Egy hónappal szlovák kollégájának, Ján Kuciaknak és menyasszonyának a meggyilkolása után adott interjút a ČT24 Newsroom című műsorának Pavla Holcová. A cseh oknyomozó újságírónő a vasárnapi interjúba  azzal a feltétellel egyezett bele, hogy a kamera a műsor alatt nem veszi az arcát. Saját biztonsága érdekében ugyanis nemcsak a külsejét kellett megváltozatnia, de továbbra is rendőri felügyelet alatt áll.

 

„Megkértek, hogy nemcsak a külsőmet változtassam meg, hogy ne legyek első látásra felismerhető, hanem további technikai intézkedéseket is tettünk annak érdekében, hogy erősítsék a védelmemet“

 

– mesélt Holcová az őt körülvevő biztonsági intézkedésekről.

 

Ján Kuciak és menyasszonya, Martina Kušnírová meggyilkolása után attól tart a legjobban, hogy az újságíró-gyilkosság mindennapossá válik, a társadalom pedig már nem lesz olyan érzékeny, mint Ján Kuciak vagy a máltai újságírónő, Daphne Caruana Galizia esetében.

 hirdetes_810x300  

 

„Félek, hogy a társadalom elfásul, és az újságíró-gyilkosságra nem mint valami rosszra fognak tekinteni. Főleg azért, mert az újságírót a munkája miatt ölték meg”.

 

Másképpen tekint a félelemre

 

Arra a kérdésre, hogy miképpen változott meg a félelemmel kapcsolatos nézete, Holcová azt felelte, hogy át kellett értékelnie annak a megítélését, hogy mi az, ami biztonságos, és mi az, ami már nem.

 

„Már nem hagyatkozom arra, hogy mi az, amit esetleg jól ki tudok értékelni, vagy jól meg tudok tippelni, hiszen a saját megítélésem szerint ezzel az üggyel kapcsolatban még messziről sem jutottunk el oda, hogy azokat az embereket szólítsuk meg, akiket az újságírók a legveszélyesebbnek tartanak. Nem csináltunk mást, mint összegyűjtöttük, elemeztük és összehasonlítottuk a nyilvánosan elérhető adatokat, majd ezekből a mozaikdarabokból próbáltuk összerakni és megtudni, hogy valójában mi történik, és milyen erős az olasz maffia összeköttetése a legerősebb szlovák politikai párttal“

 

– magyarázta. Később, amikor a cikkben szereplő személyeket szándékoztak megszólítani, szerették volna emelni a biztonsági intézkedéseket, de erre már nem került sor.

 

Azt, ami Ján Kuciak halála után érzett, Holcová így jellemezte „megbékéltem a helyzettel és azzal, hogy ezen már úgysem tudunk változtatni. Menni kell tovább és be kell fejezni többek között azt, amit Jánnal elkezdtünk“.

 

„Számomra ő még mindig egy élő ember annak ellenére, hogy már nincs köztünk. Arról, ahogy együtt dolgoztunk, ahogy információt cseréltünk, amit találtunk, legyen szó lelkesítő vagy frusztráló információról, hirtelen nincs, akivel megoszthatnám. A legnehezebb számomra, hogy már nem tudom őt felhívni“

 

– mondta Holcová.

 

Jelenleg két olyan csapatban is dolgozik, amelyik azokat az ügyeket próbálja folytatni, amelyeket Ján Kuciak elkezdett. Az egyik csapat inkább Szlovákiával foglalkozik, de részt vesznek benne olyan külföldi újságírók is, akik külföldön próbálnak utánajárni az egyes ügyeknek. „A másik csapat a mi Organized Crime and Corruption Project egyesületünkből származik, amelyben külső személőként tekintünk arra, ami Szlovákiában történt, továbbá az európai, főleg az olasz kontextussal foglalkozunk“ – tette hozzá Holcová.

 

Az elkezdett dolgokat be kell fejezni

 

Holcová szerint ahhoz, hogy Ján Kuciak emléke ne csak emlék maradjon, be kell fejezni az elkezdett ügyeket.

 

„Az elején, amikor elkezdtünk dolgozni ezen az ügyön, mindenki azt mondta nekünk, hogy Szlovákiában és Csehországban nincs is maffia. Mi meg voltunk róla győződve, hogy ez az eset jóval nagyobb annál, mint amilyennek látszik, ezért mélyebbre kell ásni ahhoz, hogy tisztázni tudjuk a körülményeket. Sokkal nyitottabban kellene viszonyulni azokhoz a fiatal újságírókhoz, akik első ránézésre őrült ötletekkel hozakodnak elő, másrészt pedig úgy vélem, hogy az egyes ügyekre nemzetközi kontextusból kell tekintenünk, hiszen a szervezett bűnözés nem tartja tiszteletben a határokat“.

 

Holcová szerint az is veszélyes, hogy Szlovákiában és Csehországban egyre inkább erősödik a politikusoknak az újságírókra tett szóbeli támadása. Azok a politikusok, akik tisztességtelenül beszélnek az újságírókkal, akaratlanul is azt sugallják, hogy az újságírók élete kevesebbet ér másokétól.

 

„Úgy gondolom, hogy ezeket a verbális támadásokat nem az újságíróknak kellene megoldaniuk. Remélem, hogy társadalmunkban egyre több olyan ember lesz, aki önszántából kiáll az újságírók mellett, és kijelenti, hogy nem akar olyan politikusokat, akik sértegetik az újságírókat. Továbbá remélem, hogy ezek az emberek azt is meg fogják mondani a többieknek, hogy az újságírók feladata nem az, hogy feldühítsék a politikusokat, hanem az, hogy elegendő információval lássák el az embereket ahhoz, hogy  jó döntéseket hozzanak“.

 

A történetet nem ölöd meg

 

Holcová szerint „remek”, hogy az újságírók a tragédia után rájöttek arra, hogy egyes ügyeknek nagyobb hatásuk lesz, ha azon együtt fognak dolgozni, és nem az exkluzivitásra fognak törekedni.

 

„Úgy gondolom, hogy megmutatkozott, milyen fontos az információkat megosztani ahhoz, hogy ne csak egy ember legyen birtokában. Ezzel az olyan esetekben is csökkenik a veszélyt, ha például olyasvalakivel mész interjút csinálni, aki egy szervezett bűnbanda tagja, és azt hiszi, hogy a történet kiszivárogtatását  meg tudja állítani azzal, ha megöl, mert más személy nincs az információk birtokában. Ez jóval egyszerűbb célpont számára, mintha azt mondanád neki, hogy rajtam kívül 20 másik kolléga és a főszerkesztő is tudja, sajnos, ezzel a történettel már semmit sem tudsz csinálni“

 

– konstatálta Holcová.

 

Holcová szerint az újságírók ereje ebben a mondatban rejlik „a történetet akkor sem ölöd meg, ha eltávolítod az újságírót, hiszen rögtön öt másik áll a helyébe“. „Ez a legfontosabb hír, amit el kell juttatni a világba. Kevés rosszabb dolog van annál, mint egy felpaprikázott, mérges újságírói csapat“ – zárta Holcová.

 

Aktuality.sk/Körkép.sk

Nyitókép: YouTube

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!