Németország globális szerepéről jelent meg egy szakmai írás a Cicero német lap hasábjain. Az írás többek között Berlin stratégiai dilemmáit ecseteli, illetve reagál arra a nemrég felvetett lehetőségre, hogy Németország atomhatalom legyen.

 

Christian Hacke a német nemzeti stratégiáról írt cikkea Cicero német lapban jelent meg, és gyakorlatilag összefoglalja azokat a kényelmetlen témákat, amelyekkel a mindenkori német kormánynak a közeljövőben kezelnie kell.

 

Hacke szerint Németországot be kellene emelni az atomhatalmak sorába. Ezen túl azonban a legfontosabb, meg kell találnia  a helyét egy (európai szemmel) izoláltságba vonuló Amerika utáni világban.

 

 hirdetes_810x300  

Amerika nem vonult száműzetésbe – csak másra figyel

 

A Geopolitical Futures szakportál elemzője rá is világít, hogy „tipikus” európai gondolkodás, hogy ha az Egyesült Államok érdektelenné válik Európa iránt, akkor Európa azt hiszi, hogy az egész világtól elfordul. Pedig nem így van. Miközben az Atlanti óceánon átmenő kereskedelmi forgalom rohamosan csökken, a globális gazdaság kulcsfontosságú árumozgásai a Távol-Keletre helyeződnek át.

 

Washington az elmúlt években sikeresen védte meg érdekeit a Távol-Keleten, miközben az értékét vesztő Európának kevesebb figyelmet szentel. Az Egyesült Államok nemrég megakadályozott egy háborút Észak-Koreával, ugyanakkor állandó haditengerészeti egységeket állomásoztat a Dél- és Kelet-kínai-tengeren. Amerikai katonák aktívan részt vesznek az afganisztáni, szíriai és észak-afrikai hadműveletekben. Amerikai rakétavédelmi technológiákat telepítettek Lengyelországba és Romániába.

 

Ezzel szemben Németország, a világ negyedik legnagyobb gazdasági hatalma katonai törpe, amely még a NATO-n belül is szerény erővel rendelkezik Amerikához, vagy a többi nagyobb játékoshoz képest.

 

Európa olyan intézményekre akar támaszkodni, amelyekre már nincs szükség

 

A Szovjetunió bukása óta eltelt negyed évszázadban Európa stratégiai helyzete megváltozott, és olyan intézményi keretekhez ragaszkodik, mint a NATO, amely részben elveszett a jelentősége. A NATO-t az európaiak azért tartották meg, hogy ne kelljen a haderőfejlesztésekkel foglalkozni,uk és a gazdasági jólét megteremtésére összpontosíthassanak. Ennek a korszaknak a világválság és Trump vetett véget.

 

Németország, amely Európa legerősebb állama, elenyésző mértékű katonai vállalást tesz a NATO-n belül. A német rotációs egységek Lengyelországban vagy Romániában pedig nem jelent stratégiai képességet – ha katonai konfliktusra kerülne sor, Németországnak nincs sem emberanyaga sem hadifelszerelése a kezeléséhez.

 

„Ráadásul nem világos, hogy Németország hűsége a NATO-hoz mennyire feltétel nélküli. Nemrég beszéltem egy európai nemzetbiztonsági szakértővel. Felvetettem a kérdést, hogy ha az USA erőknek Kelet-Európába kellene eljutniuk a német katonai bázisokon keresztül, szabad utat engednének-e nekik a németek? A válaszok a ’valószínűleg’-től a ’nem tudom’-ig terjedtek”

 

írja a szerző. Hozzáteszi, ma már koránt sem olyan egyértelmű Németország és az USA stratégiai egymásrautaltsága, miközben Amerika számára a NATO sokkal inkább felelősség, mint előny, a németek pedig élveznék az amerikaiak által nyújtott katonai garanciákat különösebb anyagi hozzájárulás nélkül. A szerző így fejezi be gondolatmenetét:

 

„[A második világháborúban] az Egyesült Államok kitört a kontinenséről, Németország ellenben összeomlott. Ez nagyon eltérő világnézeteket szült”

 

GeopoliticalFutures.com, Körkép.sk

Nyitókép: thehill.com

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!