A 2017-es év győztesei és vesztesei Európában

A Politico.eu brüsszeli hírportál összeállította a lassan véget érő 2017-es év legnagyobb nyerteseinek és veszteseinek rövid listáját. Köztük van Szlovákia is illetve Robert Fico. Némileg kiegészítve mutatjuk, kik és miért számítanak győztesnek.

Emmanuel Macron

Emmanuel Macron francia államfő egyértelműen a győztesek közé tartozik, annak ellenére, hogy megválasztása után brutális mélységekbe zuhant népszerűsége. Ettől függetlenül ügyesen használta ki a német választási kampány adta lehetőséget, hogy Angela Merkel nem tudott az európai ügyekre figyelni. Macron privát szerencséje, hogy Merkel a német választások után hónapokkal sem tudott kormányt alakítani, s ezzel tovább erősítheti pozícióját az EU-ban. Macron pártjának egyébként szlovákiai szövetségesei vannak (a Štefunko-féle Progresszív Szlovákia és a Beblavý-féle Együtt-polgári demokrácia).

   

Sebastian Kurz

Bármi, amit Macron 39 évesen véghez tud vinni, azt Sebastian Kurz, Ausztria újdonsült kancellárja sokkal fiatalabban megteheti. A 31 éves, külügyminiszterből kormányfővé választott Kurz az európai befogadó migrációs politika egyik nagy kritikusa, aki a szélsőjobboldalinak tartott Osztrák Szabadságpárttal lépett koalícióra. Jelenleg azzal borzolja Brüsszel idegeit, hogy osztrák állampolgárságot kínált a dél-tiroli németajkúaknak.

Andrej Babiš

A szlovák származású cseh politikus és oligarcha nagy meglepetésre utcahosszal nyerte az októberi cseh parlamenti választásokat. Ezért a győztesek közé sorolhatjuk, azonban némi fenntartással: nincs kivel többségi kormányt alakítania, ezért kisebbségi kormányzásra szánta el magát – de nem zárta ki az előrehozott választásokat sem. Babišt a fősodrású média populista vezetőnek tekinti, aki a rebellis Visegrádi Országok csapatát erősíti.

A Thalys gyorsvasút

Franciaország nyerte meg a Londonból kiköltözni kényszerülő Európai Bankhatóságért zajló versenyt, Amszterdam pedig (Szlovákiát lenyomva) az Európa Gyógyszerügynökségnek adhat új székhelyet. A két intézmény együtt több száz alkalmazottat foglalkoztat, évente több tucat, sokezer embert megmozgató konferenciákat rendez. A valódi győztese ennek a versenynek azonban a Thalys cég által üzemeltetett TGV-járat: Ez köti össze Párizst (Bankhatóság) és Amszterdamot (Gyógyszerügynökség) Brüsszellel (EP, EB).

Robert Fico

Az idei év egyik nagy vesztese Szlovákia és benne Robert Fico kormányfő. Bár a Politico ennél finomabban fogalmazott („Kelet-Európa”). Szlovákia, pontosabban Pozsony idén bejelentkezett az EU-nál az Európai Gyógyszerügynökség székhelyéért, annak ellenére vesztett, hogy Fico támogatta Macron javaslatát a kiküldött munkaerőről, amely Szlovákiában közel 90 ezer munkást érint hátrányosan.

Miután Franciaország felültette, Peter Kažimír pénzügyminiszter megpályázta az Eurócsoport elnöki posztját. Végül a szavazás második körét élte csak túl, és a januárban leköszönő, holland Jeroen Dijsselbloem már a szavazás előtt véletlenül elszólta a sajtónak, hogy a portugál Mario Centeno lesz az utódja. Hasonló játszódott le tavaly: Miroslav Lajčák szlovák külügyminiszter sikertelenül szállt ringbe az ENSZ főtitkári székéért, pedig (ahogy a fentieknél is) az íratlan szabályok azt diktálták, hogy kelet-európai jelöltnek kell győznie. Nyugat-Európa könnyedén átlépett a szlovák elvárásokon.

Angela Merkel

Angela Merkel, a migránsválság főszereplője, Európa legerősebb országának vezetője hatalmasat bukott a szeptemberi német választásokon: pártja a CDU 2,5 millió szavazatot veszített el az elmúlt négy év alatt, és ennek elsősorban Merkel hibás migrációs politikája, illetve a hozzá társított katasztrofális kormányzati kommunikáció volt az oka. Merkel ma nem tud kivel kormányt alakítani, Martin Schulz és az SPD pedig olyan feltételeket szabhat, amilyet csak akar. Míg Merkel megpróbál felállni a padlóról, Emmanuel Macron francia elnök minden erejével igyekszik kiterjeszteni befolyását Európa-szerte.

Mariano Rajoy és Carles Puigdemont

Mariano Rajoy spanyol kormányfő vezetése alatt Spanyolország az egyik kormányválságtól a másikig, az egyik belpolitikai krízistől a másikig bukdácsol. Ráadásul szörnyen kezelte a katalán függetlenségi népszavazás eseményét is. Olyannyira az erő nyelvén beszélt, hogy a rendőrség a fasiszta Franco-érát idéző brutalitással lépett fel a katalán népszavazáson résztvevőkkel. Európa távol tartotta magát az ügytől, spanyol belügynek titulálva azt, de ettől a spanyol kormány helyzete még megrendült.

Carles Puigdemont volt katalán elnök megnyerte a katalán népszavazást. Ennek ellenére saját politikai pályája könnyen a végéhez érhet. Ahelyett ugyanis, hogy vállalva a népszavazás következményeit, viselte volna a spanyolok büntetését, Belgiumba menekült – bár a menekülés tényét következetesen tagadja. Belgiumból pedig az ellene érvényben lévő elfogatóparancs miatt nem térhet vissza – így aligha lehet ott és jelöltetheti magát az új tartományi kormány élére.

Theresa May

Theresa May brit kormányfő egyszerűen nem tudott „jól kijönni” a Brexit-tárgyalásokból. Mire egy Nagy-Britannia számára viszonylag elfogadható tárgyalási alapot csikart ki, addigra a brit parlamentben elveszti a többséget egy szavazásnál, így a brit-uniós egyezség végső változatára a parlamentnek is rá kell bólintania. Nem tűnik nagy csapásnak, de a gyakorlatban minden létező politikus belpolitikai célokra használja majd fel az egyezség tartalmát, ami Theresa May bukásához vezethet – ha ugyan van innen még visszatérés.

Martin Schulz

Kérdés, hogy Martin Schulzot a vesztesek közé kell-e sorolni. Súlyos kudarcot élt meg a német választásokon, pártja, az SPD támogatottsága történelmi mélypontra süllyedt, de még így is kormánytényező lehet, ráadásul elképesztően jó alkupozícióban van Merkelékkel szemben. A bicskanyitogató kijelentéseiről hírhedt Schulz akár külügyminiszter is lehet – az Úr irgalmazzon tőle minket.

Körkép.sk/Komjáthy Lóránt

Nyitókép: körkép.sk/kollázs