroszország bár ingerlékeny, mégiscsak behatároltak lehetőségei. A német félelem az, hogy a kelet-európaiak az Egyesült Államok támogatásával olyan erőt építenek ki, amivel az oroszokat reagálásra kényszerítik”

 

Friedman szerint a németek bizalmatlanok az Unió keleti tagállamaival, főleg, ha Oroszországról van szó. A németek ráadásul nem akarnak nagy, de törékeny gazdaságukkal két hatalom (USA és Oroszország) közé szorulni, de jelen helyzetben nem tudják irányítani a történéseket: sem az USA-t, se a kelet-európai országokat nem képesek befolyásolni.

 

És akkor ott van az Intemarium csoportosulás létrejöttének az esélye, amely a hagyományosan amerikabarát Lengyelország vezetésével valósulhat meg a Balti-tengertől az Adriáig és a Fekete-tengerig, és amely jóval nagyobb lenne a V4-eknél.

 

A V4 csak a kezdet, új szövetség alakulhat ki Nyugat és Kelet határán

 

Ezért Berlinnek meglehetősen kapóra jött, hogy Szlovákia előnyt szeretne kovácsolni abból, hogy Brüsszel (akinek politikája nagyban függ Berlin akaratától) megregulázná keleti tagállamait. Szlovákia az egyetlen valódi előnyét ajánlotta fel Brüsszelnek: földrajzi elhelyezkedését, aminek köszönhetően elválasztja egymástól Lengyelországot és Magyarországot, illetve azt, hogy pártoskodásával Nyugaton sikerrel vonhatják kétségbe a V4-ek egységét. A történelem megismétli önmagát, Pozsony ugyanazt a szerepet vállalta fel, mint a húsz évvel ezelőtt: térségbeli sorstársai ellen fordult vélt előnyökre kapott ígéretekért cserébe.

 

Érdemes azonban megjegyezni, hogy egy olyan országtól, melynek puszta léte a nagyhatalmak kegyétől függött, aligha várható más. És a történelem pedig azt is megmutatta, hogy Szlovákia már Štúréktól kezdődően mindig ugyanazt kapta jutalmul, amit a magyarok büntetésül – még nagyobb „integrációt”.

 

Közép-Európa biztonságpolitikai kihívásai: Két nagyhatalom versengésének lehetünk tanúi

 

Komjáthy Lóránt

Körkép.sk

Nyitókép: wikipedia.org

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!