Az Európai Néppárt, bár nagy része megszavazta a Sargentini-jelentést, az eljárás lezárultáig nem zárja ki a magyar kormánypártot soraikból. Közben a bolgárok besorakoztak Magyarország mögé, és a közelgő EP-választások központi témája minden bizonnyal a migráció lesz. Azonban ahogy arra Orbán Viktor is utalt a Sargentini-jelentés vitájának napján, a vita a bevándorlás körül zajlik majd, de a központi kérdés Európa jövője lesz.

 

Kemény harc van kibontakozóban az uniós politikai színtéren a Magyarország elleni 7. cikkely szerinti eljárás okán. Egyre többen foglalnak állást, és vannak olyanok is, akik a várakozásokkal szemben Orbán Viktor kormányát támogatják.

 

Szerdán az Európai Néppárt (EPP) elnöke, Joseph Daul kijelentette, hogy az atomfegyverként emlegetett eljárás lezárultáig nem zárják ki az EPP-ből Orbán Viktor pártját.

 

 hirdetes_300x300  

„A sajtó nem kényszeríthet arra, hogy kizárjam Orbán Viktort. A pártunkban demokrácia működik, szabályok és jogrend van, megvan a magunk döntési szabadsága”

 

nyilatkozta Sebastian Kurz osztrák kancellárral közösen tartott sajtótájékoztatóján. Magyarország valószínűleg az Európai Bíróság elé viszi a szerinte szabálytalanul megszavazott jelentést (ugyanis a tartózkodó szavazatokat nem számolták bele az eredménybe, márpedig ha beleszámolták volna, nem lett volna meg az igenek kellő aránya az elfogadáshoz).

 

A lengyelek után a bolgárok is megvétózzák a Magyarország elleni uniós szankciókat

 

Kemény könyöklések a háttérben

 

Sokat mondó az Európai Tanács álláspontja is. Míg az Európai Parlament döntésével arra szólította fel az Európai Tanácsot (a tagállamok tanácsát), hogy szankcionálja Magyarországot a vélt jogsérelmek miatt, addig a magyar figyelmeztetést – miszerint jogtalanul szavazták meg a Sargentini-jelentést – a Tanács illetékesei elintézték azzal, hogy „nem illetékesek egy másik uniós intézmény döntésének felülbíralatában”. Ez nagyjából ugyanolyan kitérő manőver, mint amikor a szlovák alkotmánybíróság „nem tudott dönteni” a Fico-féle, nyilvánvalóan alkotmányba ütköző állampolgársági törvény jogosságáról.

 

A háttérben persze kemény harcok mennek Európa jövőjéért. Orbán Viktor az említett jelentés vitájának napján elmondta, hogy „amit a liberálisok akarnak”, az egy „rémálom”. Amit Macron francia elnök szeretne Európával, az ugyan nem rémálom, de azzal az általunk ismert Európa története véget ér, és egy új kezdődik. Azt is elmondta, hogy az Európai Néppárt mélyen megosztott, és a jövőre esedékes EP-választások után szeretne kiegyezni a baloldaliakkal és liberálisokkal a közös kormányzással. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy Macron elnök En Marche balliberális mozgalmába beolvadva gyakorolnának befolyást Európa felett.

 

A francia motivációkról korábban már írtunk a Geopolitical Futures elemzése alapján, amely részletesen bemutatta, hogy a francia politikát a német dominanciától való félelem hajtja. Így a bevándorlás tekintetében sem fekete-fehér a paletta: Nagy-Britannia távozásával az európai hatalmi mérleg nagyon is Berlin javára mozdul el. Merkel pedig abban reménykedik, hogy kifogva Macron vitorlájából a szelet saját emberét (Manfred Webert, az EPP frakcióvezetőjét) ültetheti az Európai Bizottság elnökének székébe.

 

A francia stratégia margójára azt is illik megemlíteni, hogy Franciaország a többi nyugat-európai országhoz képest nagyon is jó demográfiai mutatókkal rendelkezik.

 

A francia “hadüzenet” margójára: Macron tart Magyarországtól, mert Budapest sosem alázkodna meg Párizs előtt

 

Bevándorlás

 

Ahogy arra már több elemzésben is rámutattunk, a bevándorláspárti álláspont mögött gazdasági és politikai érdekek is vannak. Számos párt (például a német szociáldemokrata SPD) szavazóbázisa nagy részben harmadik országbeli bevándorlókból áll, vagyis a bevándorlással jelentősen nő egyes pártok támogatottsága.

 

A másik a gazdasági érdekkel függ össze. Maga a migráció már most is sok embernek ad munkát, ám ha a jelentős számú bevándorló között megfelelő számú, dolgozni akarót is sikerült „behívni” Európába, az jelentősen javítja az óriási nyomás alatt álló nyugat-európai szociális rendszert. Példaként elmondható az OECD egy öt évvel ezelőtti jelentése, amelyből kiderül, hogy jelentősen növelni kéne az átlag német munkásra kivetett adók nagyságát, ha ugyanezen a szinten akarja a kormányzat tartani a szociális ellátás színvonalát.

 

Körkép.sk

Nyitókép: nepszava.hu

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!